Nem úgy a törvénnyel.

A Nemzeti Választási Bizottság egy iránymutatást tervez kiadni, amely szerint egy párt országos listáját törölni kell, ha az egyéni választókerületi jelöltek száma 27 alá csökken ( vagy ha a 27 jelölt megvan, de a területi eloszlás követelményét nem teljesítik).

Először is, ez csak egy iránymutatás, ami természetesen orientálja majd a választási szerveket, de ha előállna ilyen konkrét eset, a végső szót a Kúria fogja kimondani.

Másodszor, az elmúlt években minden ellenzéki párt úgy készült, hogy legalább 27 jelöltjét versenyben kell tartania ahhoz, hogy országos listájára a választás napján szavazni lehessen. Ha nem így lett volna, nem vált volna alapvetéssé, hogy az ellenzéki koordinációban csak legalább 27 jelölttel lehet részt venni. Ismereteink szerint a nyilvánosságban senki nem állt elő olyan javaslattal, hogy bizonyos ellenzéki pártok indítsanak el legalább 27 jelöltet, és majd ha bejegyezték az országos listájukat, elég, ha alig néhány marad állva közülük. Ellenkezőleg. Ebben a százmilliós nagyságrendű kampánytámogatásnak is szerepe lehetett, de minden szereplő úgy készült, hogy legalább 27 aspiránsnak versenyben kell maradnia, a mentő megoldási javaslat pedig az volt, hogy a számukra bizonyosan nem nyerhető kerületekben egymás ellen is induljanak el. Ha kalkuláltak volna azzal, hogy nincs szükség 27 talpon maradó jelöltre, ez a verzió fel sem merült volna. Az NVB január 24-ei bejelentése tehát illeszkedik az eddig ismert ellenzéki stratégiákhoz, azokat egyáltalán nem szűkíti be.

A vázolt helyzet mégsem következik egyértelműen a törvény szövegéből.

Nézzük, mit ír a hatályos választási eljárási törvény (2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról, Ve.) a lista kieséséről:

138. § A lista kiesik, ha a jelölő szervezet a listát visszavonja, a szavazás megkezdése előtt a listán szereplő valamennyi jelölt kiesik, továbbá ha a választási bizottság a jelöltet állító jelölő szervezetet törli a jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartásából. A kiesett listát a jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartásából, valamint a szavazólapokról törölni kell.

Eddig tehát egy szó sincs arról az esetről, ha egy jogerősen nyilvántartásba vett listát állító párt jelöltjeinek száma esne 27 alá. Nem igazít el a törvénynek az országgyűlési képviselők választására vonatkozó különös része sem:

254. § (1) A pártlista állításánál a jelölő szervezetnek a lista nyilvántartásba vételéig bejelentett egyéni választókerületi jelöltjei számát kell figyelembe venni, kivéve azt a jelöltet, akinek nyilvántartásba vételét az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság elutasította.

(2) A Nemzeti Választási Bizottság törli a nyilvántartásból a pártlistát, ha a jelölő szervezet jogerősen nyilvántartásba vett, valamint a bejelentett, de még jogerősen el nem bírált egyéni választókerületi jelöltjeinek száma együttesen nem éri el a törvényben foglalt minimumot.

Hiába is keresünk olyan egyértelmű iránymutatást, mint amilyen a korábbi Ve-ben (1997. évi C. törvény) szerepelt:

94. § (2) Nem érinti a listaállítás jogát az, ha az egyéni választókerületi jelölt kiesett.

További adalék, hogy a hatályos önkormányzati választási törvényben (2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról) viszont szerepel hasonló kitétel:

10. § (3) A listaindítás jogát nem érinti, ha a nyilvántartásba vett egyéni választókerületi jelölt visszalépett vagy kiesett.

Ez azonban nem vonatkozik az országgyűlési választásra.

A hatályos Ve. tehát hallgat erről az eshetőségről. Márpedig ha nem szerepel benne, hogy mi a teendő a vázolt esetben, nem is hatalmazza fel az NVB-t a pártlista törlésére. Annak ellenére sem, hogy a jogalkotói szándék elképzelhető, hogy találkozik az NVB állásfoglalásával, és annak ellenére sem, hogy lehetne érvelni a törlés mellett és ellen is.

Vegyük azt a szélsőséges esetet, hogy 106 egyéni jelöltet állít egy párt, jogerősen nyilvántartásba veszik az országos listáját, majd mind a 106 jelöltjét visszalépteti. Mit tartunk „logikusnak”? A törlés mellett érvelők azt mondhatják, miért is lehessen egy olyan pártra szavazni, amelyiknek egy darab egyéni jelöltje sincs? Másrészt viszont, miért is kellene törölni egy pártlistát, ha már a törvényben foglalt feltételeknek eleget téve bizonyította társadalmi támogatottságát azzal, hogy a kellő számú aláírást összegyűjtötte?

Mindkét megközelítés valid. A szituáció azért bizarr, mert tudomásunk szerint az előbbi állásponton volt a teljes magyar politikai nyilvánosság, de azzal, hogy az NVB ezt explicitté tette, sokan mégis az utóbbival kezdenek egyetérteni.

Címlapfotó: MTI