Az önkormányzati kampánykorrupció is jobban teljesít az átláthatóságnál

Az Átlátszó.hu, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország megvizsgálták, hogy mennyit költöttek a pártok az idei önkormányzati választási kampány során. A civil kampánymonitor feltárta, hogy a kormánypártok sikere érdekében az adófizetők pénze ezúttal sem volt drága, a Fideszt és jelöltjeit ugyanis sok százmillió forintot érő, közpénzből fizetett óriásplakát kampány is segítette. A civil szervezetek számos választási visszaélést is kiderítettek, és minimumprogramot hirdettek az önkormányzati korrupció ellen.

A kampánymonitor számításai szerint a Fidesz önkormányzati választási kampánya több mint 2 milliárd forintba került, ám ebből csak mintegy 1100 millió forintot fizetett maga a párt. A fennmaradó mintegy 900 millió forint értékű kampánnyal ugyanis a kormány és kormánypárti önkormányzatok támogatták Fidesz polgármester- és képviselőjelöltjeinek a győzelmét. A baloldali pártok (DK, Együtt, MLP, MSZP, PM) önkormányzati választási kampánya 418 millió forintot tett ki, a Jobbiké 280 milliót ért, míg az LMP 50 millióból kampányolt az önkormányzati választásokra.

A Fidesz megnyerte a „ki tud többet plakátolni közpénzből” versenyt is

Miként a parlamenti választások esetében, úgy az önkormányzati kampány során is a közterületi óriásplakátok bizonyultak a legköltségesebbnek. Listaáron a Fidesz mintegy 665 millió forint értékben hirdette a párt önkormányzati jelöltjeit óriásplakátokon, ugyanerre a baloldali tömörülés 110 millió forint értékben áldozott. A Jobbik óriásplakát-reklámjai 140 millió forintot értek, míg az LMP mindössze 7 millió forint értékben hirdetett a közterületeken.

Az önkormányzati kampány abban is hasonlított a parlamenti választásokat megelőzőre, hogy a Fidesz-KDNP ezúttal is számíthatott a jelöltjeit népszerűsítő kormánypropagandára. Ezúttal 830 millió forintjába került az adófizetőknek az, hogy a kormány közpénzből plakátolta tele az országot a „Magyarország összefog”, és az „Elszámoltatjuk a bankokat!” szlogenekkel, de ebből a pénzből futotta az újabb rezsicsökkentés ígéretének a beharangozására is. Újdonság volt viszont, hogy a fideszes vezetésű települések is mintegy 30 millió forint közpénz erejéig nyúltak az adófizetők zsebébe azért, hogy óriásplakát-hirdetésekkel segítsék elő a kormánypártok önkormányzati sikerét. Az ország teleplakátolásában a kormányoldal egyértelműen jobban teljesített versenytársainál, hiszen a Fidesz választási győzelmét kereken hatszor annyi közterületi politikai reklám támogatta, mint a többi parlamenti pártét együttvéve. (A 9.500 kormánypárti plakáttal szemben a baloldalnak 700, a Jobbiknak 824, az LMP-nek pedig mindössze 47 plakátja volt.) A közterületi reklámok adatainak forrása az Outdoor Media Audit és a Kantar Media voltak.

A civil kampánymonitor – a parlamenti választási kampányköltések számításához hasonlóan – ezúttal is csak a közterületi óriásplakátok listaárait tudta figyelembe venni. Ezért azt nem lehetett megállapítani, hogy a pártok pontosan hány forintot fizettek az óriásplakát-reklámokért, csak az derült ki, hogy a pártok által megvásárolt közterületi reklámok mekkora piaci értéket képviselnek. Az óriásplakátok listaáraiból a pártoknak adott kedvezmények rendszere jelenleg átláthatatlan, ami szintén a korrupció melegágya.

Hiába a kiegyenlítettebb direktmarketing, így is a Fidesz jelöltjei kerültek a legtöbbe   

A kormányoldal által dominált plakátversennyel szemben a választási direktmarketing mezőnye sokkal kiegyenlítettebbnek bizonyult. A négy civil szervezet által megbízott Ipsos közvélemény-kutató cég felméréséből becsült adatok szerint a baloldal közel 150 millió forintot költött a közvetlen kampányolásra (szórólapozásra és telefonüzenetekre), amit a Fidesz alig több mint 30 millióval szárnyalt túl. Ezzel szemben a Jobbik 42 millió forintot, az LMP pedig ennek éppen a felét költötte lakossági kampányeszközökre. A Fidesz és a baloldali pártok közvetlen választói kampánya Budapesten volt a legkiegyenlítettebb: a fővárosban a kormánypártok 110 millió forintos költésével szemben az ellenzéki tömörülés 103 millió forintot fordított direktmarketingre.

Az egy jelöltre jutó kampánypénzek tekintetében is a Fidesz „nyert”: a civilek számításai szerint ugyanis a kormánypárt jelöltenként átlagosan több mint 380 ezer forintból kampányolt. A baloldali kampány jelöltenként 82 ezer, a Jobbiké 100 ezer, az LMP-é pedig 71 ezer forintot ért.

Van szabály, van gond – nincs szabály, nincs gond

„A magyarországi pártok minden bizonnyal azt gondolhatják, hogy ha a törvény nem tiltja az átláthatatlan kampányköltéseket, akkor nem számít korrupciónak az ellenőrizetlen forrásból történő kampányolás” – emelte ki Ligeti Miklós. A Transparency International Magyarország jogi igazgatója hozzátette: a kampánypénzekkel nem az az egyetlen gond, hogy ismeretlen forrásból származnak, hanem az is, hogy a pártok eltitkolhatják a kampányköltéseik valós mértékét. A korrupció ellen küzdő civil szervezet jogásza rámutatott, hogy ez az álságos helyzet a törvények hiányosságaira vezethető vissza, az önkormányzati kampányköltéseket ugyanis ma egyetlen törvény sem szabályozza átfogóan. „A törvények az önkormányzati kampányban még jelöltenkénti kampányplafont sem írnak elő és a pártoknak szánt költségvetési támogatásról sem rendelkeznek” – húzta alá Ligeti Miklós.

A közfoglalkoztatás mint illegális kampányeszköz?

Mindössze 11 településen kellett 2014. november 9-én részben vagy egészen megismételni az önkormányzati választást – ez alapján úgy tűnhet, szabad és tisztességes választás zajlott 2014. október 12-én. Az Átlátszó oknyomozó portál tudomására jutott, és részben már a nyilvánosság elé tárt ügyek azonban ennél jóval kedvezőtlenebb képet mutatnak. A portál – megfigyelései során – elsősorban a kisebb településekre koncentrált, ahol a tapasztalatai szerint könnyebben lehet szavazatot vásárolni.

„Az idei önkormányzati választások egyik tanulsága az volt, hogy a kisebb települések vezetői a közfoglalkoztatást használják a helyi választók befolyásolására” – húzta alá Bodoky Tamás, az Átlátszó.hu főszerkesztője. Mivel a közmunkaprogramok elsősorban a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élő legszegényebb rétegeket érintik, a romák jelentősen felülreprezentáltak a közfoglalkoztatott népességben. Ebből következően azok a polgármesterek, akik a közmunkával kapcsolatos ígéretek, illetve a közmunkából való tartós kizárással való fenyegetés révén próbálták a helyieket befolyásolni, gyakran igénybe vették a helyi kisebbségi önkormányzati vezetők támogatását.

Az Átlátszó portálnak sikerült azt az évtizedes gyakorlatot dokumentálnia a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Forró községben, ahogy a helyiek nyílt szavazással bizonyítják: szavazatuk a regnáló – önkormányzati és kisebbségi önkormányzati – vezetést támogatja. „Bár az ország keleti régióiból több helyről is érkeztek hozzánk konkrét szavazatvásárlásra vonatkozó információk, csak Nyírmadán vállalták az események tanúi, hogy a kameránkba is elmondják a történteket” – hangsúlyozta Bodoky Tamás, hozzátéve, hogy az ilyen, az Átlátszó.hu előtt ismert ügyekben jelenleg rendőrségi nyomozás folyik.

„Az Átlátszó terepmunkáját nagyban segítette, és a jövőben is segíteni fogja a Political Capital (PC) által készített, a választási visszaélések természetét feltérképező mélyelemzés” – ezt már László Róbert, a PC választási szakértője ismertette. „A közfoglalkoztatás és a választási visszaélések közötti összefüggés statisztikai igazolása érdekében előbb azokat a – jellemzően egy szavazókörrel rendelkező – kistelepüléseket kerestük ki, ahol a legmagasabb a lakosság közfoglalkoztatásban résztvevő aránya”, mondta el László Róbert. A szakértő hozzátette: a közfoglalkoztatottak aránya – a többségében kelet-magyarországi – 43 településen meghaladja a 15-64 évesek egynegyedét.

E települések között feltűnően sok olyat találni, ahol jelentősen jobban szerepelt valamelyik politikai erő a saját országos vagy regionális átlagánál. A kormánypártok a 43-ból 36 helyen teljesítettek országos átlaguknál jobban, közülük négy helységben – ezek Tornanádaska, Fáj, Felsőregmec, és Csaholc – pedig 80-90 százalék közötti eredményt értek el. A Jobbik 9 településen teljesített – mérsékelten vagy kiugróan – saját országos átlaga felett, Rinyaszentkirályon például 38 százalékot, Hernádszentandráson pedig 32 százalékot szereztek. A baloldali összefogás listája e települések közül 8-ban hozott az országos átlag feletti eredményt, közülük is Csenyéte a legkiugróbb, ahol 80 százalékot szereztek. „Mindez önmagában nem bizonyíték a választási csalásra, de jelzi, melyek azok a települések, ahol a lakosság legnagyobb aránya kiszolgáltatott a helyi hatalomnak” – emelte ki a PC választási szakértője.

A választásig mindössze 43 képviselő írta alá a korrupcióelleni minimumprogramot

A szervezetek az önkormányzati választásokra is meghirdették a korrupció elleni minimumprogramot. Ezúttal az önkormányzati költségvetés, a testületi és bizottsági előterjesztések és jegyzőkönyvek, a szerződések, illetve a vagyonnyilatkozatok átláthatóvá tételére lehetett vállalást tenni. Végül az október 12-i urnazárásig 193 jelölt írta alá az Atlátszó.hu, a K-Monitor, a Political Capital és a TI Magyarország közös kezdeményezését, közülük 43-an jutottak mandátumhoz. Szinte minden budapesti kerületi önkormányzatban ül a kezdeményezéssel egyetértő képviselő, és minden parlamenti párt jelöltjétől érkezett aláírás.

Az önkormányzati választás után néhány további képviselő és Medgyesegyháza polgármestere is csatlakozott a programhoz. Egyes képviselők már tettek javaslatokat a minimumpontok végrehajtásának érdekében, az aláírók többségével pedig folynak a megvalósításról szóló egyeztetések. A zuglói képviselőtestület már átláthatósági rendeletet is elfogadott. „Bízunk benne, hogy nagyon sok önkormányzatban sikerül elősegítenünk az átláthatóságot, egyelőre jól haladunk” – mondta Léderer Sándor a K-Monitor igazgatója. Hozzátette: „Természetesen még most sem késő csatlakozni a programhoz. Azoknak a képviselőknek is szívesen adunk tanácsot, akik egyszerűen csak arra kíváncsiak, miként tehetik transzparensebbé az általuk vezetett települést”.