Azt várhatjuk el a választópolgártól, hogy legyen tisztában azzal, hogy a szavazáskor, amit tesz, az egy politikai részvételi aktus – állítja a fogyatékkal élők választójogával kapcsolatos, a Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital által kezdeményezett vitába bekapcsolódó Dr. SMUK PÉTER, a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense.

Hozzászólásom a választójogi szabályozás egyik részkérdéséhez merőben informális jellegű, abban az értelemben, hogy citációkkal és szerzők szerint megnevezett ellenérvekkel nem alapozom és nem ütköztetem álláspontomat, mindössze egy elvi kérdés kifejtésére vállalkozom.

Az értelmi fogyatékosok választójogával kapcsolatos vitáknak aktualitást az adott, hogy az általános gondnokság alá helyezés már nem elegendő az aktív választójog gyakorlásának korlátozásához, a bíróságnak konkrétan a politikai részvételi jogokkal kapcsolatban kell döntést hoznia, és a jog gyakorlásától elzárnia az illető választópolgárt (Alaptv. XXIII. cikk (6) bek., ami egyébként már tekintélyes előrelépés a korábbi állapothoz képest). Többen azzal érvelnek, hogy ez nem elegendő lépés, belátási képesség korlátozottsága – tehát az értelmi fogyatékosság – miatt ne lehessen senkit kizárni a választójogból. Ezt a véleményt alátámasztják nemzetközi dokumentumokkal is. Álláspontom szerint azonban meg lehetne húzni egy olyan határt, amely a belátási képesség olyan fokú hiányával jár, amely esetében indokolt a választójogból való kizárás.

A választójog gyakorlásának cenzusává vált, hogy értelmi képességeket, vagy ismereteket kérünk számon a választópolgárokon, ez nem tagadható. Ilyen cenzus kettő – egymással összefüggő – létezik, az életkori és a belátási képességen alapuló. Mindkettő megállja a helyét, még ha nem is egyértelműen a jelenlegi szabályozás szerint.

Elvárások

Mit várhatunk el egy választópolgártól? Hogy tisztában legyen a választási rendszer szabályaival? A Fidesz vagy az LMP választási programjával? A trafikbotránnyal vagy az őszödi beszéddel? Hogy racionálisan döntsön előítéletek és érzelmek helyett? Nem, semmiképpen. Azt várhatjuk el, hogy legyen tisztában azzal, hogy a szavazáskor, amit tesz, az egy politikai részvételi aktus. Még ha a „szavazás” fogalma nem is egyértelmű számára.

Mit várhatunk el a választásoktól? Hogy olyanok vegyenek részt rajta, akik önként mentek el, és tisztában vannak az előbb leírt módon az élethelyzettel.

Veszélyek

El tudunk képzelni olyat, hogy az értelmi képességek olyan fokú hiánya jelentkezik valakinél, hogy 1) nincs tisztában azzal, hogy mit is csinál, 2) nem tudható, hogy van-e szabad akarata-elhatározása a részvételt illetően. Ilyen mondjuk az ötéves kislányom, aki amúgy eminens az értelmi fejlődésben, verstanulásban, rajzolásban stb. Több politikust arcról megismer. Ha azt mondom neki, hogy holnap elmegyünk egy iskolába, ahol kapsz egy papírt, és azon a legszebb rajz alatti karikába kell egy ikszet tenned – gond nélkül egyedül is megcsinálja, még a cédulát a borítékba s az urnába is szépen beleteszi. (Valószínű, hogy valamilyen virágmintás logót fog kiválasztani.)

Ez a szavazó semmilyen módon nincs tisztában azzal, hogy mit művelt, és senki sem tudhatja, hogy ikszelési akarata mennyire volt szabad. (Semennyire, megjegyzem, mert ha édesanyja fagyizni hívta volna, gondolkodás nélkül azt választja.)

Úgy gondolom, nem meglepő, ha ugyanezt az értelmi szintet egy felnőtt, súlyosan értelmi fogyatékos személyre alkalmazom: ő sem képes átlátni, hogy mi is történik körülötte, és részvételi szándéka kérdéses (hiányzik).

Ebben a helyzetben az ő részvételük jelenti a kockázatot, nem a távoltartásuk. Nem tudjuk kiszűrni a manipulációjukat, és nem tudjuk garantálni a szabad akaratnyilvánításukat sem.

Értékek

Nem az illető fogyatékos személyek védelméről van szó. Nem elsősorban a választások legitimációjáról van szó (persze, sok „cselekvőképes” választó nincs képben a szavazata jelentőségével, és igen: a legsúlyosabb esetek akár a szóban forgó korlátozás alá eshetnének). Nem arról van szó, hogy hányan vannak, és így befolyásolják-e a választások végeredményét (ez ugyanis elvi kérdés, nem gyakorlati: egyetlen fő esetében is indokolt az óvatosság, hiszen minden szavazat számít). Nem arról van szó, hogy a bíróságok jogkorlátozó döntése mindig helyes-e (a szociológiai fogyatékosság-fogalom eltérő lehet a jogitól, elismerem; az orvos-szakértő megbízhatatlan stb. – de ezek nem elvi kifogások).

Arról van szó, hogy a választásokon az ilyen, legsúlyosabb értelmi fogyatékosokat nem engedjük úgy jogot gyakorolni, hogy adott esetben a joggyakorlás tudatosságának a legcsekélyebb jele sem észlelhető.

És ha a súlyosan értelmi fogyatékosokat engedjük-engednénk szavazni, akkor miért nem engedjük az 5 éveseket? (Nem is beszélve a 17 évesekről!) Nyilván azért, mert ők sokan vannak – de ez nem elvi álláspont, hanem praktikus. Ha ezt a cenzust elviseljük, akkor mennyivel igazságtalanabb egy bírósági és orvos-szakértői döntésen alapuló korlátozás? Semennyivel, sőt.

Az ilyen korlátozás nem a fogyatékos személyek kirekesztését szolgálja, vagy más megközelítésből, nem a védelmüket a politikai zűröktől. Ez a választásokat védi, a demokratikus akaratformálás illúzióját. Több esetben azért küzd az alkotmányjog, hogy a választó informált döntési helyzetben legyen a választáskor: legyen szabad kampány, pártpluralizmus, nyilvános és szabad viták a közügyekről, információszabadság. Ha az informált döntés ilyen fontos a demokratikus legitimáció szempontjából, akkor miért ne lehetne azt a másik oldalról is megtámogatni?

Amennyiben ez az álláspont megmarad az Alaptörvényben, a bíróságoknak kell kialakítaniuk egy megfelelő tesztet a megfelelő korlátozás érdekében. Nem állítom, hogy a jogalkotó vagy az Alkotmánybíróság ne segíthetne ebben, és hogy ne lenne szükséges akár a szakértőkkel, akár a bírókkal, de legfőképpen a (joggyakorlásból kizáró vagy az azt feloldó) eljárást kezdeményezőkkel kapcsolatban garanciákat keresnünk. De ez praktikusan egyáltalán nem lehetetlen.

A Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital által a témában kezdeményezett vita korábbi írásai:

Verdes Tamás – Alaptörvény-módosításra kötelez az ENSZ

Filippov Gábor – Jogfogyaték

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – A félreértett politikai nagykorúság ára

Hadi Nikolett – Ésszerű alkalmazkodás a választójogi korlátozás helyett

A cikk alapjául szolgáló kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. (Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj)