Nem zárja ki a választási eljárási törvény legfrissebb módosítója a visszaélésszerű magatartást, csak még nehezebbé teszi a lebukást. A törvény módosításának köszönhetően az eddiginél is kisebb kockázatot vállal az, aki szavazatot vásárol.

Ahogy az a bajai választási csalást megállapító törvényszéki végzés óta várható volt (6:03-tól), a választási eljárási törvény módosításával a törvényalkotó igyekszik meghúzni a visszaélésszerű szavazószállítás határát. Az új paragrafus így szól:

143/A. (1) A választópolgár a mozgóurna igényléséhez és a szavazóhelyiséghez való eljutásához más személy segítségét jogosult igénybe venni.

(2) Mozgóurna igénylésére és a szavazóhelyiséghez történő szállításra nyilvános felhívás nem tehető közzé, szavazóhelyiséghez történő szállításra autóbuszos személyszállítás nem végezhető.

A törvény indokolása szerint „a javaslat célja, hogy egyértelmű helyzetet teremtsen annak jogszabályi rögzítésével, hogy mi minősül tiltott kampánytevékenységnek”, illetve az idézett paragrafusról azt állítja, hogy „a visszaélésszerű magatartást kizárja, a választópolgárok szabad döntésén alapuló joggyakorlását azonban elősegíti”.

Először is tehát a pártok nyilvánosan senkit nem hívhatnak fel sem arra, hogy mozgóurnát igényeljenek, sem arra, hogy a szavazóhelyiséghez történő eljutásban segítséget kérjenek. Annak viszont nincs akadálya, hogy a politikai szereplők személyesen, levélben, telefonon, e-mailben egyeztessék a szavazókkal, mikor és hogyan teszik meg nekik azt a szívességet, hogy elszállítják őket a szavazóhelyiségbe.

A módosító azt is kimondja, hogy autóbusszal tilos választókat szállítani, s mivel nem sorolja fel, mik a megengedett közlekedési eszközök, minden egyebet annak kell tekinteni. Így a Baján jól bevált személyautós módszer akkor is alkalmazható, ha „ötvenszer fordulnak”.

Az értelmezéskor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a bajai időközi választás eredményét a Kecskeméti Törvényszék nemcsak – a 2014-re a rendszerből már eltűnő – kampánycsendsértés, hanem egy választási alapelv, a szavazásban való önkéntes részvétel elvének sérelme miatt semmisítette meg. Mivel az új eljárási törvény is tartalmazza ugyanezt az alapelvet, nem kizárható, hogy lesz olyan választási bizottság vagy bíróság, amelyik a 2014-ben hatályos jogszabályi környezetben is le tudja majd vezetni az alapjogsérelmet egy a bajaihoz hasonló esetben. Mégsem valószínű, hogy ez megtörténne, mivel a friss paragrafusok egyértelműsítik, hogy a választók segítséget kérhetnek a szavazóhelyiséghez való eljutásban – ezzel tehát nem sérül az önkéntesség elve. Az persze továbbra sem fér bele, hogy a választók akaratuk ellenére szálljanak be az autóba, de ez nem is jellemző; a szavazás napjáig rendszerint megoldják a pártok, hogy szállítandó választóik kellő motivációval rendelkezzenek ahhoz, hogy legyen kedvük szavazni menni.

A betoldott paragrafus tehát nem más, mint a bajai eset tanulságainak levonása: a szervezett szállítás legalizálása. Az indokolásban megfogalmazott ambícióknak ugyanakkor nem felel meg: a visszaélésszerű magatartást nem zárja ki, csak még nehezebbé teszi a lebukást. A fő probléma ugyanis eddig sem az volt, hogy szállították a szavazókat, hanem hogy az ebben résztvevők vélhetően pénzt, ételt, ruhát, tűzifát kaptak a választási hajlandóságukért. A szállítás csak azért kerülhetett a figyelem középpontjába, mert feltűnőbb, leleplezhetőbb, mint a szavazatvásárlás – amivel viszont szinte senki nem bukott még le. A törvény módosításának következménye tehát, hogy az eddiginél is kisebb kockázatot vállal az, aki szavazatot vásárol.