A különbözőség tisztelete és elfogadása az emberi sokszínűség része. Ezt az alapelvet a választási rendszernek is tükröznie kell – állítja a fogyatékkal élők választójogával kapcsolatos, a Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital által kezdeményezett  vitába bekapcsolódó HADI NIKOLETT, aki PhD értekezésében a fogyatékossággal élő személyek alapjogait vizsgálta.

A nemzetközi és a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő személyek választójogának biztosítása kettős kötelezettséget támaszt az állammal szemben. Az állami intézkedéseknek egyrészről ugyanis lehetővé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élő emberek politikai jogaikat másokkal egyenlően ténylegesen gyakorolni tudják. Másrészről pedig az államnak arra a felelősségére is figyelemmel kell lennie, hogy megvédje a választási rendszer integritását a szavazásra képtelennek vélt személyek részvételétől. A választójogi korlátozás eltörlése melletti érvek és ellenérvek ütközése azonban az említett két elvárás összhangba hozása révén, az ésszerű alkalmazkodás elvének alkalmazásával feloldható.

Az említett elv érvényesítése alapján ugyanis nem megvonni kell a szavazásra nem képes személyektől a választójogot, hanem a választási eljárás szabályait szükséges úgy alakítani, hogy az illeszkedjen a választópolgárok eltérő képességeihez. Ennek elérése azonban nem könnyű feladat, mert a különböző fogyatékosságokhoz kapcsolódó, a választási részvétel elősegítése iránti igények társadalmi megítélése nem mutat egységes képet. Megfigyelhető, hogy leginkább az értelmi és pszicho-szociális fogyatékossággal élő emberek választásának elfogadását illetően jelentkeznek aggályok. Ezek értelmezése a gondnokság alá helyezett személyek választójogi korlátozásának kérdéskörét helyezi előtérbe. Jóllehet, nem minden értelmi fogyatékossággal vagy mentális zavarral élő személy áll gondnokság alatt. Így indokolatlan és nem igazolható megkülönböztetést is eredményez, hogy miért éppen a gondnokság alá helyezetteket érinti a korlátozás.

Az Alaptörvény XXIII. cikkének (6) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy nem rendelkezik választójoggal, akit belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Ezáltal – eltérve a korábbi alkotmányi szabályozástól – a gondnokság alá helyezettek választójogának automatikus megvonása helyett egyediesített bírói döntés alapján történhet meg a választójogból való kizárás. Ehhez illeszkedve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 13/A. §-a tartalmazza, hogy a bíróságnak a cselekvőképességet korlátozó, illetve a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó, továbbá a felülvizsgálati eljárás alapján hozott ítéletében rendelkeznie kell a választójogból való kizárás kérdéséről. A választási képesség egyéni vizsgálatának lehetősége ugyan előrelépést jelent a szabályozásban, az mégsem felel meg a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény előírásának, és ellentmond számos nemzetközi dokumentumnak. Véleményem szerint a megoldás az lenne, ha minden fogyatékossággal élő személy részére biztosított lenne a választójog, ezért a korlátozás eltörlésre kerülne. Indoklásom – a kapcsolódó szakirodalomra (Fiala, Verdes) is figyelemmel – az alábbiak szerint foglalható össze.

A választójogi korlátozás támogatása melletti gyakran elhangzó érv, hogy az értelmi és pszicho-szociális fogyatékossággal élő emberek esetében még a tudatos választási szándék fennállása, annak motivációja is megkérdőjelezhető, ők a demokratikus döntéshozatalban való alapvető készségekkel egyáltalán nem vagy alig rendelkeznek. A fogyatékossággal nem élő választópolgárok körében is tapasztalható azonban, hogy a választási döntés nem mindig kizárólag racionális alapokon nyugszik, annak meghozatalában a szubjektív elemek hatása is gyakran szerepet kap. Ezzel magyarázható, hogy – a különböző alapú választói attitűdök és magatartások együttes jelenléte következtében – aligha sorakoztatható fel olyan megkérdőjelezhetetlen szempontrendszer, amelynek való nem megfelelés esetén kinyilvánítható lenne, hogy valaki képtelen a választásra. Annál is inkább, mivel napjainkban a tényleges joggyakorlás előmozdítása érdekében a pszicho-szociális fogyatékosság tárgykörét érintő, a választásokon való részvételt könnyítő módszerek alkalmazása is lehetséges.

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 29. cikke alapján a részes államok másokkal azonos alapon biztosítják a fogyatékossággal élő személyek jogát és lehetőségét a szavazásra, illetve a választhatóságra. Ennek megvalósítása érdekében pedig állami feladat a választójog gyakorlását elősegítő megoldások, a választásokon való részvételt megkönnyítő mechanizmusok kialakítása. Ebből következik, hogy az államnak meg kell tennie az elengedhetetlen és megfelelő változtatásokat annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő emberek gyakorolhassák választáshoz való jogukat. Az állami törekvés ellenére azonban nem valószínű, hogy a gondnokság alá helyezettek valamennyi tagja részt tudna vagy kívánna venni a választásokon. Teljes számú részvételük esetén is csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudnák módosítani a választási eredményeket. Mindazonáltal a politikai pártok érdekeltté válhatnának szavazataik megszerzésében, így programjaikban fokozottabban kerülhetne előtérbe helyzetük.

Úgy vélem a gondnokság alá helyezett emberek választójogának korlátozás nélküli elismerése mellett legfőképpen az szól, hogy annak megvalósulása kedvező hatást gyakorolhatna az érintettek társadalmi helyzetére és személyes identitására, emellett tudatosíthatná számukra az adott politikai közösséghez való tartozásukat. A teljes körű társadalmi részvétel – amely alapvetően fontos mindannyiunk számára – csak akkor tud ugyanis megvalósulni, ha az állam a jog segítségével felismeri a közösségben való részvétel akadályait és elősegíti ezek legördítését. Ennek keretében a politikai jogok biztosításának azért van kiemelkedő jelentősége, mert a döntéshozatali folyamatban való részvétel az élet több területén előmozdíthatja, hogy a fogyatékossággal élő emberek ténylegesen élni tudjanak már meglévő, a társadalom többi tagjával egyenlő alapvető jogaikkal.

A Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital által a témában kezdeményezett vita korábbi írásai:

Verdes Tamás – Alaptörvény-módosításra kötelez az ENSZ

Filippov Gábor – Jogfogyaték

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – A félreértett politikai nagykorúság ára