Az októberi pártpreferencia-mérések a bizonytalanok csökkenését, a kormánypárt erősödését, és az ellenzéki erők közötti átrendeződést jelzik, mindegyiket szabad szemmel alig látható mértékben. Mandátumkalkulátorunk segítségével arra is becslés adható, hány további szavazóra van szüksége az ellenzéknek a szűk parlamenti többség megszerzéséhez: közel egymillióra. 

Folytatódott a Fidesz egész évben megfigyelhető erősödése: októberben a választókorúak körében 26-36 százalék között mérik. A biztosan szavazó és pártot is választani tudók egyelőre még viszonylag szűk csoportján belül pedig minden második ember a kormánypártra szavazna.

A baloldali ellenzéki pártok közül egyedül a Demokratikus Koalíció tudott érdemi erősödést felmutatni: két hónap alatt a mérési határról 3 százalékra bővült, megelőzve így az 1-2 százalékon álló LMP-t.

Az MSZP és az Együtt 2014-PM esetében eltérő irányú változásokat mértek az egyes intézetek. A volt kormánypártra 11-16, a Bajnai Gordon nevével fémjelzett szövetségre pedig 4-5 százalék szavazna.

A Jobbik támogatottsága minimális mértékben csökkent, jelenleg 7 százalék voksolna a pártra.

A választások közeledtével és a pártok aktivitásának fokozódásával párhuzamosan folytatódott a bizonytalanok arányának csökkenése. Októberben átlagosan a választásra jogosultak 39 százaléka nem tudott, vagy nem akart pártot választani magának.

A Fidesz tehát stabilan vezet az ellenzéki pártok előtt: a szűk baloldali összefogással (MSZP és Együtt2014-PM) szemben a kormánypárt előnye 6-17 százalék között mozog a mérésekben. Még az összes baloldara voksolót (MSZP, Együtt2014-PM, DK, LMP) együtt tekintve is csak 2-12 százalékra csökken az előny.

Mandátumkalkuláció

Mandátumkalkulátorunkon lefuttatjuk a négy intézet biztos szavazó pártválasztókra vonatkozó adatainak átlagát (továbbra is 50%-os részvétellel számolunk):

A múlt hónaphoz képest csak eggyel jutna kevesebb mandátum a Fidesznek a biztosan szavazó pártválasztók szavazatai alapján, ami hibahatáron belüli elmozdulást jelent.

Továbbra is azt feltételezve, hogy 2014-ig további egymillió ember aktivizálódik, arra keressük a választ, hogy közülük hány embert kellene bevonzania az együttműködésre többé-kevésbé hajlandó ellenzéki pártoknak ahhoz, hogy parlamenti többséget szerezzenek.

A modellszámításhoz azzal a feltételezéssel is élnünk kell, hogy a Jobbik és az LMP támogatottsága (a szavazatszámok tekintetében) nem változik. Ha tehát ötmillióra húzzuk fel a részvételt, akkor a Jobbik 472 ezer szavazója 9,5%-ot jelent, az LMP 72 ezer támogatója pedig 1,5%-ot.

A Fidesz bő kétmilliós tábora ebben a modellben 40,6%-ot tesz ki, az egymillió új szavazót pedig az MSZP, az Együtt 2014-PM és a DK között osztjuk el, körülbelül az eredeti támogatottsági arányoknak megfelelően:

A balközép ellenzéknek tehát ebben az esetben 94 mandátum jut (ugyanannyi, mint a kormánypártnak, tehát a Jobbik 11 mandátuma miatt egyiküknek sincs parlamenti többsége). Annak, hogy az ellenzéki erőknek 7 százalékpontos listás előnye ellenére sincs több mandátuma, mint a Fidesznek, egyik oka, hogy a DK-ra egyéniben leadott voksok megakadályozhatják az MSZP vagy az E14-PM jelöltjeinek győzelmét. Annak érdekében, hogy ezt a hatást a modellszámítás során kiküszöböljük, a DK szavazatait átcsoportosítjuk az MSZP-hez (ami praktikusan egy MSZP-DK-listát és közös jelölteket feltételez, de nagyjából ugyanez történik akkor is, ha a DK visszalépteti jelöltjeinek többségét, és támogatói átszavaznak az MSZP jelöltjeire):

Ebben az esetben már 106 mandátummal a balközép ellenzék szerez többséget, de még nem számoltunk a külhoni voksokkal. Továbbra is az ellenzék szempontjából a legrosszabb forgatókönyvvel érdemes kalkulálni, ezért azt a fiktív esetet vonjuk be a modellbe, amikor 400 ezer voks érkezik a határokon túlról, és azok 100%-a a Fideszt gazdagítja. Ebben az esetben így módosul a végeredmény:

Három mandátumot nyer ezzel a Fidesz, ebből kettőt az MSZP, egyet a Jobbik kárára. Az ellenzéknek tehát 103 mandátuma van ebben a helyzetben, hárommal több a parlamenti többséghez szükséges minimumnál.

Mivel arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ellenzéki erőknek az egymillió új választóból mennyit kell minimálisan megszerezniük a parlamenti többséghez, most azt kell megnéznünk, mennyivel húzhatjuk feljebb a Fidesz támogatottságát (és egyidejűleg az MSZP-ét lejjebb) anélkül, hogy az ellenzék mandátumainak száma 100 alá esne:

Azt látjuk, hogy ha belföldön a Fidesznek 41,5 százaléka van, az ellenzéki erőknek pedig 46,7, akkor 400 ezer külhoni Fidesz-voks mellett még az ellenzéknek van többsége.

Az októberi kutatások átlaga szerint a három balközép ellenzéki erőnek 1,38 millió szavazója van, és ahhoz, hogy gyenge parlamenti többséget szerezzen, további 955 ezret kellene begyűjtenie, miközben a Fideszhez csak 45 ezer új választó vándorol. Mindez csak a vázolt megkötések mellet igaz (bármelyik faktor lazítása, más pártok erősítése, az elvesző szavazatok arányának módosítása hatással lehet a végeredményre), sőt, az is kell hozzá, hogy a választók kövessék a – még bizonyára nem végleges – ellenzéki megállapodásokat, és átszavazzanak egymás jelöltjeire.

Az októberi pártpreferencia-változások tehát alig néhány tízezer szavazattal hozták közelebb az ellenzéket az áhított parlamenti többséghez, és ezeknek az adatoknak csak a kisebbsége készült a bajai videóbotrány kirobbanása után, és egyik sem jelzi még az október 23-ai események, az ellenzékre várhatóan kedvezőtlen hatásait.

A mandátumkalkulátor, a részletes módszertani leírással együtt itt elérhető.