Nagyon. A hónapok óta erősödő kormánypárt ellenében részben összeálló ellenzéknek a kutatásokban láthatónál majdnem egymillióval több szavazót kellene összeszednie ahhoz, hogy minimális parlamenti többségre tegyen szert. Közvélemény-analízis és mandátumkalkuláció.

A négy nagy közvélemény-kutató legfrissebb felmérései szerint (Tárki, Medián, Ipsos, Századvég) szeptember során kis mértékben, de tovább nyílt az olló a kormánypárt és az ellenzéki erők között. A koordinált indulás tető alá hozásával tehát nem oldódtak meg az ellenzék gondjai, sőt annak megítélése, a Medián mérése szerint, legalábbis megosztó.

Az Együtt 2014-PM egyetlen intézet szerint sem javított támogatottságán, többségüknél inkább gyengült. Gyurcsány Ferenc pártja ugyanakkor két kutatónál is elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, igaz, csak a biztos szavazó pártválasztók körében. Ha a DK a következő hónapokban képes lesz tovább bővíteni, de legalább tartani bázisát, nem kizárható, hogy újra tárgyalóasztalhoz tudja ültetni a többi ellenzéki pártot.

A Jobbik támogatottságának a különböző intézeteknél mért változásai kiegyenlítik egymást, az LMP pedig tartósan távol került a bejutási küszöbtől.

Az alábbi ábrából az is jól látszik, hogy míg a Fidesz meg tudott szólítani (vagy vissza tudott csábítani) bizonytalan választókat, addig ugyanez az ellenzéki erőknek csak minimális mértékben sikerült.

Mandátumkalkuláció

Mandátumkalkulátorunkon lefuttatjuk a négy intézet biztos szavazó pártválasztókra vonatkozó adatainak átlagát. A Századvég szerint 49, a Medián szerint 50% menne el biztosan egy mostani szavazásra (a másik két intézet szeptemberben nem közölt ilyen adatokat), a jobb kezelhetőség kedvéért ezért mi 50%-os részvétellel számolunk:

Ilyen mértékű Fidesz-előny mellett nem meglepő, hogy a kormánypárt könnyedén kétharmados többséghez juthatna, ám ebben a kalkulációban nem szerepelnek az aktív bizonytalanok lehetséges pártpreferenciái, márpedig az ő számukat az intézetek 700-900 ezer közé teszik.

Nem merész feltételezés tehát, hogy 2014-ig további egymillió ember aktivizálódik. Arra keressük a választ, hogy közülük hány embert kellene bevonzania az együttműködésre többé-kevésbé hajlandó ellenzéki pártoknak ahhoz, hogy parlamenti többséget szerezzenek.

A modellszámításhoz azzal a feltételezéssel is élnünk kell, hogy a Jobbik és az LMP támogatottsága (a szavazatszámok tekintetében) nem változik. Ha tehát ötmillióra húzzuk fel a részvételt, akkor a Jobbik 520 ezer szavazója 10,4%-ot jelent, az LMP 120 ezer támogatója pedig 2,4%-ot.

A Fidesz közel kétmilliós tábora ebben a modellben 39,8%-ot tesz ki, az egymillió új szavazót pedig az MSZP, az Együtt 2014-PM és a DK között osztjuk el, körülbelül az eredeti támogatottsági arányoknak megfelelően:

Az ellenzéknek tehát még ebben az esetben is csak 95 mandátum jut. Ennek egyik oka, hogy a DK-ra egyéniben leadott voksok megakadályozhatják az MSZP vagy az E14-PM jelöltjeinek győzelmét. Annak érdekében, hogy ezt a hatást a modellszámítás során kiküszöböljük, a DK szavazatait átcsoportosítjuk az MSZP-hez (ami praktikusan egy MSZP-DK-listát és közös jelölteket feltételez, de nagyjából ugyanez történik akkor is, ha a DK támogatói átszavaznak az MSZP jelöltjeire):

Ebben az esetben már kényelmesnek tűnik az ellenzék többsége, de még nem számoltunk a külhoni voksokkal. Az ellenzék szempontjából a legrosszabb forgatókönyvvel érdemes kalkulálni, ezért azt a fiktív esetet vonjuk be a modellbe, amikor 400 ezer voks érkezik a határokon túlról, és azok 100%-a a Fideszt gazdagítja. Ebben az esetben így módosul a végeredmény:

Három mandátumot nyer ezzel a Fidesz, ebből kettőt az MSZP, egyet az Együtt 2014-PM kárára. Az ellenzéknek tehát 101 mandátuma van ebben a helyzetben, eggyel több a parlamenti többséghez szükséges minimumnál.

Mivel arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ellenzéki erőknek az egymillió új választóból mennyit kell minimálisan megszerezniük a parlamenti többséghez, most azt kell megnéznünk, mennyivel húzhatjuk feljebb a Fidesz támogatottságát (és egyidejűleg az MSZP-ét lejjebb) anélkül, hogy az ellenzék mandátumainak száma 100 alá esne:

Azt látjuk, hogy ha belföldön a Fidesznek 40,2 százaléka van, az ellenzéki erőknek pedig 45,6, akkor 400 ezer külhoni Fidesz-voks mellett még az ellenzéknek van többsége.

Az egymillió plusz szavazatnak tehát legfeljebb 2 százalékáról, húszezer szavazatról mondhat le az ellenzék ahhoz, hogy megszerezzék a többséget. Amennyiben 30 ezer a Fidesznek jut, máris ugrott a baloldal többsége. Ez persze nem jelent automatikus Fidesz-újrázást, mivel ebben az esetben a Jobbik nélkül egyik félnek sincs parlamenti többsége.

Mindez ráadásul csak a vázolt megkötések mellet igaz (bármelyik faktor lazítása, más pártok erősítése, az elvesző szavazatok arányának módosítása hatással lehet a végeredményre), sőt, az is kell hozzá, hogy a választók kövessék a – még valószínűleg nem végleges – ellenzéki megállapodásokat, és átszavazzanak egymás jelöltjeire.

Jelen pillanatban a közel egymillióból mintegy 400 ezer választót sejthet maga mögött az ellenzék – legalábbis az Ipsos egy korábbi kutatása szerint.

A mandátumkalkulátor, a részletes módszertani leírással együtt itt elérhető.