Továbbra sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy időközi választás eredményeiből, de a múlt heti, dunaföldvári polgármester-választás után a soproni önkormányzati egyéniképviselő-választás eredménye már mindenképp jelzésértékű, s bizonyosan nem marad következmények nélkül a Fideszben sem.

Dunaföldvár méregfoga még kihúzható volt azzal, hogy a Fidesz nem veszített szavazókat 2010-hez képest, miközben a győztes szocialista jelölt fel sem vállalta pártja támogatását.

Sopronban viszont helyben jól ismert szocialista jelölt, Varga Gyula nyert, aki már 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is győzni tudott az akkor még 15 körzet valamelyikében (mindig másikban). 2010-ben már csak fideszes jelöltek nyertek, de négy évvel korábban, a jobboldal első nagy – az őszödi beszédet követő – önkormányzati áttörése idején még három egyéni körzet MSZP-s győzelmet hozott, köztük Varga Gyuláét. A Fidesz talán épp azzal vigasztalódhat most, hogy a szilárd bázisnak tekinthető megyei jogú város legkevésbé jobboldali karakterű részében maradt alul.

Ennél azonban többet nyom a latban, hogy a soproni 12. egyéni kerület leképezte az országos közvélemény-kutatások trendjét. A Fidesz ugyanis elvesztette korábbi támogatóinak mintegy felét, amiből az MSZP sokáig nem vagy alig tudott csak profitálni. Úgy tűnik, ez van változóban országosan, és ezt erősíti meg a soproni időközi eredménye is. Összességében ugyan kevesebben mentek el szavazni, mint két éve, de ez a visszaesés szinte teljes egészében a Fidesztől elfordulóknak köszönhető, míg a szocialisták 75 emberrel (13%-kal) többet mozgósítottak, mint 2010-ben. (A másik három jelölt aktivitásának változása minimális.)

Az igazi újdonság tehát a baloldali szavazók aktivizálódása, ami időközi választásokon nem volt jellemző az elmúlt tíz évben. Nyugat-Magyarország lévén, a Jobbik nem profitált a jobboldali szavazók rezignáltságából, ami nem jelenti azt, hogy más régiókban ne lennének még tartalékai a szélsőjobboldalnak. Az LMP pedig továbbra sem tudja meggyőzni támogatóit egy időközi választás tétjéről.

A Fidesznek 2002-ben, négy év kormányzás után sem kellett szembenézni saját táborának apátiájával (sőt, mindmáig az egyetlen vezető kormánypárt volt, amely növelni tudta a ciklus végére támogatottságát). A Fidesz bármennyire is erős azonban mozgósításban, bármennyire is igyekszik saját képére formálni a választási rendszert, törzsválasztóinak elfordulásával, úgy tűnik, egyelőre nem számoltak, ami talán az eddigi legnagyobb kihívást jelentheti számára.