Az [origo]-n tegnap újabb információk láttak napvilágot a készülő választási eljárási törvényről. Úgy tűnik, a 2010 előttről ismert rossz beidegződések mit sem változtak az elmúlt két évben: úgy oldanak meg ezeréves problémákat, hogy újabb aknákat helyeznek el a rendszerben.

Az egyik friss hír a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a választáskor külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra vonatkozik:

„A külföldön dolgozók és a választás időpontjában kint tartózkodók 2010-ben még a külképviseleteken adhatták le szavazataikat, ám a lehetőség akkor még csak pár tízezer embert érintett, és sokan a feliratkozottak közül sem éltek jogukkal, mert nem akartak vagy nem tudtak esetenként több ezer kilométert utazni tartózkodási helyüktől a külképviseletig. “300 ezer emberről viszont már nem mondhatunk le” – magyarázta az [origo]-nak az említett pártvezető, hozzátéve, mivel e csoport tagjairól, aktuális címükről, elérhetőségeikről semmilyen információja vagy adatbázisa nincs a kormánynak, a feliratkozás arra is jó alkalom, hogy megszerezzék az adatokat, így egy későbbi kampányban már könnyebb megszólítani őket.

Ez a réteg az elnökség tervei szerint a határon túliakhoz hasonló formában kapna lehetőséget a voksolásra: ha írásban jelezték, hogy élni kívánnak szavazójogukkal (vagyis feliratkoztak), a megadott külföldi címükre megkapják a szavazólapot, amelyet levélben kell visszaküldeniük a választási irodának. Azonos a két csoport abból a szempontból is, hogy mindkettő tagjai csak pártlistára szavazhatnak majd, egyéni jelöltekre nem.”

A másik új információ az igazolással szavazásra vonatkozik:

„ (…) megszüntetné például azt az eddigi lehetőséget, hogy a voksolás napján – ha előre jelezte – saját választókerülete helyett egy másikban adhassa le szavazatát a választó. A voksturizmusként is emlegetett igazolással szavazás lehetősége évek óta bírálatok kereszttüzében áll: számos tetten érhető bizonyítéka volt az elmúlt években annak, hogy a választók kisebb tömege nem távoli elfoglaltságai miatt, hanem az eredmény befolyásolása érdekében jelentkezett át lakóhelyéről egy másik választókörzetbe. (…) Az átjelentkezések ráadásul nemcsak az eredményeket befolyásolhatták, de több helyen óriási káoszt is okoztak a 2010-es első fordulóban, volt szavazókör, ahol a több ezer pluszban megjelenő átjelentkező miatt hajnalig álltak a szavazóhelyiség előtt az emberek.

Két éve az első fordulóra 66 082-an, 2006-ban 57 999-en kértek igazolást, így ha a nagyságrend meg is maradna 2014-re, a pusztán pártlistára adott voksokkal saját körzetük eredményeit nem befolyásolhatnák az átjelentkezők. Ugyanígy csak listára szavazhat majd az a körülbelül 40 ezer állampolgár – nemcsak hajléktalan – is, akinek valamilyen okból nincs bejelentett lakcíme. Ők az eddigi gyakorlat szerint “életvitelszerű tartózkodási helyük” bejelentése után a jegyző által kijelölt szavazókörben az adott körzet egyéni jelöltjeire is voksolhattak.”

Orbán Viktor már múlt héten megpendítette, hogy elképzelhető, hogy a regisztráltak számára kötelezővé tennék a választást. Egyelőre viszont nincs döntés arról, hogy

„társuljon-e valamilyen szankció ahhoz, ha valaki annak ellenére nem megy el szavazni, hogy a választói névjegyzékbe felvetette magát. A Fidesz vezetése információink szerint egyelőre megosztott a kérdésben. Egy elnökségi tag az [origo]-nak például azt mondta, lát esélyt rá, hogy a korábban az MSZP által javasolt kötelező szavazás felé mozduljon el a testület. Ez szerinte azért is szerencsés, mert így a szocialisták  javaslatát megfogadva többpártivá tehetik a módosítást, és nem járnak úgy, mint az alaptörvénnyel, amely számos bírálatot kapott, amiért csak a kormánypártok álláspontját tükrözte.

Ám a kötelező szavazásnak a forrás szerint nincs semmi értelme, ha nem társítanak szankciót is a részvételhez. A brit példa – a pénzbüntetés – helyett ő azt javasolja, hogy aki regisztrált, de végül nem megy el, attól vegyék el a következő választáson való részvétel lehetőségét. A pártvezetés egy másik tagja az [origo]-nak veszélyesnek nevezte ezt a megoldást, ami szerinte nem menne át az Alkotmánybíróságon sem. Ő amellett van, hogy a részvétel elmulasztásának ne legyen következménye, de úgy tudjuk, az is felvetődött, hogy ne szankcióval, hanem kedvezménnyel motiválják a feliratkozottakat a részvételre.”

 A lap úgy tudja továbbá, hogy:

„egy olyan javaslat van az elnökség előtt, hogy ne zárják ki a voksolásból azokat, akik csak a feliratkozás lezárása után, de még a választások előtt válnak nagykorúvá. Sőt, egy az [origo]-nak nyilatkozó vezetőségi tag még ezt is kiterjesztené: javaslata szerint azok is voksolhatnának, akik a választást követően, de még abban az évben lesznek 18 évesek. A választókor határa ennek megfelelően a választás napjáig 18. életévüket betöltőkről az azt a választási év december 31.-éig betöltőkre módosulna.”

Az összes hír azt jelzi, hogy rendkívül ingoványos területre tévedtek a választási eljárási törvény (ismeretlen) szerzői: létező problémákra rossz válaszok vannak születőben.

Az első két megoldás súlyosan sérti a választójog egyenlőségét: a lakóhelyüktől a választás napján távol tartózkodóknak csak egy szavazatuk lenne, míg az otthon szavazóknak kettő. A külhoni magyarok „félszavazatát” még meg lehet magyarázni azzal, hogy az életvitelszerűen nem Magyarországon élő állampolgárok életére jóval kevésbé hat a mindenkori magyar parlament és kormányzat működése, következésképp kisebb súlyú szavazattal rendelkeznek. A lakcímkártyával rendelkező magyar állampolgárok közül viszont nem diszkriminálhatók azok, akiknek a szavazás napján (munkaügyi, tanulmányi, családi vagy bármilyen okból) a lakhelyüktől távol van dolguk. A hatályos szabályozással természetesen sok gond van, de ezek nem orvosolhatók úgy, hogy még nagyobb bajt generálunk. Először öt éve, utoljára három hónapja írtuk meg, hogy az igazolással szavazás körüli problémák aligha megoldhatók másképp, mint úgy, ha a kiemelt szavazókörökben megteremtik az elektronikus szavazás lehetőségét: így az ország bármely pontján gond nélkül szavazhatnánk saját egyéni kerületünk jelöltjeire. Ezzel szemben a most megszellőztetett ötlet bizonyosan sérti az egyenlő választójog elvét, és alighanem alkotmányellenes is. Ugyanezért nem szabad megfosztani a külképviseleteken szavazó, lakcímkártyával rendelkező magyar állampolgárokat az egyéni kerületi jelöltekre szavazás jogától. A második forduló kiiktatása ráadásul magától megoldja a külképviseleti szavazást régóta feszítő alkotmányos problémát, az eljárás felgyorsításához és olcsóbbá tételéhez viszont nem a választójog csorbításán, hanem a külképviseleteken bevezetendő elektronikus szavazáson keresztül vezet(ne) az út.

Politikai szempontból ügyes húzás lehet a Fidesz részéről, ha beemeli az MSZP kötelező szavazásra vonatkozó ötletét a választási eljárásba, de a már júniusban felmerült problémákra aligha tud jobb megoldással szolgálni, mint a szocialista párt. Szankció nélkül nincs értelme kötelezővé tenni a szavazást, ami már önmagában is rosszul cseng Magyarországon. A következő választástól való eltiltás ötlete pedig – ahogy a név nélkül nyilatkozó forrás is sejti – bizonyosan elbukna az alkotmányossági szűrőn.

Nem világos, mi célt szolgálhat a 18. életévüket csak a választás évének végén betöltők beemelése a választásba: aligha képeznek döntő választói tömeget az 1996 áprilisa és decembere között születettek. Ha ugyanis valóban pusztán annyi a cél, hogy „ne zárják ki a voksolásból azokat, akik csak a feliratkozás lezárása után, de még a választások előtt válnak nagykorúvá”, az nem indokolná a hatályos szabályozás átírását, amely szerint a választáson az vehet részt, aki a választás napjáig betölti 18. életévét.