Ősszel parlamenti választások lesznek Romániában, az alkotmánybíróság viszont elkaszálta a kizárólag választókerületekre épülő, sebtében elfogadott választási törvényt. PARÁSZKA BORÓKA, a manna.ro marosvásárhelyi újságírója segít eligazodni a kaotikus viszonyok között, akit a magyarországi külhoni pártlista ötletéről és az erdélyi magyarok pártszimpátiájáról is kérdeztünk.

Milyen indokkal semmisítette meg az alkotmánybíróság a választójogi törvényt?

Alkotmányellenesen, választási évben kívánta a román törvényhozás módosítani a választójogi törvényt – figyelmeztetett elutasító határozatában az alkotmánybíróság –, a tervezett módosítások pedig a választások jogszerű lebonyolítását és a választójog gyakorlását is veszélyeztették. Minden valószínűség szerint a most kormányzó szociáldemokrata-liberális pártszövetségnek (USL) már nem lesz esélye arra, hogy az őszi választásokig gyors és radikális módosításokat eszközöljön, az eddigi tervek ugyanis több ponton is az alaptörvénybe ütköznek. Figyelmen kívül hagyják például a 2009-es népszavazás eredményét, amely az eddigi kétkamarás helyett az egykamarás törvényhozás, továbbá a képviselők számának csökkentése mellett döntött.

Egyáltalán elképzelhető még, hogy a Szociáldemokrata Párt számára – jelen erőviszonyok mellett – kedvező többségi rendszert újra elfogadják?

Kicsi a valószínűsége. Nagyon sok múlik a július 29-ei, Traian Băsescu leváltásáról szóló népszavazáson. Victor Ponta miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy a választási törvényről nem egyedül a parlament (és a parlamenti többséggel bíró USL) dönt, a módosításoknak összhangban kell lenniük az alkotmánybíróság határozataival. Ha azonban a szavazók Băsescu menesztése mellett foglalnak állást, akkor Ponta szerint „végleg megoldódhatnak” az eddigi nézetkülönbségek. Ahhoz, hogy a népszavazás sikeres legyen, legalább 9 millió szavazópolgárnak kell részt vennie a döntésen, erre pedig kevés az esély.

Jelen állás szerint akkor ősszel a régi választási törvény szerint választhat Románia új 334 fős alsó- és 137 fős felsőházat?

A képviselők számának csökkentésére több javaslatot is tett az ellenzékbe szorult demokrata-liberális párt (PDL), a legradikálisabb verzió a két ház összevonása és a 300-as felső küszöb bevezetése lenne. Az RMDSZ azt a verziót támogatta, amelyik az alsóházi képviselők számát 300-ban, a szenátorokét 88-ban korlátozná. A szociáldemokraták és a liberálisok azonban elutasították ezeket a javaslatokat, a jelenlegi kormányoldal szerint a létszámcsökkentés „spekulatív”, és nem vezet valódi megtakarításhoz. Ha nem történik rendkívüli fordulat, akkor minden marad a régiben.

Van a különböző pártoknak önálló választásirendszer-javaslatuk? A jelenlegi rendkívüli helyzetben marad egyáltalán energia érdemi választási vitára?

Van, a PDL nem csak a választási törvény módosítását, hanem alkotmánymódosítást is szeretne, a már említett képviselőszám-csökkentéssel, arányos képviselettel, a parlament és a szenátus összevonásával. Az RMDSZ ez utóbbi elemet nem támogatja, de az USL egyéni kerületi rendszerét sem. A magyar érdekképviselet azt szeretné, ha azokban a megyékben is mandátumot szerezhetnének a jelöltjei, ahol egyéni választókerületekben erre nincs esélyük, mert a magyarok számaránya nem éri el a 7 százalékot.

Az RMDSZ-nek van-e a témában érdekérvényesítő képessége? Mennyiben ütközik az RMDSZ pártérdeke és a romániai magyar képviselet érdeke a választási rendszer vonatkozásában?

Az RMDSZ az egyetlen olyan kisebbségi szervezet ma Romániában, amely a kormánypártokkal és az ellenzékkel is eredményes alkupozícióban lehet. Nagyon sok, stratégiai ágazatban ott vannak (még mindig) az emberei, fontos pozíciókat szereztek meg a megyei és a helyi önkormányzatoknál, országos és helyi szinten is van néhány „aduász” a kezében. Hogy ez elég-e arra, hogy a választási törvényt az RMDSZ a maga érdekei szerint befolyásolni tudja, az attól is függ, hogy a román jobb- és baloldal hogyan egyezik ki egymással. Egyelőre ott tartunk, hogy az ellenzék és a kormánypártok is tettek már előnyös javaslatokat a Szövetségnek.

Ha a romániai magyar képviselet alatt a többi magyar pártot (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt) értjük, akkor azt kell látnunk, hogy az utóbbiak számára nem feltétlenül előnyös a minél nagyobb arányú magyar mandátumszerzés. Az RMDSZ kihívói ugyanis néhány körzetben talán mandátumot szerezhetnek (az önkormányzati választások eredményei szerint azonban erre sem képesek, az előrejelzésekkel ellentétben még a többségében magyarok lakta Székelyföldön sem kaptak elég szavazatot), tehát számukra az egyéni választókörzetes, többségi rendszer lenne az ideális (tehát az USL által is támogatott verzió). Az RMDSZ azonban azt szeretné elérni, hogy a vegyes lakosságú megyékben is legyen magyar mandátum, ott ahol ennek megszerzése egyéni körzetben lehetetlen.

Ez alapján úgy tűnik, hogy az RMDSZ kihívóinak mégiscsak a listás rendszerben van több esélye mandátumszerzésre. Elvétve talán megnyerhetnének egy-egy körzetet egyéniben is, de ahol vesztenek, ott elvész a rájuk leadott szavazat. Listás rendszerben viszont a támogatottságuk arányában nyerhetnének mandátumokat. A vegyes lakosságú területeken pedig nyilvánvaló, hogy se így, se úgy nem rúgnak labdába. Összességében akkor nem inkább a listás rendszer lenne a közös nevező?

Az EMNP kifogásolta a jelenlegi kormány által támogatott választójogi törvényt, elsősorban a választási küszöb eltörlése miatt. Toró T Tibor, a szervezet elnökeként arra figyelmeztetett, hogy az lehet a módosítások következménye, hogy megjelennek a szlovákiai Híd-Most jellegű pártok, és a magyar szavazatok átszivárognak hozzájuk. Látni kell azonban, hogy az EMNP nem tudta országos szervezetté kinőni magát. Egymástól viszonylag távol eső településeken jöttek létre ugyan tagszervezetek, de olyan országos hálózat, amelyik nagy szórásban tudna kampányolni és versenyezni a szavazatokért, nincs. Egyelőre csak arra számíthatnak, hogy bizonyos körzetekben láthatóvá válnak. Ez eddig nem sikerült sem Kolozsváron (ahol a legerősebb jelölttel indult a párt az önkormányzati választásokon), sem Marosvásárhelyen, sem Székelyföldön. Egyelőre nem is tűnik úgy, hogy a pártnak lenne bármilyen, az eddigiektől radikálisan eltérő, és hatékony stratégiája az őszi választásokra.

Mikorra várható, hogy elfogadják az új választási jogszabály(oka)t?

Papírforma szerint 2013-ban, immár az új választási ciklusban módosul az alkotmány, és akkor legkésőbb 2014-ben (két évvel a 2016-os választások előtt) módosul a törvény. Ugyanakkor az elmúlt három évben, már a 2009-es népszavazás után változtatni kellett volna a választási rendszeren, ezt azonban a most alkotmányos kifogásokkal élő PDL-vezette kormány sem hajtotta végre. A szociáldemokraták éppen ezzel érvelnek amellett, hogy az új kormány „lóhalálában”, a választások előtt fél évvel kívánt törvényt módosítani. Mint beigazolódott, alkotmányellenesen.

Mit gondol a július elején nyilvánosságra került, a magyarországi választáson külhoni magyar pártlista létrehozására vonatkozó RMDSZ-es ötletről? Átmenetileg most le fog kerülni a napirendről, de elképzelhetőnek tartja, hogy a maga idejében megvalósul a kezdeményezés?

Szerintem egy kedves, pedagógiai célzatú blöff volt. Az RMDSZ meghatározó vonalában, a magyar-magyar viszonyokat tekintve (még) érvényesül az „élni és élni hagyni” elve, vagy másképpen a „be nem avatkozás” elve. Ez azt jelenti, hogy ahogy nem fogadja el a Szövetség azt, hogy a magyarországi pártpolitika beleavatkozzon az erdélyi „belügyekbe” (túl a nemzetpolitikailag releváns kérdéseken), úgy maga sem akar a magyarországi politikai porondra lépni. Lényegileg érinti a kérdést az a tény is, amiről keveset beszélnek, hogy sokkal kevesebb ember igényelte a magyar állampolgárságot, mint ahogyan azt eredetileg a jelenlegi magyar kormány elképzelte, és arról sincs biztos adat, mennyire mobilizálhatók a kettős állampolgársággal rendelkezők. Szóval ez az „átszavazás” egyelőre fikció.

Magyarországon szervezettségben és a szavazóbázis feltérképezésében a jobboldali pártok, főként a Fidesz egyértelműen előnyben van a többi párthoz képes, és ez a tényező kulcsszerepet játszik a választási reform irányában. Romániában ebből a szempontból hasonlóan nagy különbségek vannak a pártok között vagy kiegyenlítettebb a helyzet, mint nálunk?

A román pártok sokkal képlékenyebbek, sokkal nagyobb az átjárás a kormány- és az ellenzéki pártok között. Ideológiailag sem artikuláltak olyan erősen az itteni szervezetek, és (többek között) ezért sincs olyan mély politikai szakadék – a látványos konfliktusok ellenére. A különbség nem a pártok szervezettségében, a szavazóbázis feltérképezésében van; a jobboldal nyerte a mobilizációs versenyt az utóbbi években, de a baloldal jobb a bázisépítésben. A szociáldemokraták egy régi pártstruktúrát örököltek, és vele rengeteg adósságot, korrupciós botrányt (például a nemrég börtönbüntetésre ítélt Adrian Năstase ügyét, aki nem mellesleg Ponta felfedezője és politikai mentora volt). Az a harc, ami most folyik a jobb- és a baloldal között, arról szól, hogyan lehet rendbe tenni a pártfinanszírozást, hogyan lehet tiszta lappal kezdeni egy újabb ciklust. A jobboldal népszerűsége csökkent, de Băsescu gondoskodott arról, hogy idejében tisztogasson a párton belül (a legismertebb belső leszámolás áldozata a kolozsvári expolgármester, Sorin Apostu volt). Ők a könnyű és gyors lovasság, akik a kormánybukás után is újraéledhetnek. A szociáldemokraták malmára hajtja most a vizet a romániai „elmúlt nyolc év” kormányzásának minden hibája: ők a nehéztüzérség, akiknek leginkább saját hibáiktól kell tartania.

Magyarországon az a kép él a választókban, hogy a határon túli magyarok legnagyobb része Fidesz-szimpatizáns. Ezt részben megerősíti a tavaly decemberi közvélemény-kutatásunk, amely szerint a magyarországi választáson részt venni szándékozó erdélyi magyarok fele (mintegy negyedmillió ember) a Fideszre szavazna. Ön hogy látja a magyar pártok esélyeit? Magyarországon jelentősen csökkent az utóbbi időben a Fidesz támogatottsága, a határon túl is előfordulhat ez, vagy ott sokkal stabilabb a Fidesz iránti szimpátia? Felmérésünk szerint a Jobbik nagyon kevés szavazatra számíthat; ez reális, vagy inkább csak elhallgatják szimpátiájukat a határon túli Jobbik-szavazók?

Nagyon tanulságos volt az idei önkormányzati választás, amelyen a Fidesz és a Jobbik által támogatott pártok (EMNP, MPP) jelöltjei szinte kivétel nélkül megbuktak. A sikertelenség okai sokrétűek, és nem is mernék most egyértelmű magyarázatokba bocsátkozni. Az biztos azonban, hogy a nagyon erős, Magyarországról érkező kampány visszaütött. Kövér László felbukkanása, részvétele a kampányban ellenszenvet váltott ki, és a választók az általa támogatott jelölteket büntették. Hogy ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok a Fidesztől fordultak-e el, vagy azt utasították el, hogy a Fidesz az erdélyi politikai folyamatokba avatkozott bele (és egyébként megbocsátóak a magyar jobboldallal szemben), ezt már nehezebb megmondani. Tény, hogy egyre kevésbé mobilizálhatóak az erdélyi magyarok a romániai politikai életben is. Azt pedig, hogy a magyarországi választási részvételre tömegesen lehessen őket mozgósítani, nehezen tudom elképzelni.

A magyar pártok esélyeit ilyen körülmények között, ha nem is a nullához, de a nagyon kevéshez viszonyítjuk. Az MSZP és a magyar baloldal innen (hagyományosan) nem látszik, nem jut ideje az erdélyi kérdésekkel foglalkozni. A Fidesz túl van egy bukáson ezen a térfélen, és kísérletet sem tesz az okok feltárására, korrekciójára. Az LMP valami egészen újjal próbálkozik, de azt hiszem, még a párt sem érti, mi is ez az új: még nincsenek kész a nemzetpolitika reformjára. A Jobbik megpróbálja áthozni a „franchise” rendszert, de nem túl nagy sikerrel. Szegedi Csanád például irodát nyitott Marosvásárhelyen, de közvetlenül ez után eltűnt, egyáltalán nem hallani róla. Évente egyszer-kétszer rendeznek valamilyen kampányakciót, de szisztematikus építkezésre, kapcsolatépítésre egyelőre nem voltak képesek.

Az elhallgatott politikai szimpátia érdekes probléma, és most nincs is tér ennek végigbeszélésére, de tanulságos, hogy az idei önkormányzati választásokon sokkal népszerűbb volt az RMDSZ, mint ahogy azt eredetileg látni, hallani, sejteni lehetett. A masszív magyarországi ellenpropaganda hatása is lehetett, hogy az erdélyi magyarok közé befészkelte magát a politikai hovatartozás felvállalását illető félelem.