Francia példára hivatkozva vezetné be a Fidesz az előzetes regisztráció intézményét, a kiszivár(o)g(tat)ott információk szerint azonban egészen másra készül.

Addig áll a párhuzam, hogy Franciaországban a választást megelőző év utolsó napjáig lehetett regisztrálni a polgármesteri hivatalokban, ez azonban nem az összes választásra jogosultra vonatkozott, hanem csak azokra, akik a megelőző választás óta töltötték be tizennyolcadik életévüket, illetve azokra, akik időközben elköltöztek korábbi lakhelyükről. Szó sincs tehát arról, hogy a franciáknak minden választás előtt be kellene fáradniuk a hivatalba újra és újra megerősíteni, hogy igenis élni kívánnak választójogukkal – márpedig a Fidesz állítólag ilyesmire készül. Sőt, a francia rendszer – egy 2006-os törvénymódosító csomag eredményeképp – ha nehézkesen is, de egyre inkább az automatikus nyilvántartás felé tart.

Míg korábban a felnőtté váló vagy költöző választópolgároktól tevékeny, a részvételre irányuló magatartást vártak el annak érdekében, hogy a választói névjegyzékbe bekerüljenek, ma már a helyhatóságok ezt jellemzően elvégzik a választókorúvá váló állampolgárok helyett: a tizennyolcadik életévük betöltésekor az egyébként is nyilvántartott adataik alapján egyszerűen felveszik őket a névjegyzékbe. A reform következtében a regisztráció intézményéből fokozatosan eltűnik az állampolgári részvétel igénye; az aktív rendszer a Magyarországon már jól ismert passzív szisztéma irányába tart.

Az automatikus regisztráció intézménye egyelőre mégsem érvényesül egységesen. Franciaországban ugyanis a választásra jogosult állampolgároknak nincs központi, állami szintű nyilvántartása, a névjegyzékeket helyi szinten vezetik. Így aztán máig vannak olyan helyhatóságok, amelyek még mindig elvárják a választókorúvá váló állampolgároktól, hogy maguk regisztráljanak. Mindez jó indikátora annak, hogy egy központi döntés nem feltétlenül szivárog le azonnal a bürokrácia mélyrétegeibe.

Gyakori félreértésre (vagy szándékos félreértelmezésre) ad okot az is, hogy Franciaországban a névjegyzékeket évente egyszer frissítik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden évben vagy minden választásnál (elnök, nemzetgyűlési, önkormányzati, európai parlamenti) felmerülne a regisztrációs kötelezettség. Csak és kizárólag a költöző, a választójogukat megszerző vagy elvesztő, illetve az elhalálozott állampolgárok adataival módosul a névjegyzék – az elsöprő többségnek pedig semmi teendője nincs. A 2007-es elnökválasztás adatai például azt mutatják, hogy a teljes választási névjegyzék 44 472 834 nevet tartalmazott, a helyhatóságok pedig összességében mintegy 4,8 millió változtatást dolgoztak fel az előző év végéig, míg 40 millió embernek nem volt adminisztratív teendője. Ezzel szemben a magyar kormány, úgy hírlik, minden egyes választás előtt a hivatalba szólítaná a választójogukkal élni kívánókat.

Jól látszik, hogy az állandó kritikák és a lassan alkalmazkodó bürokrácia ellenére a francia rendszer a választáson való részvételt folyamatos akadálymentesítéssel igyekszik ösztönözni. A magyar kormány ezzel szemben az állampolgári tudatosság állítólagos erősítésének ürügyén a kiszámíthatatlan választókat nem meggyőzni, hanem adminisztratív gátak beépítésével inkább a választástól távol tartani próbálja. Mindez persze nem biztos, hogy sikerül (sőt, sőt). A nemzetközi példákra való üres hivatkozással viszont aligha segítjük elő a hőn áhított állampolgári tudatosságot. És ez ugyanúgy érvényes az MSZP kötelező szavazásra vonatkozó ötletére, de erről majd a következő alkalommal…