Az ellenzéki pártoknak új gondolkodásmódra, újfajta stratégiára van szüksége, ha győzni akarnak 2014-ben – állítja a hvg.hu-nak adott interjújában a Political Capital választási szakértője, László Róbert.

hvg.hu: Az Európai Bizottság főként három magyar jogszabályt kifogásolt, az új választási törvény azonban nincs közöttük. Ez tényleg indokolható azzal, hogy a választási jogszabály a magyar szuverenitás része? Nem kellett volna az EU-nak mégis megszólalnia az ügyben?

László Róbert: Akár meg is szólalhatott volna, de a kifogásolt jogszabályok mind levezethetők a közösségi jogból. A választójogi törvény nem ilyen. Akkor szólhatna bele ebbe az unió, ha alapvetően sérülnének a választási alapelvek, de egyelőre ezért nem kell aggódni. Itt rögtön le kell szögeznünk, hogy a választási eljárásról szóló törvényt még nem ismerjük, pedig illett volna együtt elfogadni ezeket. Még nem látjuk tehát a teljes képet.

hvg.hu: Tehát nem elég az, amit már most látunk, hogy a kormánypárt lényegében a saját íze szerint alkotott új választási jogszabályt?

L.R.: Nagyon fontos dolgok lesznek még az eljárási törvényben, amelyek még sok mindent megváltoztathatnak. Önmagában amiatt még nem szólalhat meg az unió, hogy elmozdult a rendszer a többségi irányba, vagy vannak benne bizonyos „kreatív” elemek. Egyetlen olyan elem van, ami nem a mindenkori győztesnek, hanem a mindenkori jobboldalnak kedvez: ez az új választókerületi térkép. De a kerülethatárok manipulációját sem az EU hivatott ellenőrizni, sokkal inkább az Európa Tanács Velencei Bizottságának szemöldök-összehúzására számíthatunk.

hvg.hu: Egy időben szó volt a választók előzetes regisztrációjáról; itt mintha még nem született volna döntés. Erről mit tartsunk? Az ellenzék szerint ez a lépés jelentősen korlátozná a tanulatlanabb emberek részvételét a demokráciában.

L.R.: Ezt a kérdést valószínűleg az eljárási törvényben szabályozzák majd, ha egyáltalán. Semmi sem indokolja Magyarországon azt, hogy előzetes regisztrációhoz kössék a választójogot. Ha valami a magyar közigazgatásban jól működött, az a névjegyzékek nyilvántartása; a választási irodák mindig naprakész névlajstromokat adtak át a választás napjára, nemigen hallottunk olyat, hogy bárki indokolatlanul kimaradt volna belőlük. Nyilván a regisztrációhoz kötött választójog szűkítené az aktív választópolgárok körét, ami leginkább azoknak kedvez, akik hatékonyan tudják aktivizálni saját szavazóikat. Innentől kezdve világos, miért lehet szimpatikus a Fidesz számára ez az intézmény, de korántsem biztos, hogy tényleg nekik kedvezne.

hvg.hu: A kormány azt mondja, semmi felháborító nincs a választási törvényben, az is számos, nyugaton alkalmazott megoldást integrál, így például Nagy-Britanniában is a „győztes mindent visz” elve érvényesül a körzetekben. Megáll ez a párhuzam?

L.R.: A nemzetközi párhuzamokkal az a gond, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére is találhatunk példákat, főleg, ha részletkérdésekről beszélünk, nem egész törvényekről. Szórakoztató, amikor a Fidesz nemzetközi példákkal támasztja alá a külhoniaknak megadott választójogot, de sosem említ ilyeneket, amikor a győztesek felülkompenzálásáról van szó. Nem véletlenül: ez utóbbi tényleg hungarikum. A briteknél kizárólag egyéni választókerületek vannak, és természetesen az egy tökéletesen demokratikus szisztéma, sosem volt más rendszer arrafelé. Elvileg nálunk is át lehetne térni rá, de nem azért nem fogunk, mert gyökeresen eltér a közelmúlt választási hagyományaitól, hanem azért, mert rendkívül kockázatos lenne minden politikai erő számára.

hvg.hu: Ön egy elemzésében ráadásul arról is írt, hogy ez a túlkompenzálás vissza is üthet, korántsem biztos, hogy a Fidesz jár majd jól vele, lehet, hogy éppen a Jobbik.

L.R.: A legtöbb változtatásnál szembeötlő, hogy a Fidesz igyekezett saját magának kedvezni, de ezt csak úgy tudja megvalósítani, hogy a mindenkori győztest hozza helyzetbe. És abban a pillanatban, hogy nem a Fidesz a relatíve legnagyobb politikai erő, a választókerületekben már korántsem biztos, hogy jelöltjei nyerni tudnak. Bizonyos régiókban a Jobbik, máshol az esetleges balközép összefogás jelöltjei kerekedhetnek felül, és onnantól őket jutalmazza a rendszer. Jelenleg egyértelműen a Fidesznek jó, de ez nagyon könnyen átfordulhat.

hvg.hu: Mi kell ehhez? Elég, ha a közhangulat változik meg drasztikusan, és ugranak a fideszes körzetek?

L.R.: Azért más is kell, hiszen a rendszer alakítja a politikai aktorok magatartását is. Ha most egy tisztán arányos választási rendszert látnánk, akkor minden pártnak az volna az érdeke, hogy a saját arcélét domborítsa ki…

hvg.hu: … mint teszi ezt most az LMP nem arányos rendszer esetében is…

L.R.: …és megpróbálja átlépni az 5 százalékos küszöböt, és egy 5-10 százalék közti eredménnyel már fontos kormányzati pozíciókat szerezhet, könnyen a mérleg nyelvévé lehet válni. Ez a rendszer viszont, amely nagy lépést tett a többségi logika irányába – hangsúlyozom, ez még önmagában nem antidemokratikus –, egyértelműen szövetségkötésre készteti az ellenzéki politikai erőket, így együttesen kell értelmezni ezt a relatív többséget. Elég valószínűtlen, hogy lenne olyan választókerület, ahol az LMP vagy a DK egyedül több szavazót mozgat meg, mint a Fidesz. De ha összeállnak az MSZP-vel, a civilekkel (akár közös jelölt állításával, akár úgy, hogy egymás ellen nem indítanak jelöltet), akkor már bőven elképzelhető, hogy elhozzák az egyéni mandátumot, és ekkor a győzteskompenzáció is őket erősíti.

hvg.hu: Egyfordulós lett ugye a rendszer, de ez pontosan mit jelent a mostani ellenzék szemszögéből? Milyen újfajta gondolkodásra, stratégiára lesz szükség a győzelemhez az eddigi tapasztalatokhoz képest?

L.R.: Gyökeres magatartásváltozásra van szükség. Az egyfordulós rendszer és a jelöltállítás átalakítása is arra ösztönzi a Fidesz ellenfeleit, hogy valamilyen módon összeálljanak. Az eddig ismert szabályok alapján az összefogásnak elsősorban az egyéni választókerületekben kell megvalósulnia, hiszen csak úgy lehet legyőzni a Fidesz jelöltjeit, ha relatív többségre tesz szert ez a jelölt.

hvg.hu: Tehát ez a kulcskérdés? Egyetlen közös jelölt kell az adott körzetben?

L.R.: Igen, de ezt azért még árnyalnám, nem olyan szűk ugyanis az ellenzéki pártok mozgástere. Könnyebb lesz jelölteket állítani: eléggé levitték az ajánlószelvények számát az eredetileg tervezetthez képest, bár még nem tudjuk, mennyi idő jut majd a gyűjtésre. Ezzel zuhanni fog az ajánlószelvények feketepiaci árfolyama. Ahhoz tehát, hogy egy párt országos listát állíthasson, 27 ezer szelvényt kell összegyűjtenie 9 megyében és Budapesten. Korábban ugyanehhez 36 750 szelvény kellett mind a 19 megyében és a fővárosban, ez tehát komoly könnyítés.

A pártok szeretnék saját arcélüket kidomborítani, és azzal, hogy megmaradt a két szavazat – továbbra is szavazunk jelöltre és listára –, megmaradt a szavazatmegosztás lehetősége is. Ha ez a sok párt tényleg tud országos listát állítani – ehhez elég 27 jelöltet állítani a 106 körzetből –, akkor az utolsó pillanatban, az egyetlen forduló előtt még mindig visszaléphetnek egymás javára a kerületekben. Országos listája tehát mindegyiküknek van, az ellenzéki választó eldöntheti, melyik pártot preferálja, de a kerületben bizony a fideszes és jobbikos jelölttel szemben egyetlen talpon maradt jelöltre kell voksolnia. Ezek hasonló alkuk lesznek, mint amiket eddig a két forduló között kötöttek.

hvg.hu: Akkor azért erős leegyszerűsítés az a megközelítés, hogy a választási fordulóig nincs is dolguk a pártoknak egymással.

L.R.: A választásig kiderülhet, kinek van a legmélyebb beágyazottsága – az ajánlószelvények számánál ezt jobban mérik a közvélemény-kutatások –, és elvileg ráérnek utána egyezkedni, de azért ez nagyon kockázatos. A kampány hevében nem biztos, hogy a legjobb döntéseket hozzák, ha előtte nem sikerül dűlőre jutni. Az sem szerencsés üzenet, ha ebben a helyzetben magukkal vannak a pártok elfoglalva. És akkor jön csak a legfontosabb kérdés: a választó hajlandó-e követni a pártok stratégiáját, ha mondjuk az egyéni kerületi szavazólapon csak három ellenszenves jelöltet lát? Egy LMP-szavazó könnyen azt mondhatja, nem szavaz a Gyurcsány-párt jelöltjére, vagy fordítva. Ez komoly kockázat, ezért a pártoknak érthetően el kell magyarázniuk, miért kérik mindezt a választóiktól.

hvg.hu: Ezek szerint közös listákra sem lesz szükség.

L.R.: Nincs, ez nagyon fontos. Persze csak abban az esetben, ha minden releváns párt tényleg el tud indítani 27 jelöltet önállóan – de ez azért nem olyan bonyolult feltétel.

hvg.hu: Miért emeli ki elemzéseiben, hogy a körzetátszabás egyértelműen „a Fidesz pártpolitikai érdekeinek megfelelően történt, szerencsésebb lett volna kivenni a térképrajzolás jogát a politikusok kezéből”? Ez az érv azt implikálja, hogy a választók statikus magatartást tanúsítanak, tehát a volt Fidesz-szavazó most is az, ergo egy adott körzet egy adott szociokulturális adottsággal bír.

L.R.: Egyértelműen van ilyen, még ha nem is olyan beágyazottan, mint Nagy-Britanniában, ahol kirobbanthatatlan körzetek vannak, és ahol elképzelhetetlen az, ami nálunk 2010-ben történt, hogy a 176-ból 173 körzetet egyetlen politikai erő vigyen el. De még a 2010-es eredményeket is érdemes alaposabban megnézni, hogy mely körzetekben győzött a Fidesz 60 százalék körüli eredménnyel, és hol csupán relatív többséggel. A választási eredmények idősoros elemzése ugyanúgy igazolja a különböző régiók szociokulturális eltéréseit, mint a pártok kampánystratégiái. De a térképátrajzolás is csak viszonylag szoros helyzetben segíti a Fideszt; ha van egy elsöprő kormányváltó hangulat, ha van egy erő, ami mögé fel lehet sorakozni, akkor az átrajzolt kerületi térkép mellett is legyőzhető a Fidesz – csak nehezebben.

hvg.hu: A Political Capital többször megállapította, hogy bár az új választójogi törvény egyoldalú, tiszteletben tartja a legfontosabb alapelveket (általános, titkos, közvetlen). Én azonban egyre gyakrabban hallok olyat, hogy az egész úgy illegitim, ahogy van, mind tartalmát, mind elfogadási módját tekintve, úgyhogy bojkottálni kéne az egészet.

L.R.: A reformfolyamat nem volt átlátható, egy szűk kör döntött róla, akik alig hallották meg a zárt ajtókon kívül megfogalmazott véleményeket. Volt ugyan egy parlamenti albizottság, de annak nem volt nagyobb hatása a végeredményre, mint az alkotmány-előkészítő bizottságnak az új alaptörvényre. Egy választási reformfolyamatnak nem így kéne kinéznie. Ezzel együtt is a választási alapelvek, egyelőre úgy tűnik, nem sérülnek, s ha ez így marad, nem érdemes bojkottálni a választásokat, hiszen azzal semmiféle eredményt nem lehet elérni. Ha az alapelvek nem sérülnek, akkor minden szereplőnek alkalmazkodnia kell a megváltozott versenyfeltételekhez. A fő veszély, hogy a kétharmados többség, ha a megváltozó politikai klíma megkívánja, az utolsó pillanatban alapjaiban írja át a ma ismert koncepciót.

hvg.hu: Summa summarum: ilyen feltételek között is legyőzhető a Fidesz?

L.R.: Kicsit nehezebben, de legyőzhető. A Fidesz önmagát akarta helyzetbe hozni, de ténylegesen a mindenkori győztesnek kedvezett. Ha már nem ők vannak többségi pozícióban, akkor nem kicsit bukhatnak, hanem nagyot.

(Szerző: Seres László, címlapfotó: Stiller Ákos)