Nincs európai modell a külhoni választójogot illetően. Csehországban például már három választásba is bevonták a határaikon túl élő állampolgáraikat, de a végeredményre csak marginális befolyással bírtak. A prágai Károly Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének adjunktusát, MAREK ANTOS-t e-mailben kérdeztük.

Az Európai Unió legtöbb tagállamának gyakorlata szerint az állandó külföldi lakcímmel rendelkező állampolgárok továbbra is élhetnek választójogukkal állampolgárságuk szerinti hazájukban. Beszélhetünk-e olyan modellekről, amelyek mentén az egyes európai országok gyakorlata elhatárolható egymástól?

Az európai gyakorlat ebben a kérdésben rendkívül sokszínű. Míg egyes országok egyáltalán nem teszik lehetővé, hogy külföldön élő választópolgárai szavazhassanak, egyes országok abban az esetben biztosítják a választójog gyakorlását külföldi lakcímmel rendelkező állampolgáraik számára, ha a választások napján hazatérnek. Néhány ország megengedi a távszavazás egyes formáit is. Ugyanakkor a legutóbbi kategóriába sorolt országok között is számos eltérő hozzáállás figyelhető meg:

Ki szavazhat? Egyes országokban csak a valamely speciális státusszal rendelkező állampolgárok adhatják le szavazatukat külföldről, pl. a diplomáciai testület és a katonaság alkalmazottjai az ír választásokon. Más országok ezzel szemben csak egy meghatározott időkorláton belül – a külföldön eltöltött évekre vonatkozóan – teszik lehetővé, hogy a külföldön élő állampolgárok éljenek választójogukkal. Ez az időkorlát Németország esetében 15, az Egyesült Királyság esetében pedig 25 év, az államok ezen az úton kívánják biztosítani, hogy az anyaország és a választópolgár közötti eredeti kötelék ne szakadjon meg.

Mely választásokon lehetséges a külföldről történő szavazás? Azoknak az országoknak a többségében, amelyekben lehetővé teszik a távszavazást, minimum az országgyűlési (törvényhozási) választásokon induló jelöltekre lehet külföldről szavazni (ez a helyzet pl. Belgiumban, Csehországban és Németországban), amennyiben azonban lehetséges, a távszavazást kiterjesztik az elnökválasztásra is (pl. Ausztria, Lengyelország és Szlovénia). A tartományi és/vagy önkormányzati választásokon a távszavazás lehetőségének biztosítása viszont meglehetősen ritka.

Hogyan hasznosulnak a külföldön leadott szavazatok? Az egyik megoldás szerint a külföldön szavazók voksait külön választókerületben számolják össze. Ez a módszer garantálja, hogy a külhoni állampolgároknak saját képviseletük legyen, ugyanakkor korlátozza is befolyásukat a választások végkimenetelére (erre látunk példát Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában). Sokkal gyakoribb megoldás a szavazatok hozzáadása a belföldön leadott voksokhoz: vagy az összes külföldön leadott szavazatot egy választókerülethez adják hozzá, vagy az egyes szavazatokat elosztják a választókerületek között a szavazatokat leadó választók utolsó bejelentett lakcímének megfelelően.

A külföldről történő távszavazás mely formáit használják? A legelterjedtebb megoldás a külföldön létesített speciális szavazóhelyiségekben való személyes szavazás, ezeket a helyiségeket általában a nagykövetségek biztosítják. Sok ország alkalmazza ezen kívül a levélben történő szavazást, a megbízott útján történő, illetve az elektronikus szavazás viszont sokkal kevésbé elterjedt.

Csehországban hány állampolgárt érint a külföldön történő szavazás kérdése? Közülük hányan vettek részt a legutóbbi választásokon? Volt-e már arra példa, hogy a külföldön leadott szavazatok döntően befolyásolták a választások végkimenetelét? Amennyiben igen, okozott-e ez bármilyen feszültséget? Voltak-e az utóbbi időben változások a szabályozásban?

Csehországban a külföldön szavazó állampolgárok csak a parlament alsóházába delegálhatnak képviselőket, és csak a nagykövetségeken való személyes szavazás megengedett. Ez a megoldás az ideiglenesen és az állandóan külföldön tartózkodó állampolgárokra egyaránt vonatkozik. Az életvitelszerűen külföldön tartózkodó állampolgároknak fel kell iratkozniuk egy speciális szavazói névjegyzékbe az állandó lakcímük szerinti országban lévő cseh nagykövetségen. Ebben a névjegyzékben ezt követően mindaddig szerepelnek – és ennek megfelelően szavazhatnak is –, amíg ők maguk nem kérvényezik a névjegyzékből való törlésüket. Azoknak, akik csak ideiglenesen tartózkodnak külföldön, nem kell sehol regisztrálniuk magukat, kérvényezniük kell ugyanakkor egy szavazói személyazonossági igazolvány kiállítását a választásokat megelőzően. Ezekkel az igazolványokkal bármely szavazóhelyiségben leadhatják voksukat, akár a külföldi létesítményekben is.

Becslések szerint a választások napján külföldön tartózkodó állampolgárok száma – ideértve az ideiglenesen, és az életvitelszerűen külföldön lévőket egyaránt – mintegy 300 ezer főt tesz ki. Általában mindössze 2-3 százalékuk vesz részt a választásokon. A részvétel a külföldön történő szavazás 2002-es bevezetése óta enyhén növekvő tendenciát mutat: 2002-ben 3763-an szavaztak, 2006-ban már 6744-en, és végül 2010-ben 8176-an. Meglátásom szerint az alacsony külföldi részvétel miatt a külföldről történő szavazás jelenleg alkalmazott módszere okolható: a szavazóknak sok időt kellene utazással tölteniük, amíg eljutnak az egyes nagykövetségekre, ami sokak számára komoly erőfeszítést jelenthet. Jelenleg is folynak viták a külföldről történő szavazás lehetőségeinek kibővítéséről (pl. a levélben történő, illetve az elektronikus szavazásról), de még egyik elképzelést sem hagytak jóvá.

Minden egyes választás előtt kisorsolnak egy területi választókerületet; a külföldről érkező voksokat az ott összegyűlt szavazatokkal öntik össze. Alacsony külföldi részvétel mellett nem meglepő tehát, hogy a külhon voksok minimális befolyással bírnak a végeredményre. 2002-ben és 2006-ban valóban semmilyen hatással nem voltak a képviselői helyek elosztására, 2010-ben viszont a Polgári Demokraták (Občanská demokratická strana) profitáltak belőle: a Közügyek Pártja (Věci veřejné) kárára eggyel növelni tudták mandátumaik számát. A jelentősége azonban ennek is minimális, már csak azért is, mert mindkét párt tagja a kényelmes többséggel rendelkező kormánykoalíciónak.

Ön a külföldről történő szavazás melyik formáját tartja ideálisnak (pl. diplomáciai képviseleteken történő szavazás, levélben történő szavazás, elektronikus szavazás, stb.)? Melyek azok a szempontok, amelyekre mindenképpen felhívná a magyar döntéshozók figyelmét?

A magam részéről a külföldön tartózkodó állampolgárok bevonását a választási folyamatba jó intézkedésnek tartom, amelynek bevezetését minden országnak meg kellene fontolnia. Ugyanakkor a választóknak a leadott szavazataik következményeit is viselniük kell; így várható el, hogy komoly, megfontolt döntést hozzanak. A külhoni és belföldi állampolgárok érdekeinek és befolyásának egyensúlyát kell tehát biztosítani. Ezek alapján két következtetés levonását tartom szükségesnek:

1. A választójog gyakorlását csak azoknak a külhoni állampolgároknak kellene biztosítani, akik valóban kötődnek az anyaországhoz, tehát egy meghatározott időtartamot nem meghaladó ideje állampolgárai egy másik országnak.

2. A szavazás konkrét módjának nem szabad aránytalanul nagy akadályt jelentenie a külhoni állampolgárok számára. Ennek érdekében a postai úton történő (és/vagy az elektronikus) szavazást kellene előnyben részesíteni a nagykövetségeken történő személyes szavazással szemben.