Befagyott hűvösvölgyi erőviszonyok
A vasárnapi időközi választás fő meglepetése, hogy semmi meglepetés nem történt. Bár fele akkora részvétel mellett (78 helyett 39 százalék ment el szavazni), szinte ugyanazok az arányok születtek, mint másfél évvel ezelőtt. A Fidesz és a Jobbik ugyanolyan arányban részesült a szavazatokból, mint 2010 áprilisában, az MDF 4,6%-ából az utódpárt 1,1%-ot tudott begyűjteni, a különbözeten osztozik az MSZP és az LMP.
Mivel Láng Zsolt első helye nem volt kétséges, a választás fő kérdése az volt, láthatóvá válik-e bármilyen átrendeződés az ellenzéki oldalon, de az LMP Karácsony Gergely jelölésével alig 3 százalékponttal tudta feltornászni tavaly áprilisi eredményét, és azt sem az MSZP kárára realizálta, hiszen Lévai Katalin is bő egy százalékponttal jobban teljesített, mint Donáth László. Mivel a három összefogás-kompatibilis jelölt együttesen is alig ért el 40%-ot, a második fordulónak nincs különösebb tétje, Láng Zsolt győzelme biztosra vehető.
Ahogy előzetes elemzésünkben is írtuk, a pártokra hatnak az időközi választások, gyakran hivatkoznak az eredményeikre, ebben az értelemben pedig az időközik is formálják a politikai erőviszonyokat. Még akkor is így van ez, ha valójában semmiféle következtetést nem érdemes levonni az országos erőviszonyokra nézve. A II. kerületi időközi is legfeljebb azt bizonyította be, hogy alacsony részvétel mellett a Fidesz van a legjobb pozícióban, mivel riválisainál sokkal hatékonyabban képes a szavazótáborát mozgósítani.
Kommunikációs szempontból a választási eredmény a Fidesz számára nagy győzelem, az MSZP számára is kedvező, míg az LMP számára komoly vereség. Hiába javított ugyanis relatíve legtöbbet 2010 óta az LMP jelöltje, azzal, hogy jelentősen alulmaradt a szocialista indulóval szemben, nem mondhatja, hogy átrendeződés történt az ellenzéki oldalon. Ráadásul Karácsony Gergely bejelentését, miszerint nem fog visszalépni Lévai Katalin javára, könnyedén szószegésnek állíthatja be az MSZP – annak ellenére is, hogy az erre tett előzetes ígéret erősen homályos volt az LMP részéről. Karácsony Gergely számára legfeljebb az lehet vigasztaló, hogy a választási reform vitájában maradt esély a második forduló megtartására. Egy második körös fordítás után ugyanis aligha lettek volna nyitottak a Fideszben erre.
Az MSZP-nek a pártszakadás után különösen jó pillanatban jött ez az eredmény, hiszen így a párt továbbra is arról beszélhet, hogy az MSZP a legnagyobb ellenzéki erőként a Fidesz legpotensebb kihívója, így pedig megkerülhetetlen bármely potenciális ellenzéki összefogásban.
A kormányzó párt számára a legnagyobb kockázat az, ha maga is elhiszi, amit Láng Zsolt a választás eredményéről mond. Kommunikációs szempontból persze racionális az eredmény fideszes értékelése, de a népszerű polgármester II. kerületi időközi eredményét (ahol a kormány politikájának kevés győztese él) valójában hiba lenne a kormánypártok támogatottságára átfordítani.