Az MTI összefoglalta a legfontosabb ellentéteket Gulyás Gergely (Fidesz) és Molnár Zsolt (MSZP) oldalunkon megjelent írásai alapján.

Számos ponton alapjaiban különbözik a Fidesz és az MSZP elképzelése az új választási rendszerről: míg a kormánypárt megtartaná a vegyes szisztémát, és szavazati jogot biztosítana a határon túli magyaroknak, addig az MSZP listás rendszer javasol, és azt, hogy csak a Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező állampolgároknak legyen szavazati joguk. Az egyfordulósság kérdésében egyetértés mutatkozik köztük, a rendszer arányosságát illetően viszont eltérő a két párt érvelése. A fideszes Gulyás Gergely és az MSZP-s Molnár Zsolt pártjuk választási rendszerről szóló elképzeléseit a Political Capital által létrehozott Választásirendszer.hu oldalon fejtették ki.

Az Országgyűlés létszámának csökkentése alapvetően nem képezi vita tárgyát, a választási rendszer arányosságával kapcsolatban ugyanakkor ellentétes a két párt érvelése. Gulyás Gergely szerint az arányosság önmagában nem demokratikus kritérium, a kizárólag többségi elemből – egyéni választókerületekből – álló választási rendszer ugyanis éppen olyan demokratikus, mint a tisztán arányos. A választójogi rendszer legfontosabb értékmérője – folytatja – nem az arányosság, hanem a kormányzati stabilitás. Összességében a szisztéma legfőbb értelme nem az, hogy “a törtszámokat leképezően arányos képviseletet produkáljon”, hanem az, hogy aki a demokratikus választásokon többséget szerez, az képes legyen a kormányzásra – húzza alá.

Ezzel szemben az MSZP a legfontosabb alapelvnek tartja az arányosságot, s így a szocialisták – mint azt Molnár Zsolt kifejtette – olyan rendszert szeretnének, amely a mainál jobban képes kifejezni a választói magatartást, amely pontosabb mértékben képezi le a parlamenti mandátumarányokban a leadott voksokat. Az MSZP úgy látja, a Fidesz javaslata alapján extrém relatív többségi rendszer jönne létre, amelyben 35-40 százalékos támogatottság már kétharmados parlamenti mandátumot eredményezhetne, ugyanakkor akár 2-3 millió szavazó véleményét is figyelmen kívül hagyhatná.

Különbözik a Fidesz és az MSZP álláspontja abban is, hogy az egyéni választókerületeket és a listás szavazást egyesítő vegyes vagy tisztán listás legyen-e a rendszer. A Fidesz véleménye szerint “semmi ok nincs arra”, hogy ne tartsák fenn “az összességében jól vizsgázott” vegyes választási rendszert, mivel az szolgálja a legjobban a választók képviseletét, egyszerre téve lehetővé “a területi és szakmai képviselet kívánatos törvényhozási összhangjának kialakítását”. Gulyás Gergely azt ígéri, hogy az új választójogi törvény az eddigiekkel szemben mind a szabályozás technikájában, mind tartalmában biztosítani fogja a választókerületek alkotmányos módon történő arányos elosztását, kialakításukkor pedig tekintettel kell lenni a megyehatárokra.

A szocialisták alapvetően nem támogatják az egyéni választókerületi ág megmaradását “a közösen elfogadott keretrendszerben”: a 200 tagú parlamenti létszám mentén úgy gondolják, listás, arányos struktúrára lenne szükség, amelyben nagy területi egységeken belül listára adott voksok döntenének. Ha mégis megmaradnak az egyéni választókerületek, akkor – úgy vélik – “valamilyen állandó igazítási mechanizmusra van szükség”, továbbá ebben az esetben csak akkor tudnák elfogadni az egyfordulós rendszert, ha az egyéni képviselőjelöltre leadott, győzelmet nem eredményező szavazatok valamilyen formában, kompenzációs ágon érvényesülnek.

Abban, hogy 2014-ben már egyfordulós legyen a parlamenti választás, egyetértés mutatkozik a két párt között. Gulyás Gergely úgy fogalmaz: a Fidesz elnöksége előnyben részesítette a gyorsabb kormányalakítást lehetővé tevő és takarékosabb egyfordulós választást, de készek meghallgatni azon ellenzéki pártok érveit is, akik e területen a jelenlegi szabályozás fenntartása mellett emelnek szót. A szocialisták azonban ebben a kérdésben ugyancsak azt hangsúlyozzák, hogy koncepciójuk egyfordulós választásban gondolkodik. Molnár Zsolt emellett többször is hangsúlyozza az egyszerűség s így az olcsóság fontosságát.

A határon túli magyarok szavazását érintő kérdésben teljesen ellentétes a Fidesz és az MSZP meggyőződése. Míg a kormánypárt “egyértelmű szándéka”, hogy megszüntetik “azt az európai gyakorlattal ellentétes helyzetet, mely magyar állampolgárokat lakhelyük alapján zárt ki a választójog gyakorlásából”, addig az MSZP azt rögzíti: a Magyarországon élő, vagyis állandó lakhellyel rendelkező állampolgárokat kell, hogy megillessen a szavazás joga. A szocialisták okfejtése az, hogy nem tesznek különbséget az állampolgárság keletkezése szerint az egyes állampolgárok között, erre ugyanis – mint mondják – alkotmányosan sincs lehetőség. “Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a ma is hatályos elvi megközelítést kell tartani: minden állampolgár szavazhasson, aki életvitelszerűen érintett a szavazás eredményében, vagyis az általa megválasztott kormány politikájának alanya is egyben. (…) Akinek pedig nincs hazai lakhelye, az álláspontunk szerint lényegében nem érintett a kormánypárt tevékenységében” – fejtik ki.

A Fidesz kiemeli mindemellett azt, hogy megítélésük szerint fenn kell tartani az ötszázalékos parlamenti küszöböt, “hogy csak a valós társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok jussanak a parlamentbe”. Gulyás Gergely hozzáteszi ugyanakkor, hogy “a legfontosabb tartalmi kérdések eldöntése előtt nincs értelme a technikai kérdésekbe bonyolódni, mivel mind az induláshoz szükséges ajánlószelvények számának meghatározása és különösen a külképviseleten, illetve igazolással történő szavazás biztosításához szükséges eljárás szabályozása szempontjából a választási rendszer szerkezete előkérdésnek minősül”. Az ajánlószelvényeket az MSZP megtartaná, de a mainál “biztonságosabb formában”.

(MTI)