Home » Álláspontok, Elemzések, Featured, Headline

A választójogi reform tétje

24 August 2011 Szerző: Címkék:, Nincs komment

Tanulságos elolvasni az elmúlt két évtized választójogi reformtörekvéseit dokumentáló jegyzőkönyveket, mivel ezekből is egyértelműen kiderül: a pártok választási rendszerrel kapcsolatos elképzelései törvényszerűen igazodnak az aktuális érdekeikhez.

1994-ben e szempont által vezérelve emelte fel a parlamenti bejutási küszöböt négyről öt százalékra az MDF és az SZDSZ. Öt évvel később pillanatnyi érdekeinek megfelelően érvelt a kisebb létszámú parlament ellen (!) az akkor még MDF-es Balsai István. A Fidesz pedig tetszetős elvszerű érvelést alkalmazva, de szintén pártpolitikai alapon vette védelmébe akkoriban azt a második fordulót, amelyet most éppen eltörölni kíván. És ez a sor bármely időszakot tekintve, bármely párt álláspontját vizsgálva folytatható lenne.

Illúzió lenne tehát azt várni a pártoktól, hogy tegyék teljesen félre saját rövidtávú politikai szempontjaikat. A jelenleg zajló választójogi reformnak sem az a legfontosabb kérdése, hogy ezt mennyire sikerül megtenni. Ennél jóval összetettebb és nagyobb kihívást jelent a választási rendszer átalakításának folyamata, amelynek magán a szisztémán messze túlmutató politikai kockázatai vannak. Ezek közül a leglényegesebbek a következők.

  1. A választási rendszer hosszú távú működőképessége, elfogadottsága, valamint a majdani választási eredmények megkérdőjelezhetetlensége függ attól, hogy az új szabályozás mennyire felel majd meg a magyar alkotmányosságon, valamint a nemzetközi ajánlásokon nyugvó jogállami követelményeknek. Ilyen az egyenlő választójog elve, a választókerületek ezen elvet tartósan garantáló, tisztességes kialakítása, vagy például a választási eljárás tisztaságát ellenőrző szervezetrendszer átlátható működési feltételeinek biztosítása.
  2. Ahogyan az alkotmány megítélése sem csupán magán a normaszövegen alapul, hanem legalább ugyanolyan fontos az alkotmányozás folyamata, úgy a választójogi reform vitája is meghatározza majd az új szisztéma elfogadottságát. Óriási politikai kockázatot jelentene, ha a választási rendszer átalakításának érdemi vitájából kizárva éreznék magukat az ellenzéki politikai szereplők. Bár a kormányoldal nem szorul arra, hogy kompromisszumokat kössön, amennyiben az ellenzéki pártok az új választási rendszert nem fogadják el, az előbb-utóbb az ország egésze számára teremthet kezelhetetlen helyzeteket; semmi sem kedvez annyira a politikai válságok kialakulásának, mint a választási eredmények folytonos megkérdőjelezése.
  3. A választójogi reform folyamatának fontos kérdése az is, hogy mennyire sikerül elmagyarázni a választóknak a változtatások mibenlétét és értelmét, később pedig az új szisztéma működését. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy az új választási rendszer egyszerűbb és közérthetőbb lenne, így feltehetően továbbra is a világ egyik legbonyolultabb rendszereként tartják majd számon a magyart. Márpedig kutatások igazolják, hogy a választók eddig se nagyon értették, hogyan lesz a leadott szavazatukból mandátum, ami könnyen szülhet (és szült) bizalmatlanságot a politikai berendezkedés egészével szemben.
  4. Fontos észrevenni azt is, hogy a választójogi reform a nemzetközi figyelem középpontjában áll. Ez pedig nem egyszerűen országimázs-kérdés, hanem annál több: Magyarország nemzetközi pozícióját döntően befolyásoló momentum, amelyre diplomatikusan, de egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere és nagykövete is felhívta a figyelmet.
  5. Végül pedig az általános politikai kockázatokkal összefüggésben meg kell említeni egy konkrét változtatást: a határon túli magyaroknak adandó – részleteiben egyelőre ki nem bontott – választójogot. Ez a fajta külhoni állampolgároknak biztosított jogosultság az európai ország többségében működő gyakorlat, nemzetközi szinten tehát aligha kritizálható. A kidolgozás alatt álló részletek azonban nagyon alapos megfontolást igényelnek, nem is annyira a kérdés nemzetközi, hanem inkább annak nemzeti mivolta miatt. Ha ugyanis egy esetleges választási szituációban a magyarországi magyar választók azt érzékelik, hogy a hazai többséggel szemben a határon túli szavazatok döntenek, az minden eddiginél jobban kikezdheti a nemzeti összetartozás érzését.

Az itt felsorolt öt szempontra lehet persze azt mondani, hogy a kiindulópont hibás, mivel a kockázatok épp a pártpolitikai érdekek túlhajtása miatt állhatnak fenn. Ez azonban leegyszerűsítés volna, mert a Fidesz végső soron minden vélt vagy valós politikai érdekét érvényesítheti úgy is, hogy nem vállal a maga számára is ésszerűtlenül nagy kockázatot. Hogy képes-e belátni ezt a kormányoldal? – ez a választójogi reform legalapvetőbb kérdése.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*