Az új önkormányzati választási rendszerrel és annak politikai következményeivel kapcsolatosan számos tévhit jelent meg az utóbbi időben. Tegnapi és mai bejegyzésünkben ezek eloszlatására vállalkozunk. A jelöltállítás változásai radikálisan csökkentik a politikai kínálatot, az önkényes térképrajzolás lehetőségét viszont nem a Fidesz találta fel.

„Az új választási szabályok miatt rajzolgathatták önkényesen a választókerületi térképeket.”

Először is azt érdemes tisztázni, hogy milyen választókerületekről beszélünk. Több mint 3000 települést eleve nem érint ez az eljárás; csak a tízezer főnél nagyobbakat (idén ilyenből 145 van) és a fővárosi kerületeket (ilyenből már jó ideje 23) osztják egyéni választókerületekre. Mindezt gyakran összekeverik az országgyűlési választásokon alkalmazott választókerületekkel, pedig az pont fordított logikával működik: közel 3200 települést oszt be 176 körzetbe.

Nos, ellentétben az országgyűlési választókerületekkel, amelyek határai húsz éve jóformán változatlanok, az önkormányzati körzethatárok módosítására minden választási évben sor kerülhetett, és gyakran sor is került. Ebben tehát semmi újdonság nincs. Abban sincs, hogy a határkijelölés a települési/kerületi jegyzők feladata, az ő munkájukat pedig a megyei/fővárosi főjegyző bírálhatja felül. Sőt, az sem nóvum, hogy az ő döntésük után nincs helye fellebbezésnek. Újdonságszámba legfeljebb az megy, hogy idén nem volt elegendő például az újonnan felépült lakóparkok választóit besorolni, hanem a létszámcsökkentésnek köszönhetően 145 településen és 23 kerületben teljesen új térképet kellett alkotni. Ez bizony érdekeket sért, és nyilván nem azokét, akik az utolsó vonalakat behúzhatják – de ennek sincs köze az új szabályozáshoz.

Éppen hogy az lett volna üdvözlendő, ha a kormány megszigorította volna a határkijelölés szabályait (legalább azt illene beleírni a törvénybe, hogy választókerületet csak összefüggő területen lehet létrehozni), de hogy erre nem került sor, az pont annyira nem meglepő, mint hogy korábban a szocialistákat sem zavarta az elnagyolt szabályozás.

„A jelöltállítás változásai nem korlátozó hatásúak, aki ugyanis nem képes a törvényben előírt számú ajánlószelvényt összegyűjteni, amúgy is méltatlan arra, hogy felkerüljön a szavazólapra.”

Tény, a szakirodalom is gyakran azzal indokolja a jelöltállítás szigorúságának kívánatosságát, hogy a rajtvonalhoz álló jelöltek a családi-baráti körön túlmutató ún. társadalmi beágyazottsággal rendelkezzenek. Általában mégsem világos, hogy a jelölt vagy az őt támogató párt beágyazottságát értjük alatta. Nem ritka ugyanis, hogy egy nagy párt az utolsó pillanatban lecseréli képviselő- vagy polgármesterjelöltjét, akinek helyi ismertsége legyen bármennyire is alacsony, nem szokott gondot okozni a „cetlik” összegyűjtése. Ezzel szemben a frissebb politikai erők éppen azért küzdenek, hogy beágyazottságuk megerősödjön, amire esélyük sincs, ha nem tudnak felkerülni a szavazólapokra.

Az országgyűlési választások jelöltállítási rendszere mindig komoly nehézségeket okozott, ezzel szemben az önkormányzati választások minden szintjén viszonylag könnyen teljesíthetőek voltak a kritériumok. A kormány azonban négy ponton is megnehezítette riválisai indulási esélyeit (lásd az alábbi táblázat piros-zöld kiemeléseit), ráadásul a gyűjtési időszakot is körülbelül a felére csökkentette. Mindennek borítékolható következménye, hogy az amúgy is virágzó ajánlószelvény-feketepiac önkormányzati választáson még nem tapasztaltalt magasságokba röpíti a szelvénykeresletet.

Szigorított jelöltállítás

Az is szembetűnő, hogy a politikailag releváns szinteken eszközöltek változtatásokat: míg a kistelepülések indulóinak nincs nehezebb dolga, mint korábban, addig a megyei közgyűlési lista állításához a korábbinál több mint háromszor több, a főpolgármester-jelöltséghez négyszer több szelvényre van szükség. Utóbbihoz minden ötvenedik budapesti választópolgártól ajánlást kell beszerezni. A fővárosilista-állítás két szinten is nehezebbé vált: az eddigi hat helyett legalább tizenkét kerületi kompenzációs lista kell hozzá, és ez utóbbi állítása is jóval keményebb feltételekhez kötődik. Eddig, ha egy budapesti kerületben lévő választókerületek legalább egynegyedében volt jelöltje egy pártnak, máris állíthatott kompenzációs listát, most már a körzetek több mint felében kell jelölt ugyanehhez. Az ördög a részletekben rejlik: míg korábban lefelé kerekítettek, mostantól az 50% is kevés. Ha például egy 15 választókerülettel rendelkező budapesti kerületről (vagy 10 ezer fő feletti településről) beszélünk, eddig 3 egyéni jelölt is elegendő volt a listaállításhoz (mivel a 3,75-ot is lefelé kerekítették), mostantól 8 jelölt alatt nincs kompenzációs lista.

Mindez súlyos korlátozásokat jelent. Számos jelöltre leadott szavazat kompenzációs lista hiányában fog elveszni, a fővárosban valószínűtlen, hogy négynél több párt képes lesz a listaállítás feltételeit teljesíteni (2006-ban még kilenc közül válogathattunk), és a tucatnyi főpolgármester-jelöltből sem valószínű, hogy 5-nél több túléli szeptember 3-át, pedig bizonyosan akadna közöttük olyan, aki „méltó” lenne arra, hogy a választók dönthessék el, alkalmas-e a posztra.

„Augusztus 20-a miatt volt kevesebb idejük a választási irodáknak az ajánlószelvények kézbesítésére.”

A törvény azt mondja ki, hogy a választás előtti 45. napig kell az értesítőnek megérkeznie. Mivel a választást október 3-ára tűzte ki a köztársasági elnök, a kis borítéknak augusztus 19-éig kellett a postaládákban landolniuk – tökéletesen függetlenül attól, hogy épp másnapra esett a nemzeti ünnep. A félreértést az okozta, hogy korábban megszoktuk, pénteki nappal bezárólag kell a szelvényeknek megérkezniük, most viszont csütörtökivel. Ennek oka viszont egyszerűen annyi, hogy a határidő a választás előtti 58. helyett a 45. napon van, ami egy nap híján két hetes különbség.

Azt is sokan elszámolják, hogy hány napig tart a gyűjtési időszak. Mivel a választás előtti 30. napon kell leadni a szelvényeket, a 45-ből kivonják a 30-at, így jön ki – tévesen –, hogy 15 nap áll a pártok rendelkezésére. A szavazás előtti 45. napon ugyanis már mindenképp lehet szelvényt gyűjteni, sőt, a múlt heti tapasztalat is azt mutatja, hogy kedden-szerdán már megérkeznek a szelvények, tehát 16 nap mindenképp, de inkább 17-18 nap a gyűjtési időszak. (Korábban 36 nap mindenképp rendelkezésre állt, és további 1-3 napot jelentett, ha már kedden, szerdán vagy csütörtökön megérkeztek a borítékok.)