He has policies. He has experience. He has a duck on is head. 84 votes.

Az elmúlt hónapokban mintha megszaporodtak volna a különböző választásokon induló viccpártok, ironikus politikai kezdeményezések és a politikában eddig komolytalannak tekintett alakulatok. Nehéz persze egyetlen pártcsaládba sorolni a “véletlenül” helyi választást nyerő izlandi Legjobb Pártot, a magyar Kétfarkú Kutya Pártot vagy a már nemzetközi hálózattá bővült Kalózpártot, és sokan nem is tekintenek magukra viccpártként, de nyilvánvaló, hogy a meggyökeresedett politikai erők mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak – részben a kommunikációs csatornák bővülése miatt is – ezek a bevett pártok és ideológiák elutasítására épülő politikai akciók.

Már csak azért sem lehet egyébként egységesen kezelni ezeket a pártokat, mert komoly különbséget jelent közöttük, hogy politikai támadásként tekintik-e, ha az ellenfelek, a sajtó vagy az elemzők viccpártként határozzák megőket.Az online szerveződés tette lehetővé az online jogok kiterjesztéséért küzdő Piratpartiet megalakulását 2006-ban Svédországban, amelyet a 2009-es európai parlamenti választásokon siker, 7,1%-os eredmény elérése, valamint hasonló pártok megjelenése követett szerte a világon. A magyarországi Kalózpártnak ma parlamenti politikai szövetségese (LMP) és országgyűlési képviselője is van Vágó Gábor személyében, ami az említett EP-mandátumokon kívül legfeljebb helyi képviselői megbízásokkal rendelkező nemzetközi legalizációs mozgalom meghatározó erejévé teszi a hazai tagpártot. A kalózpártiság nyilvánvalóan nem vicc, legfeljebb ma még egy olyan szakpolitikai törekvést szolgál, amelyet a nagyobb pártok egyelőre nem vesznek komolyan. Jellemző poziciójukra, hogy a kalózok magukat nem vallják politikai pártnak, ami már-már a mainstream felé tolja el stratégiájukat, tekintve, hogy manapság ez az egyik legnépszerűbb üzenet, amivel csak a választókhoz szólni lehet. Ráadásul a politikai konfliktusok nyilvánvalóan jelen vannak az ügyben, elvégre kérdés: ha le lehet tölteni egy albumot, miért ne lehetne csak úgy letölteni egy birkát is?

Csak tematikusan kapcsolódik a nemzetközi kalózokhoz Mad Cap’n Tom, aki a május nagy-britanniai választáson a Cities of London and Westminster nevű választókerületben független jelöltként indulva 84 szavazatot szerzett (0.23%), ami mandátumszerzésre nyilván nem volt elegendő, de arra igen, hogy az egyébként Tom Scott nevű humorista egy újabb figyelemfelhívó akciót könyvelhessen el. A rum adómentességét célul kiűző jelölt szlogenje – “He has policies. He has experience. He has a duck on is head.” – pontosan tükrözi, hogy jelöltsége komoly kihívás a saját kommunikációjukat véresen komolyan vevő hagyományos pártok világában.

Természetesen feltünése után percekkel a választás estéjén már saját rajongói oldala nyílt a Facebookon Derek Jackson jelöltnek, aki a Földnélküli Parasztok Pártja jelöltjeként 57 szavazatot szerzett abban a választókerületben (Kirkcaldy and Cowdenbeath), ahol az akkor még miniszterelnök Gordon Brown is indult (aki közel 30 ezer szavazattal meg is őrizte mandátumát). A párt szakpolitikai javaslatainak középpontjában a föld áll, például a közszolgálatban leteendő eskű szövegében Isten és a királynő helyébe is a földet helyeznék. Választási programjuk ugyanakkor kitér a mostanában népszerű választójogi reformra is: a szavazólapokra terveik szerint felkerülne az “egyik sem” kategória, amire ugyanúgy érvényesen és eredményesen lehetne szavazni a párt tervei szerint, mint akár a konzervatívokra, akár a munkáspárti jelöltekre.

A májusi brit választásnál maradva lényegesen több sikert ért el a többek között Bono pápává választásáért küzdő, egyetlen körzetben induló  The Church of the Militant Elvis Party eredményeinél a Monster Raving Loony Party, amelynek jelöltjeit a választási eredmények ismertetésekor hatalmas sárga kitűzőjükről lehetett megismerni. Utóbbiak 25 választókerületben is állítottak jelöltet, legjobb jelöltjük közel 500 szavazatot szerzett, bár programjukat aligha veszik komolyan például a zöldek, amelyeknek nyilvánvaló konkurenciát jelentenek. Mint választási programjuk egyik fejezete írja, “a globális felmelegedés mára globális problémává vált”, ami nem az autóknak, a repülőknek vagy George W. Bush tevékenységének köszönhető, hanem elsősorban az állatok és emberek által kibocsátot gázoknak.

107 szavazó gondolta azt Buckingham választókerületében, hogy az államháztartási hiány olyan probléma, ami megérdemli, hogy egy párt csak és kizárólag ezzel a témával foglalkozzon. A Cut the Deficit Party nyilvánvalóan nem tekinthető tehát viccnek – különösen nem elhúzódó gazdasági válság idején.

Önálló csoportot képeznek a sör-, bor-, és kenderfogyasztással foglalkozó politikai erők, amelyek közül talán a Lengyel Sörkedvelők Pártja volt a legsikeresebb. A PPPP az 1991-es választásokon a szavazatok közel 3 százalékával 16 helyet szerzett a Szejmben. Deklaráltan a kiábrándultak szavazatait kereste a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt (amely Landless Peasants Party felvetéséhez hasonlóan ugyancsak bevezetné “senkire sem szavazás” intézményét) a legutóbbi szlovák választásokon, de ők legalább valamiféle visszhangot kiváltottak, annál legalábbis nagyobbat, mint a 2005-ben még bejegyzett Magyar Kender Párt.

Folytatva az alternatívállítók sorát, 2010-ben Magyarországon bejelentkezett ugyan az Internetes Demokrácia Pártja, valamint az SMS Demokrata Párt, de közel sem értek el olyan áttörést, mint az izlandi Legjobb Párt (Besti Flokkurinn), amely eredetileg egy humorista kezdeményezése volt, végül azonban a reykjaviki önkormányzati választásokon 660 szavazat különbséggel az első helyen végzett, 34,7%-ot és hat képviselői helyet szerzett.

Ráadásul arról sem beszélhetünk, hogy rettenetesen új jelenséggel állunk szemben: 1981-ben hannoveri punkok alapították az Anarchistische Pogo-Partei Deutschlands nevű kezdeményezésüket, amely 1997-re a hamburgi helyi választásokon már a negyedik legerősebb párttá vált. Hogy mennyire nem viccről van szó, azt jelzi, hogy a párt azóta már több részre szakadt, utódpártjai azonban már nem könyvelhettek el jelentősebb politikai sikereket.

Az ironikus politika iróniája, hogy lehetetlen biztosra menni abból a szempontból, hogy a szavazók is képesek-e “távolságtartással” kezelni ezeket a kezdeményezéseket. Ami az egyik pillanatban ironikus felvetésnek, a bevett politika kifigurázásának tűnt, az a következő napon már konkrét politikai hatalmat jelenthet, mint az izlandiak esetében. Utóbbiak tulajdonképpen teljesen szokványos programpontjai egyébként már abba az irányba mutatnak, hogy valójában nem is a komoly politikai erők lecserélése zajlik kedvesnek és ártatlannak tűnő viccpártokra, hanem csupán annyi, hogy a már ismert politikai erők lépnek választóik elé eddig komolytalannak tekintett stratégiákkal.