Elfogadták az önkormányzati választási rendszer átalakítását. Mint általában, ennek vonatkozásában is igaz, hogy minden politikai szereplő a saját érdekeinek megfelelően interpretálja a változásokat. A legkülönbözőbb vélemények megjelentek már a témával kapcsolatban, olyan elemzéssel viszont mindeddig nem találkoztunk, amely konkrétan kiszámolta volna, pontosan mekkora létszámcsökkentéssel jár a Fidesz reformértékűnek nem nevezhető, de mégis jelentős változásokat hozó módosítása. Valószínűleg azért nem bíbelődött ezzel senki, mert változnak a települési határértékek is, tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy az eddigi keretszámokat újakkal kell behelyettesíteni. Tény, eltart egy darabig a számolgatás, egy boldogabb világban azonban kötelező volna a törvényjavaslathoz csatolni egy ilyen kalkulációt.

Akik szeretnének elmélyedni a részletekben, azoknak segíthetnek a bejegyzés végén szereplő részletes táblázatok, azok számára pedig, akik beérik az esszenciával, ez is megteszi:

Választott önkormányzati tisztségviselők számának változása[1]

Először is fontos leszögezni, hogy megmarad az egy önkormányzat-egy képviselőtestület-elv, tehát az önkormányzatok száma változatlan marad; a néhány tucat lelket számláló községek ugyanúgy megválasztják a maguk képviselőit és polgármesterét, mint eddig.  Ez magyarázza a polgármesterek számának változatlanságát.

A települési képviselőtestületek létszámának felére csökkentése – ahogy az már a kampányban is nyilvánvaló volt – túlságosan ambiciózus célkitűzésnek bizonyult. A 10 ezer fő feletti településeken a régi rendszer szerint összesen 3508 képviselőt választanánk, a ma elfogadott törvény alapján csak 2260-at fogunk: ez 35,58%-os csökkenés. A 10 ezer fő alatti településeken ennél is kisebb mértékű a karcsúsítás: átlagosan 31,62%-kal lesz csak kevesebb tagja a közgyűléseknek. Megyei szinten valóra válik a felezés, abszolút értékben viszont ez eltörpül a települési önkormányzatok nagyságrendje mellett.

Mint ahogy azt már számtalanszor elmondtuk, nem is az öncélú létszámcsökkentés tenné hatékonyabbá a munkát, hanem az egész önkormányzati struktúra ésszerűsítése, aminek csupán pozitív hozadéka volna, hogy kevesebb képviselőt kellene eltartanunk. Világos, hogy a 10 ezer alatti településeken nem lehet tovább csökkenteni a testületek létszámát (lásd. „A képviselő-testületek létszáma településméret szerint az új szabályozás alapján” című táblázat adatait), és még így is 14542-en lesznek. Az érdemi spórolás és hatékonyságjavítás felé tett első lépés az önkormányzatok összevonása volna.

Ebbe az irányba továbbra sincs elmozdulás, a mindenkori győztes megerősítése felé viszont annál inkább. A 10 ezer fölötti önkormányzatokba (és a fővárosi kerületekbe) a képviselők eddig körülbelül 60-40-arányban jutottak be egyéni választókerületből, illetve kompenzációs listáról, ez most átlagosan 72-28-ra változik. A cél világos: relatív többséggel is könnyen biztosítható legyen a kényelmes többség. Ha például egy 30 ezres településen, ahol 10 egyéni választókerület lesz (eddig 14 volt), a legnagyobb politikai erő mintegy 40%-os támogatottsággal megnyeri az összes egyéni mandátumot, riválisai csak 4 (eddig 9) kompenzációs mandátumon osztozhatnak. Akár 40%-os támogatottság mellett tehát a mandátumok több mint 70%-a könnyen megszerezhető (az arányok megközelítőleg azonosak az összes 10 ezer fölötti település esetében). A Fidesz ugyanakkor lemondott arról a meglehetősen extrém ötletéről, hogy az egyéni győztesekre leadott, az abszolút többség feletti szavazatokat is hozzáadják a töredékszavazatokhoz – talán nem is gondoltak komolyan, csak kompromisszumkészségüket bizonyítandó írták bele az eredeti szövegbe, hogy aztán látványosan töröljék onnan.

A jelöltállítás változása[2]

Nem törekedett viszont a konstruktivitás látszatára a Fidesz a jelöltállítás tekintetében: a módosítások a kormánypárt(ok)on kívül minden politikai erő számára súlyos nehézségeket okozhatnak. A szelvények összeszedésére az eddigi 36 helyett alig 10 biztos nap áll rendelkezésre, ami valamivel több lehet, ha a választási irodák a törvényben előírtnál előbb adják őket postára.

A szükséges számú szelvények tekintetében messze a főpolgármester-jelölés feltétele nehezedett meg leginkább: az eddigi szabályozáshoz képest négyszer annyi szelvényre lesz szükség. A többi polgármesterjelölt számára nincs változás, ahogy a kistelepülések képviselőjelöltjei számára sincs. A 10 ezer fölötti településekben a listaállításhoz viszont dupla annyi jelöltre lesz szükség, mint eddig, megyei szinten pedig több mint háromszoros az eltérés a korábbiakhoz képest.

A kisebb politikai erőket sújtja továbbá, hogy a fővárosi és a megyei közgyűlések esetében 4-ről 5%-ra nő a bejutási küszöb. A megyei jogú városok továbbra sem juttatnak ide képviselőket, ami azt eredményezi, hogy több mint másfél millió ember semmilyen pártlistára nem szavazhat. Megszűnik ugyanakkor az a teljesen értelmetlen eljárás, hogy a 10 ezer alatti és feletti települések szavazói eltérő pártlistákra szavaznak – mostantól ez egységes lesz.

A voksturizmust nehezítő módosítás, hogy eddig akár 1 nappal a választás előtt létesített tartózkodási hely is választójogot biztosított az adott településen, mostantól ugyanez legkésőbb a választás előtti 30. napon bejelentett lakcímmel lesz lehetséges. Üdvözlendő továbbá, hogy a törvény dinamikussá teszi a megyei és fővárosi képviselői létszámot: eddig kőbe vésettek voltak a keretszámok, mostantól világos törvényi útmutatással kell a lakosságmozgásokhoz igazodniuk. Valami ilyesmire volna szükség az országgyűlési választások vonatkozásában az egyéni választókerületek határát illetően is.

A képviselő-testületek létszáma településméret szerint a régi szabályozás alapján[3]

A képviselő-testületek létszáma településméret szerint az új szabályozás alapján[4]

[1] A Political Capital számítása az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, a 2010. évi T/32-es és T/58-as törvényjavaslat és módosító javaslatai, a KSH A Magyar Köztársaság helységnévtára 2009. évi kiadványa alapján

[2] Az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, a 2010. évi T/32-es és T/58-as törvényjavaslat és módosító javaslatai alapján

[3] A Political Capital számítása az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, a 2010. évi T/32-es és T/58-as törvényjavaslat és módosító javaslatai, a KSH A Magyar Köztársaság helységnévtára 2009. évi kiadványa alapján

[4] A Political Capital számítása az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, a 2010. évi T/32-es és T/58-as törvényjavaslat és módosító javaslatai, a KSH A Magyar Köztársaság helységnévtára 2009. évi kiadványa alapján .