Az igazolással szavazás tapasztalatai
Mivel az már biztos, hogy vadonatúj választási rendszerünk lesz, mind a fő működési mechanizmusok, mind a legapróbb részletek teljes átdolgozás előtt állnak. A Political Capital fontosnak tartja, hogy széleskörű szakmai vita folyjon a választási reformról, ezért teremtette meg ennek fórumát a blogon.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hivatalos jelentéséből végül kimaradt elemzését foglalta össze és juttatta el hozzánk HALMAI GÁBOR egyetemi tanár, az OVB elnökhelyettese. Vendégszerzőnk első bejegyzésében az igazolással szavazás visszásságait veszi górcső alá.
A 2006. évi országgyűlési választások tapasztalatai alapján az Országgyűlés szükségesnek tartotta a Választási eljárásról szóló törvény (Ve.) módosítását, az igazolással szavazással történő esetleges visszaélések megakadályozása érdekében. Erre a jogalkotói törekvésre utal a törvénynek az az új rendelkezése is, mely szerint „Az igazoláskérés célja nem lehet a választás eredményének a joggal való visszaélést megvalósító befolyásolása (Ve. 89.§ (1) bekezdés).” A 2007-es törvénymódosítás mindenekelőtt az igazolással szavazók településenként (a fővárosban kerületenként) egyetlen szavazókörbe irányításával próbálta garantálni a visszaélések kiszűrését. (Ve. 10.§ (2) bekezdése) Ez a szabályozás nyilvánvaló ellentmondásba került a törvénynek azzal az előírásával, amely azt tartotta kívánatosnak, hogy egy-egy szavazókörre legfeljebb ezerkétszáz választópolgár jusson. Főként azokban a választókerületekben, ahol egyetemi kollégiumok vannak, a kijelölt szavazókörökre jutó választópolgárok száma az igazolással szavazókkal együtt olykor két-háromszorosan meghaladta a maximális létszámot. Kétségtelen, hogy ezt a jelenséget legkésőbb az igazolások kérésének lezárását követően a választási irodáknak érzékelniük és jelenteniük kellett volna, és így talán még az első fordulót megelőzően elhatározhatóak lettek volna a második fordulót megelőzően meghozott intézkedések, amelyek csökkenthették volna a frekventált szavazókörökben az első forduló délutánján kialakult sorban állást. (Ezen a mulasztáson az sem változtat, hogy nem bizonyítható szervezettségre utal, hogy a tömeges szavazási hajlandóság nem egyenletesen oszlott meg a nap folyamán.)
Az első forduló délutánján, amikor az Országos Választási Bizottság (OVB) az Országos Választási Iroda (OVI) tájékoztatása alapján értesült a kialakult sorokról, 3/2010. OVB állásfoglalásában értelmezte a Ve. 71. § (1) bekezdésének következő rendelkezését: „A szavazatszámláló bizottság elnöke 19 órakor a szavazóhelyiséget bezárja. Azok a választópolgárok, akik a szavazóhelyiségben vagy annak előtérben tartózkodnak, még szavazhatnak. Ezután a szavazatszámláló bizottság a szavazást lezárja.” Az OVB értelmező állásfoglalása szerint „a Ve. 71. § (1) bekezdésének az az eljárás felel meg, ha a szavazatszámláló bizottság a 19 óráig a szavazás céljából megjelent, még sorban álló valamennyi választópolgár részére biztosítja a szavazás lehetőségét. A szavazatszámláló bizottságnak meg kell teremtenie annak technikai feltételeit, hogy a fenti határidő után érkező választópolgárok már ne szavazhassanak.” Ezzel az OVB biztosította, hogy minden választópolgár, aki jóllehet a választás lezárásának időpontjáig megjelent, de önhibáján kívül nem tudta leadni szavazatát, élhessen alapvető alkotmányos jogával. A későbbi jogbizonytalanság elkerülése érdekében kívánatos lenne, ha az OVB ezen állásfoglalásában szereplő ajánlás tartalma a törvény normaszövegének részévé válna.
Az OVB az első fordulós szavazás hivatalos lezárását, 19 órát megelezően az OVI vezetőjének arra a tanácsadó véleménykérésére, hogy elindítsa-e az előzetes választási eredmények folyamatos közlését, azt a véleményt alakította ki, hogy erre mindaddig nem célszerű sort keríteni, amíg nagy számú szavazópolgár még nem adta le szavazatát, hiszen nem lehet megakadályozni, hogy a közölt eredmények befolyásolják a még le nem adott szavazatokat. Ugyanakkor a tényeknek meg nem felelő téves álláspontokkal szemben szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az első forduló előzetes eredményeit az ország, a kialakult gyakorlatnak megfelelően, még 23 óra előtt megismerhette, és – az adatvédelmi biztos állításával ellentétben – a választás eredménye időben és hiteles módon megállapításra került. Az OVB véleménye szerint az eltérő feldolgozottsági szinteken alapuló előzetes választási adatok közlésénél – amelyet egyébként semmilyen jogszabály nem ír elő – fontosabb alkotmányos érdek fűződik a választópolgárok szavazati jogának befolyásmentes gyakorlásához.
Ugyancsak az adatvédelmi biztos tényeknek meg nem felelő álláspontjával ellentétesen az OVB nem hosszabbította meg a kampánycsendet 19 óra után, hanem a Ve. 40.§ (2) bekezdése rendelkezik úgy, hogy a kampánycsend a szavazás befejezéséig tart. Amíg az ésszerű kétely határáig nem hárult el a választói akarat jogellenes befolyásolhatósága, addig hívta fel a figyelmet az OVB erre a körülményre. Örvendetes, hogy a médiumok szinte kivétel nélkül, önkéntes jogkövető magatartást tanúsítottak a kialakult rendkívüli helyzetben.
Az OVB álláspontja szerint az a kellemetlenség, hogy az első forduló estéjén a médiumok nem tudták közölni a különböző feldolgozottságú adatokat – ami nem azonos az előzetes választási eredmények közlésével –, nem élvezhet elsőbbséget a jogbiztonsággal szemben. A szavazási eredmények megsemmisíthetőségét és a szavazás esetleges megismétlésének kockázatát sem az OVB sem az OVI nem vállalhatta fel. Az OVB magatartását a Ve. 21. § (1) bekezdésének rendelkezése szabta meg, mely szerint „a választási bizottságok … elsődleges feladata a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása.” Ez a feladatát az OVB az első forduló után mind az érvényes és eredményes egyéni választókerületek, mind pedig a területi listás szavazás tekintetében maradéktalanul teljesítette.
Kifogások formájában az OVB tudomására jutottak az igazolással szavazás intézményével kapcsolatos egyéb problémák is, amelyek ugyan függetlenek az első fordulós sorban állástól, de amelyeket ez a kellemetlenség nyilván felerősített. Többen jelezték, hogy az igazolással szavazók sok esetben nemcsak kiszorították az állandó lakóhellyel rendelkezőket a szavazás lehetőségéből, mert nem tudták/akarták kivárni a hosszú sorokat, hanem azok szavazatukkal indokolatlanul befolyásolják az adott választókerület választási eredményét, miközben elképzelhető, hogy a ciklus idején egyáltalán nem tartózkodnak majd abban a választókerületben, ahol igazolással szavaznak. Az igazolással szavazók jelenlegi, két szavazatos rendszere nem alakítható vissza csak listás szavazatot biztosító egy szavazatossá, hiszen azt az Alkotmánybíróság – helyesen – alkotmányellenesnek minősítette. Ugyanakkor az alkotmányosan is kívánatos megoldás az lenne, ha az igazolással szavazók abban a választókerületben is, ahová igazolásuk szól, az állandó lakóhelyük szerinti egyéni képviselőjelöltekre, illetve megyei listákra szavazhatnának.
