Nem várt karriert futott be a választási létszámháború Magyarországon. Az elmúlt 12 évben az MSZP és a Fidesz képviselőcsoportjai tudták összeadni a kétharmados törvények változtatásához szükséges szavazatokat, de ennek inkább a fordítottja volt a fontos: mindkét párt egymaga is képes volt blokkolni azokat, függetlenül attól, melyikük volt épp kormányon. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mindkét fél a másikra tudta kenni, miért nincs előrelépés egyik vagy másik kétharmados döntést igénylő kérdésben.

A választási reform ügye tipikus áldozata volt a parttalan álvitának: a rendszert feszítő tényleges problémák helyett csak a képviselők számáról folyt az alacsony színvonalú diskurzus, minek következtében a választókkal mára sikerült elhitetni, hogy egy egyszerű létszámfelezéssel olcsóbban és hatékonyabban működne a parlament. A politikai akarat mindvégig hiányzott: a Fidesz, túl azon, hogy minden létező fórumon elmondta, hogy kétszáz fős parlamentre van szükség, sose tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy miképp képzeli el az új szisztémát; az MSZP ugyanakkor rendre olyan javaslatokkal állt elő, amelyekről ránézésre lehetett tudni, hogy azok a Fidesz számára nem lesznek támogathatók. Addig, amíg volt kit hibáztatni a megegyezés elmaradásáért, mindkét fél számára kényelmes volt az ideiglenesnek szánt választási rendszer fenntartása. Most viszont a Fidesz nem hátrálhat ki a kétszáz fős parlament ígérete mögül, tehát hosszú évek halogatása után kénytelen lesz kabátot varrni a gombhoz: meg kell alkotnia és törvénybe kell foglalnia reformkoncepcióját, aminek kiindulási pontja a kétszáz fős keretszám. Elképzeléseikről ezen felül annyit tudunk csak, hogy a rendszer vegyes jellegét valamilyen módon meg kívánják tartani.

A következő napokban ezen a blogon áttekintjük, mi történt Magyarországon az elmúlt húsz évben választásireform-témában, milyen reális lehetőségek állnak most a Fidesz előtt, felvázolunk néhány reformkoncepciót, megvizsgálva azok politikai hatásait. Nem „optimális” választási rendszerre teszünk tehát javaslatot, tekintve, hogy nem létezik olyan. Két dologra viszont vállalkozunk: az egyik, hogy – a kétszáz fős keretszámot és a rendszer vegyes jellegét megtartva – számba vesszük, milyen lehetőségek állnak a Fidesz előtt, ha be kívánja váltani régi ígéretét; a másik, hogy fórumot teremtünk a konstruktív választásireform-vitának.