A közvélemény-kutatók jelenleg a Fidesz támogatottságát 2,4-3,4 millió fő között, míg a szocialistákét 900 ezer és 1,5 millió között mérik a teljes népességben. A számos eltérés mellett abban egyetértenek a különböző intézetek, hogy a Fidesz körülbelül két és félszer több listás szavazatra számíthat, mint az MSZP – a parlamenti mandátumarányokra azonban csak óvatosan lehet következtetni a kutatási eredményekből.

Ha a legnagyobb ellenzéki erőnek valóban ilyen elsöprő az előnye, elméletileg az sem kizárt, hogy mind a 176 egyéni választókerületben győzni tud, összmandátumszáma pedig – egyéb feltételek teljesülése mellett – akár a 300-at is megközelítheti; a kétharmados többség ez esetben garantált.

Öt választás tapasztalata, a pártpreferenciák gyors változása, a kampányok meggyőző-mozgósító ereje és nem utolsósorban a mindenkori kormány választás előtti költekezési hajlandósága azonban nem valószínűsít ennyire tiszta helyzetet. Mivel az elmúlt hetekben az esetleges előre hozott választások miatti esélylatolgatások magukkal hozták a Fidesz kétharmados többségével kapcsolatos vágyakat/félelmeket is, érdemes megnézni, milyen – a fentebb említettnél valószínűbb – esetben szerezhet a fő ellenzéki erő az önálló alkotmánymódosításhoz szükséges legalább 258 mandátumot.

Számításaink során – a magyar választási rendszer közismert öszszetettsége okán – több ponton egyszerűsítést kellett végeznünk ahhoz, hogy értelmezhető és viszonylag reális választási eredményeket generáljunk (lásd keretes írásunkat). Bár két különböző megközelítésben is sikerült kétharmados parlamenti többséget modellezni, a sokat támadott magyar választási rendszer fékjei működőképesek: a relatíve győztes erőket általában hozzásegíti a parlamenti többséghez, ugyanakkor, ha egyetlen párt tör kétharmados fölényre, annak a dolgát alaposan megnehezíti.

Első megközelítésben, a rögzített listás modellben a közvélemény-kutatások friss adataiból kiindulva azt vettük alapul, hogy a Fidesz két-két és félszer annyi listás szavazatra számíthat, mint az MSZP, a két nagypárt közti különbség pedig némileg csökken, ha a kisebbek nem lépik át az ötszázalékos küszöböt. Feltételeztük továbbá, hogy a parlamenti pártok száma fordítottan arányos az elvesző szavazatok számával: minél több párt lépi át a küszöböt, annál kevesebb szavazat vész el.

Mindezen megkötéssel is számtalan variáció képzelhető el, a kutatási adatok és a korábbi választások eredményét feldolgozva azonban a Fidesz budapesti támogatottságát 57 százalékon, a 19 megyében pedig 61 százalékon rögzítettük – ez 68 százalékos átlagos részvétel mellett mintegy 3,3 millió Fidesz-szavazatnak felel meg. (A legtöbb kutatás ennél valamivel szűkebbnek mérte ugyan a Fidesz-tábort, de a kétharmados többséghez elengedhetetlen, hogy ez a – március 9-i népszavazáson igennel szavazók létszámával megegyező – tömeg a legnagyobb ellenzéki pártot támogassa.)

E feltételek teljesülése mellett a Fidesznek – kétpárti parlament esetén – 132 egyéni választókerületben kellene nyernie a kétharmados többséghez. Több erőfeszítésre van szükség, ha egy harmadik párt is átlépi a küszöböt: ekkor már 139 egyéni győzelem szükséges ugyanehhez. Ha pedig négy párt jut be a parlamentbe – támogatottságukat 5 százalékon rögzítve –, akkor csak 31 választókerületben maradhatnak alul a Fidesz jelöltjei, különben ugrott a kétharmad.

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a választási rendszer kompenzálja a vesztes egyéni jelöltek pártját, ezért – a választókerületekre is rávetítve az erőteljes Fidesz-fölényt – az egyéni mandátumok kalkulációja során nagyarányú Fidesz-győzelmekkel, és minimális különbségű MSZP-győzelmekkel számoltunk.

A rögzített listás eredmények mellett, ha a szocialista jelöltek legalább 45 helyen győznek – a kisebb pártok teljesítményétől függetlenül –, útját állhatják a Fidesz kétharmados többségének. A 45-ös szám azért is érdekes, mert pontosan 45 olyan választókerület van, ahol az elmúlt három választás során (1998, 2002, 2006) mindig MSZP- vagy SZDSZ-jelölt nyert.

Második megközelítésben, a rögzített egyéni modellben éppen ezért a listás arányok helyett azt rögzítettük, hogy a meggyengült MSZP, ha máshol nem is, de ebben a 45 kerületben legközelebb is győz. Ebben az esetben a Fidesznek alig kellene jobb listás eredményt produkálnia az eddig feltételezettnél – legalábbis kétpárti parlament esetén. Egy harmadik párt megjelenése viszont már azt jelentené, hogy a fővárosban 58,5, azon kívül pedig 64 százalékot is hoznia kell listán, míg négypárti parlamentnél 63, illetve 66 százalékos teljesítményre volna szüksége a Fidesznek a 258 mandátum megszerzéséhez.

Továbbra is 68 százalékos átlagos részvételt feltételezve ez azt jelenti, hogy kétpárti parlamentnél a népszavazáson igennel szavazók táborán túl alig kell újabb szavazók után néznie a Fidesznek a kétharmados többséghez – őket viszont kivétel nélkül mozgósítani kellene. Hárompárti parlamentnél már 3450 000, négypártinál pedig 3580 000 Fidesz-szavazat is szükséges ehhez – ekkora támogatottságot azonban egyik közvélemény-kutató intézet sem mért.

Nem lehet tudni, hogy az MSZP népszerűsége mikor éri el a mélypontot (az elmúlt egy évben sokszor tűnt úgy, hogy nincs lejjebb – mégis volt), és azt sem, hogy a Fidesz támogatottsága meddig fokozható. Az viszont biztos, hogy ha időközi választásokra kerülne is sor, azt erőteljes kampány előzné meg, és a szocialisták mindent elkövetnének, hogy mentsék a menthetőt. Éles választási helyzetben tehát szorosabb eredmény várható, mint amilyet a kutatások jósolnak, és a tárgyalt példák jelzik, hogy a Fidesz kétharmados többségéhez a jelenleg véltnél is nagyobb támogatottságra van szükség. Ennek megakadályozásához az MSZP-nek elég lehet legkitartóbb szavazóinak mozgósítása, illetve az, ha elhozzák a „kötelező” választókerületeket.

Módszertan

Kalkulációnk során különválasztottuk Budapestet a 19 megyétől, mert (1) a többi megyéhez képest jóval több mandátum sorsa dől itt el, (2) a pártok fővárosi támogatottsága az országos preferenciáktól markánsan eltérő, illetve (3) általában Budapesten az országos átlagot 6-7 százalékponttal meghaladó a részvétel (példáinkban 73 százalékos fővárosi és 67 százalékos megyei részvételi aránnyal kalkuláltunk, a népességi arányokkal súlyozva ez 68 százalékot jelent országosan). Nem differenciáltuk viszont a pártok megyei támogatottságát, és a választókerületek eltérő nagyságát sem vettük figyelembe, mivel nem pontos mandátumkalkulációra, csak a kétharmados támogatottság feltételeinek körvonalazására törekedtünk.

1. táblázat: Rögzítve a Fidesz listás teljesítménye

2. táblázat: Rögzítve az egyéni választókerületi mandátumeloszlás