Ahhoz, hogy a Fidesz minden létező választási rendszerben megnyerte volna ezt a választást, nem férhet kétség, ahogy ahhoz sem, hogy az épphogy elért kétharmados többséget kizárólag a magára szabott választási rendszernek köszönheti. Ezeket a hatásokat vesszük sorra.

Négy éve még a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, most 44,9%-os listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult.

Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont csak 122 638 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 780-as érték alulmúlja a Fidesz 2002-es (2 306 763) és 2006-os (2 272 979) szavazatszámát is, amelyek nem hogy a kétharmadhoz, de a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak.

*A külhoni voksokkal együtt (a korábbi választási adatokkal inkább az e nélküli 2 142 142-es érték hasonlítható össze). A szavazatarány az összes listás (köztük a nemzetiségi listákra leadott) szavazatokhoz képest értendő.

Mindebben a legnagyobb szerepe az egyéni kerületek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének és a „győzteskompenzációnak” van.

A külhoni magyar állampolgárok szavazatszáma minden várakozást alulmúlt, így mindössze egy mandátumot vitt át az LMP-től a Fideszhez. Mivel azonban a kétharmad éppen egy mandátumon múlott, ez a bő százezres szavazattömeg is nélkülözhetetlennek bizonyult.

A győzteskompenzáció hatása ennél jóval jelentősebb: hat extra mandátumot hozott a Fidesznek (hármat az MSZP, kettőt a Jobbik, egyet az LMP kárára).

Ha mind a külhoni voksokat, mind a győzteskompenzációt kivesszük a rendszerből (ez a lehetséges legjobb közelítés az előző szisztémához), akkor azt kapjuk, hogy a „Kormányváltók”-tól és a Jobbiktól 3-3, az LMP-től 1 mandátum ment át a Fideszhez.

Az ellenőrizhetetlenül elkölthető kampánypénzekre utazó kamupártok nélkül nagy valószínűséggel szintén nem lenne meg a kétharmad. Bár az elvesző szavazatok pontosan 4%-os aránya nem mondható soknak, idén először fordult elő, hogy egyetlen olyan párt sem volt közöttük, amelynek parlamentbe jutására a választást megelőző négy év során bármikor reális esély mutatkozott volna. Ahhoz viszont elegendő protest- és megtévesztésből leadott szavazatot gyűjtöttek, hogy számos kerületben spekulálható legyen, mi történt volna, ha jelöltjeik nem szerepelnek a szavazólapon.

Sosem tudjuk meg, hogyan szavazott volna (ha egyáltalán) az az összesen 182 344 választópolgár, akik miniformációt választottak (a közülük legjobban teljesítő Munkáspárt 28 323 vokssal 0,56%-ot szerzett). Az is definíció kérdése, hogy a 14 közül melyeket tekintjük egyáltalán kamupártnak, de a legmegengedőbb megközelítés szerint is idesorolható a nyilvánvalóan a Bajnai Gordon pártjára voksolni kívánók átverésére hivatott Együtt 2014 (14 085 szavazat), a Sportos és Egészséges Magyarországért (12 563 szavazat), az Új Dimenzió Párt (2100 szavazat) és az Új Magyarország Párt (1578 szavazat).

Jelentőségük érzékeltetésére csak egyetlen példa: a budapesti 15-ös egyéni kerületben, ahol 16 jelölt indult, 197 szavazatot szerzett az Együtt 2014 jelöltje, miközben a fideszes Kucsák László mindössze 56 vokssal győzte le a baloldali Kunhalmi Ágnest.

Az alábbi ábrából pedig az derül ki, hogy a Munkáspárton kívül egyedül a Zöldek Pártjának sikerült az összegyűjtött aláírásoknál több szavazatot szerezni. Az ajánlási rendszer tarthatatlanságát ez minden eddiginél erőteljesebben igazolja.

Az átrajzolt választókerületi térkép a 2014-es választáson bizonyosan nem volt kulcsszereplő, mivel az szorosabb választási eredménynél képes jobbra billenteni a végeredményt.

Ennél is nehezebb a kampány szabályozásának – vagy szabályozatlanságának – a választási végeredményre gyakorolt hatását számszerűsíteni, annyi azonban bizonyosan kijelenthető, hogy az a kormánypárti stratégia, amely minél inkább az elkötelezett választók mobilizálását és a stabil pártpreferenciával nem rendelkezők elidegenítését célozza, sikeresnek látszik. A 2002 óta monoton csökkenő részvétel legalábbis erre utal:

Adatok frissítve: 2014. április 23.