Megbukott a régi-új ajánlási rendszer
Amíg a jelöltállítás a választók ajánlására épül, amíg a pártok kezelik a választópolgárok adatait, és amíg több százmillió forintos támogatás tehető zsebre ellenőrizetlenül, addig nincs mit csodálkozni a csalássorozaton. Az elbukott ajánlási rendszertől végleg meg kell szabadulnunk.
A jelöltállítás átfogó reformra szorult volna, ehhez képest az elmúlt ciklusban legfeljebb ráncfelvarrás történt. Az ajánlószelvények ugyan megszűntek, de csak a kevéssel jobb ajánlóívek léptek a helyükbe. A többes ajánlás lehetőségével újabb eszközt, a kampánytámogatás bevezetésével pedig újabb motivációt adtak a potenciális csalók kezébe. Abban lehetett csak reménykedni, hogy a megkönnyített jelöltállítási feltételek miatt komolyabb visszaélések nélkül is célt érhetnek a politikai opportunisták, de ez naivitásnak bizonyult.
Sem az előző, sem a mostani parlament nem volt nyitott a jelöltállítás új alapokra helyezésére, és ez aligha magyarázható mással, mint hogy a kétharmados többséggel akkor (MSZP és Fidesz) és ma (Fidesz) rendelkező pártok számára tökéletesen megfelel a zavaros, feketepénzekkel és bizniszpártokkal operáló, egymás zsarolására épülő struktúra.
A hatályos rendszerben legfeljebb annyi az újdonság, hogy míg látszólag (az induláshoz szükséges aláírások csökkentésével) szélesre nyitja a kaput az újabb politikai formációk előtt, valójában a választási környezet még a korábbinál is zártabb, minek következtében komoly politikai ambícióval rendelkező pártok alig, a kampánypénzek lenyúlásában érdekelt kamuformációk annál nagyobb számban próbálnak meg érvényesülni.
Fontos látnunk, hogy a napokban nyilvánosságra került visszaélés-sorozat a rendszernek nem óhatatlan mellékhatását, hanem a velejét képezi. A választási eljárást és a magyar demokráciát negyed évszázada mérgező ajánlási rendszertől teljes egészében meg kell szabadulnunk. A jelöltállítás új alapokra helyezéséről végképp megspórolhatatlannak tűnik egy széleskörű szakmai vita, amelyben a magunk részéről ugyanazt az álláspontot képviselnénk, mint 2007 óta folyamatosan: a kaució bevezetését. Más működőképes megoldások is felmerültek az elmúlt években, ezekről kellene érdemi vitát folytatni.
A jelöltállítással és kampányfinanszírozással kapcsolatos korábbi kezdeményezéseink:
- Először 2007-ben, az Alapjogi és esélyegyenlőségi problémák Magyarországon című tanulmányban tettünk javaslatot az ajánlószelvény-rendszer megszüntetésére.
- 2009 októberében négy további intézettel közösen álltunk ki a jelöltállítás reformja mellett, és javasoltuk a kaució bevezetését.
- A jelöltállítás körüli aggályokról és a megoldási javaslatokról 2009-es választási auditunkban írtunk részletesen.
- 2013 októberében a Transparency Internationallel közösen figyelmeztettünk arra, hogy a jelöltállítási és kampányfinanszírozási rendszer kamupártok megjelenéséhez, közpénzek milliárdjainak magánzsebekbe vándorlásához vezet.
A kamupártok anyagi ösztönzése természetesen káros és megszüntetése rendkívül fontos, de a választásokon való indulás jogát rossz lenne pénzbeli kaucióhoz (gondolom, a brit példa nyomán ez lenne az alternatíva, amire gondoltok) vagy hasonlóhoz kötni. Az ‘egy-egy polgár többet is jelölhet’ elv alighanem tényleg leszerepelt ezen a választáson, de hogy az állampolgároktól kell ajánlást gyűjteni, az nem csak azt biztosítja, hogy az érdemi pártok elindulhatnak a választáson (márpedig ez a legfontosabb), hanem azt is, hogy az esetleges visszaélésekből legalább botrány lesz. Ha valamilyen más jelöltállítási rendszer lenne, akkor visszaélés lenne (“civil” szervezetek pénzén annyi pártot lehetne indítani, és annyit hirdetni az érdekükben, amennyit csak akar a mindenkori kormány), de még csak ki se derülne a csalás.
Kár lenne fokozni az indulatokat a rendszer megmaradt demokratikus elemeivel szemben, éppenhogy az autokraták kezére játszik ez a hangvétel. Felteszem, hogy a választás utáni igazságosztás során szeretnék megszüntetni az ellenzéki pártok költségvetési támogatását, meg újra elővenni a “tudatlanokat kiszűrő” választási regisztrációt, és ebben jön majd kapóra a kamupártok pénzével kapcsolatos népharag.