Legkésőbb a február 8-án benyújtott Alaptörvény-módosítás óta köztudott, hogy a kormány nem tett le a választási kampány médiában való visszaszorításáról, a ma elfogadott kapcsolódó módosító csak még szilárdabbá igyekszik tenni a korlátozás gránitalapját.

Bár a választási eljárási törvényhez (Ve.) tavaly novemberben sebtében benyújtott, rendkívül pontatlanul kodifikált kampányszabályok döntő többségét az Alkotmánybíróság (AB) idén év elején megsemmisítette, a kormány – ellentétben az előzetes regisztrációval, amit látványosan elengedett – nem tett le a kampány radikális korlátozásáról.

Az AB többek között a Ve. 151. § (1) bekezdését is megsemmisítette, ami így szólt:

„A kampányidőszakban kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatásban tehető közzé politikai reklám, az országgyűlési képviselők választásán országos listát állító jelölő szervezetek, illetve az európai parlamenti képvisel ők választásán listát állító jelölő szervezetek számára azonos feltételekkel.”

Indokolásában az AB egyebek mellett rámutatott arra, hogy „a politikai reklámok közzétételének korlátozása nemcsak a pártok, hanem minden személy és szervezet szólásszabadságát érinti”, illetve arra, hogy „a politikai reklámok közzétételének kérdése kapcsolatban áll az információszabadság alapjogával, azon belül a választópolgárok tájékozódáshoz való jogával is”.

A kormánypártban kulcsfontosságúnak tartják a kampány kitiltását a kereskedelmi rádiókból és tévékből (ezeken a csatornákon ugyanis az ellenzék kisebb erőfeszítéssel el tudja érni a politikára kevésbé figyelő választókat, mint végigkopogtatva őket), ezért emeli alaptörvényi szintre az információszabadság korlátozását. Eredetileg a jogalkotó ezzel a mondattal teremtette volna meg az éter kampánymentesítésének alapját:

„A demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében, sarkalatos törvényben meghatározottak szerint, az országos támogatottsággal rendelkező pártok és más jelölő szervezetek számára az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően ingyenesen és egyenlő feltételek mellett biztosítani kell a választási politikai hirdetések közszolgálati médiaszolgáltatásokban való közzétételét. Sarkalatos törvény más választási politikai hirdetések közzétételét korlátozhatja.”

Ez a betoldás azonban csak a lehetőségét teremtette volna meg a korteskedés keretek közé szorításának, Lázár János ma megszavazott kapcsolódó módosítója ezért már magában az Alaptörvényben világossá tenné, hol húzódnak a kampány határai:

„A demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás, valamint az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető. Az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát, illetve az európai parlamenti képviselők választásán listát állító jelölő szervezetek által és érdekében, az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.”

A mai módosítást feltehetően az is motiválta, hogy a félkész Ve. megkülönbözteti a politikai hirdetést a politikai reklámtól. Utóbbi kategóriába tartoznak a televíziós- és rádiós kampányanyagok; várhatóan más sajtótermékekben (beleértve az online felületeket is) továbbra sem lesz tiltott a fizetett hirdetések elhelyezése.

A kampányszabályozás sorsa egyébként szinte lekopírozza a tavaly őszi regisztrációval kapcsolatos jogalkotási folyamatot. A kezdetektől vitatott feliratkozási ötletről a kormánypártban is tudhatták, hogy alaptörvény-ellenes, ezért próbálták az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe foglalni annak jogalapját. Akkor is úgy kezdődött, hogy csak a regisztráció lehetősége előtt nyitottak volna kaput ezzel a mondattal:

„Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti.”

Csakhamar rájöttek azonban, hogy ez nem lesz elegendő, és a regisztráció részletszabályait is beleírták az átmeneti rendelkezésekbe. Az AB végül mindezt megsemmisítette, a helyzet azonban ma alapjaiban más. Ezúttal ugyanis nem az átmeneti rendelkezésekbe, hanem magába az Alaptörvénybe vésnék a jogszűkítést (zárószavazás jövő héten esedékes).

Jelenleg prognosztizálhatatlan, mi következik abból, ha tartalmilag alaptörvény-ellenesnek nyilvánított passzusok kerülnek az Alaptörvénybe. Az ombudsman nem valószínű, hogy tétlen marad, de ennél is fontosabb, aláírja-e majd a köztársasági elnök az Alaptörvény-módosítást, vagy úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben is joga van az AB-hoz fordulni. A legfőbb kérdés pedig továbbra is az, hogy az AB hogyan ítéli meg saját mozgásterét: vizsgálni fogja-e tartalmilag a módosítást vagy sem?

Update (2013. március 14.): Áder János tegnap este bejelentette, hogy aláírja az Alaptörvény negyedik módosítását, ezzel minden akadály elhárul az alaptörvény-ellenes döntések Alaptörvénybe foglalása elől. Többek között az alaptörvény-ellenesnek minősített kampánykorlátozó szabályok is bekerülnek az Alaptörvénybe.

(Kép forrás: No Entry Media)