A szocialisták kötelezővé tennék a szavazást a választásokon. A javaslat legfőbb előnye, hogy aligha fog megvalósulni.

Mintha a választási rendszer helyett magukat a választókat szeretnék átalakítani a pártok. Legalábbis ez a látszat keletkezik akkor, amikor az előzetes regisztráció tervére válaszul az MSZP a szavazás kötelezővé tételét javasolja. Az ellenzéki párt érvei ismerősek: a nagyobb részvétel növeli a kormányok legitimációját, a rendszerbe vetett bizalmat, hát még a „választói tudatosságot”. Mind az MSZP, mind a Fidesz igyekszik tehát pártpolitikai megfontolásait az aktív állampolgárságra nevelés nemes jelszava mögé rejteni. Miközben persze napnál világosabb, hogy a kormánypárt a választójog előzetes regisztrációhoz kötésével, az MSZP a kötelező szavazással szeretné a maga – 2014-es – vélt érdekeinek megfelelően átszabni az új választási rendszert. Az egyik a passzív, kiábrándult választók kiszámíthatatlanságától tart, a másik pedig épp abban bízik, hogy ha a szavazókörökbe rendelik őket, akkor pártelkötelezett honfitársaiknál nagyobb arányban választanak ellenzéki erőket.

Számításaik akár még helytállóak is lehetnek, de mindkét verzió a jelen változékony viszonyait vetíti ki a jövőre, ezért igen nagy ezek bizonytalansága. Tíz éve a Fidesz még az MSZP-nél rosszabb mozgósítási potenciáljában találta meg választási vereségének fő okát, míg ma joggal gondolja úgy, hogy nála hatékonyabban senki nem képes az urnákhoz szólítani híveit. Pedig a szavazótábor elkötelezettségét tekintve a Jobbik ma is komoly versenytárs, és egy magára találó baloldal már középtávon újra felzárkózhat. A kötelező szavazással pedig az MSZP nem véletlenül most áll csak elő. 2009-ben például aligha támogatták volna: az akkor már borítékolható választási vereségről csak az volt kérdéses, hogy kétharmados lesz-e vagy sem. Ha kötelező lett volna a szavazás 2010-ben, a Fidesz minden bizonnyal még ennél is elsöprőbb győzelmet aratott volna. A mindenkori kormányok bizonyosan ellenezni fogják a kötelező szavazást, és bár az MSZP talán maga sem hiszi, még akár velük is megtörténhet, hogy újra ebben a pozícióban találják magukat.

Mindezzel együtt sem gondoljuk persze azt, hogy a szocialisták komolyan hinnének abban, hogy a kétharmados többséggel szemben keresztülviszik a javaslatukat. A kötelező szavazás nyilvánosságban bedobott ötlete sokkal inkább az előzetes regisztrációval szemben felmutatott alternatíva kíván lenni, amelynek segítségével látványosabbá tehetők a Fidesz terveit ért bírálatok. Az első reakciók (például itt, itt, és itt) alapján azonban inkább úgy tűnik, hogy az MSZP saját magát hozta nehéz helyzetbe. Valaminek a kötelezővé tétele ugyanis eleve nem hat pozitív üzenetként, ráadásul a választók egy jelentős részéhez csak a „pénzbírság” szó fog eljutni abból a félmondatból, hogy „a választásoktól való távolmaradást nem sújtanák pénzbírsággal”. Magyarázni kell továbbá, hogy ha nem lesznek szankciók, akkor hogyan érvényesíthető a kötelező részvétel. A láthatóan egyelőre nem kitalált „pozitív ösztönzők” (adókedvezmények, esetleg kedvezményes internet-hozzáférés, extra szabadnap) kapcsán pedig adódik a kérdés: ezek a jutalmak nem inkább az egy pár virslivel motivált választás intézményesítését, semmint az állampolgári tudatosságot vonnák maguk után?

Ezzel vissza is kanyarodtunk a Fidesz és az MSZP között zajló elvi vitához, amelynek kapcsán újra le kell szögeznünk: lehet sorolni akárhány külföldi példát, ahogy a választójog regisztrációhoz kötéséről, úgy a kötelező részvételről sem világos, miért növelné a választói tudatosságot, aktivitást és felelősséget. A választási szabályokkal való ötletszerű machináció nyilvánvalóan alkalmatlan ugyanis ilyen, a politikai kultúra egészén belül értelmezhető társadalmi attitűdök formálására. Ha ezen a téren bármely pártban komoly lett volna a jobbító szándék, már réges-régen átlátható párt- és kampányfinanszírozásunk lenne, ahogy a választási reform ügyét sem rendelték volna alá a létszámháborúnak, hanem arra törekedtek volna, hogy tisztább, az állampolgárok számára is érthetőbb rendszert hozzanak létre.