A vártnál nagyobb részletességgel kidolgozott és szélesebb körű támogatottságra is esélyes választásireform-javaslatot terjesztett be a Fidesz a parlament elé. Mivel a párt az elmúlt években következetesen elhárította a kisebb létszámú parlament részleteire vonatkozó kérdéseket, az tűnt valószínűnek, hogy csak a 200 fős keretszámot kívánják most Alkotmányban rögzíteni, a szisztéma átalakításával pedig kivárnak. A tegnap beterjesztett törvényjavaslat azonban nem csak azért meglepő, mert az eddig vártnál több konkrétumot tartalmaz, hanem mert számos vonatkozásában nagyvonalúnak mondható a többi politikai erő irányába.

Jelöltállítás

A legfeltűnőbb ezek közül a jelöltállításra vonatkozó paragrafus. Egy egyéni jelölt elindítását továbbra is 750 ajánlószelvényhez kötnék, miközben a választókerületek lélekszáma átlagosan közel a duplájára nőne. Ez jelentős könnyebbség lehet a kisebb politikai erők számára: az eddig „nulladik” választási fordulóként működő jelöltállítási szakaszban bizonyosan több lenne a továbbjutó. Ez attól a körülménytől sem független, hogy kiiktatnák a rendszerből a megyei listákat, a helyettük megjelenő országos lista állításának feltétele pedig mindössze 23 jelölt volna. Eddig tehát 36750 érvényes szelvény kellett ahhoz, hogy egy párt listájára minden egyes szavazókörben voksolni lehessen; az új szabályozásban elegendő lenne ehhez 17250. Ez még az európai parlamenti választáshoz képest is könnyebbség, ahol 20 ezer ajánlás szükséges ugyanehhez. Az idei jelöltállítási időszak is bebizonyította, hogy egy kis párt számára a legnagyobb kihívást a kellő számú szelvény összegyűjtése jelenti, aki viszont teljesíti a minimumot (eddig ez a 20 területi listát jelentette), az levetkőzi az esélytelenség bélyegét, és az ötszázalékos küszöb megugrása már a választók szemében sem lehetetlen feladat (LMP), míg a többiektől végleg elfordulhatnak (lásd. MDF, Civil Mozgalom). Ilyen értelemben ez a könnyítés talán annál is értékesebb a kis (azon belül is a parlamenten kívüli) pártoknak, mintha a bejutási küszöböt szállították volna lejjebb.

Az ajánlószelvények körüli közismert problémák ugyanakkor továbbra is mérgezhetnék a választás tisztaságát. A szelvények kiváltásának keresése ezért bizonyosan meghatározó vitapont lesz majd a paritásos albizottságban. Az adatvédelmi aggályok kétségkívül megmaradnának, a szelvények feketepiaci „árfolyama” viszont – mivel kisebb lenne rá a kereslet – bizonyosan esni fog. Mindezzel együtt a Political Capital álláspontja továbbra is az, hogy a kaució oldaná meg a jelöltállítás körüli visszásságok legtöbb problémáját.

90-78-30

Szintén nem feltétlenül a Fidesz érdekeit szolgálja a területi listák megszüntetése. Korábbi nyilatkozatok még arra utaltak, hogy a Fidesz a jelenlegi rendszer három ágának egyszerű megfelezését tervezi – amiről persze mindvégig egyértelmű volt, hogy kivitelezhetetlen. A megyei listákat valószínűleg azért szerette a Fidesz, mert azok is nagyban erősítették a mindenkori győztest (idén a Fidesz 52,73%-os listás támogatottsággal a területi mandátumok 59,59%-át söpörte be), ugyanakkor, úgy tűnik, belátták, hogy kétszáz fős parlament mellett fenntarthatatlanok. A területi mandátummal rendelkező képviselő eddig sem jelenített meg markáns helyi érdekeket a parlamentben, így erről az ágról nem nehéz lemondani. Kérdés ugyanakkor, hogy az egyéniben győztes honatyák és honanyák mennyire lesznek képesek átlagosan mintegy 90 ezer választó érdekeit képviselni, és fordítva: a választók számára érzékelhető lesz-e bármi az egyéni képviseletből, ha nem ritkán félmegyényi területet ölelnek majd fel ezek a körzetek.

A Fidesz javaslata az általunk vázolt 3. koncepcióhoz áll a legközelebb: megmarad a két szavazat és a kompenzációs mechanizmus is, a különbség – egyebek mellett – abban áll, hogy a Fidesz külön számolná a kompenzációs mandátumokat. A javaslattal talán éppen ezért épp az a legfőbb probléma, hogy az továbbra is nagyon bonyolult maradna a választók számára. Érdekes viszont, hogy ha ezzel a rendszerrel bonyolították volna le az idei választást (figyelmen kívül hagyva, hogy a könnyebb jelöltállítás miatt az LMP-nek és az MDF-nek biztosan, a Civil Mozgalomnak valószínűleg több jelöltje lett volna, és ez változtathatott volna mind a kampányon, mind a szavazatok eloszlásában), a Fidesznek nem lenne meg a kétharmados többsége.

Parlamenti arányok a 2010-es eredmények alapján, ha a választást a Fidesz törvényjavaslata mentén bonyolították volna le [1]

Egyfordulós rendszer

Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy a Fidesznek ne hajlott volna valamelyest maga felé a keze. A kétfordulós rendszert látszólag megtartva gyakorlatilag egyfordulóssá alakítaná a választási rendszert, ami minden bizonnyal egybeesik a párt rövid- és hosszú távú érdekeivel. Második fordulóra ugyanis csak akkor kerülne sor, ha nem menne el a választók több mint fele szavazni (ilyesmire csak 1998-ban volt példa), vagy ha szavazategyenlőség alakulna ki, aminek minimális az esélye. Ha elegen voksoltak, azonnal elnyerné a mandátumot az a jelölt, aki a legtöbb szavazatot kapta, függetlenül attól, hogy megszerezte-e az abszolút többséget. Túl azokon a vitathatatlan előnyökön, amelyek az egy forduló mellett szólnak (rövidebb, olcsóbb kampány, visszalépések torzító hatásának kiküszöbölése), a Fidesz számára ez azért tűnik kedvezőnek, mert politikája hosszú évek óta arra épül, hogy minden lehetséges szövetségest igyekeznek a párton belül tudni, ami egyben azt is jelenti, hogy a két forduló között nem marad számukra potenciális visszalépő. Míg tehát a kétfordulós rendszer azoknak kedvez, akiknek marad tartalékuk a második fordulóra, az egyfordulós szisztéma annak a legjobb, akik a relatív előny birtokában vannak. Ennek megtartása távlatilag sem lehetetlen a Fidesz számára.

Nyitott kérdések

A Fidesz deklaráltan vitaindítónak szánja a törvényjavaslatot, és annak tökéletesen meg is felel. A rendszer véglegesítése során azonban rengeteg részletkérdésre kell még megoldást találni. Az látszik, hogy a párt komolyan veszi az alkotmányos mulasztások felszámolását, de a választókerületi aránytalanságok hosszú távú kiküszöböléséhez a javaslat szereplő bekezdések még nem kielégítőek. Mivel a két forduló hivatalosan megmarad, a külképviseleti szavazás gyökeres átalakítása sem megspórolható. Üdvözlendő, hogy a javaslat a legrégebbi mulasztásra, a kisebbségek képviseletére megoldást igyekszik nyújtani, ám ez egyelőre a legelnagyoltabb része a koncepciónak. Nem megkerülhetőek továbbá olyan kérdések sem, mint a kampánycsend eltörlése (vagy legalább életszerűbbé tétele) vagy az igazolással szavazás több (nem csak a tumultust okozó) problémát is felvető szabályozása, amelyek egyelőre teljes egészében hiányoznak a javaslatból.

[1] Az első fordulóban élen álló jelölteknek adtuk az egyéni mandátumot, így Tóth Józsefen kívül csak fideszes politikus nyert volna egyéniben (feltételezve, hogy a XIII. kerületben egy választókerületté olvadt volna össze Szanyi Tibor és Tóth József körzete). Az országos mandátumokat, ahogy a javaslatban szerepel, a Hagenbach-Bischoff-kvótával és a kétharmados szabállyal számoltuk ki (74+1 mandátum talált így gazdára), a kompenzációs mandátumokat pedig a D’Hondt-mátrixszal (a javaslat szerint csak az egyéni ágról származnának töredékszavazatok).