Számtalanszor felsoroltuk már, hogy a választási rendszeren milyen állagmegóvási munkálatokat kellett volna elvégezni, és ha az Országgyűlés nem mulasztotta volna el a problémák megoldását, nemcsak a sorban állást és a tragikomikus választási éjszakát spórolhattuk volna meg, hanem az azt követő napok elképesztő színvonalú adok-kapokját is.

Napnál is világosabb, hogy nincs rendben az, hogy több tízezer választópolgár olyan kerületek parlamenti képviseletéről dönthet, amelyekhez nem vagy alig van köze. Ez a probléma mindig jelen volt, csak amíg nem csúszott az urnazárás, addig nem tűnt fel a szélesebb nyilvánosság számára. 2006-ig egy ennél is súlyosabb anomália feszítette a választási eljárást: addig az első és a második fordulóban két különböző választókerületben is szavazhattunk, akkor is, ha az első forduló eredményes volt.

Ezt az alkotmányellenes állapotot számolta fel a jogalkotó 2007-ben, csak ahogy az lenni szokott, nem a legkorszerűbb megoldást találták meg. Már akkor azt javasoltuk, hogy „a lakóhelyétől távol tartózkodó választópolgár is csak a lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület jelöltjére adhassa le szavazatát”. Ez nyilván úgy lett volna kivitelezhető, ha fokozatosan bekerült volna a rendszerbe az elektronikus szavazás. E helyett a már sokszor ostorozott informatikai analfabetizmus és a zsigeri bizalmatlanság diadalmaskodott: azért, hogy láthatóvá tegyék a vendégszavazókat, településenként egy szavazókörhöz kötötték az igazolással szavazást, nem számolva a tumultus-faktorral. Az alkotmányos problémát ugyan kiküszöbölték (ami annak fényében, hogy további kettőhöz hozzá se nyúltak, nem is kis eredmény), de újabb aknákat helyeztek el a rendszerben.

Az alábbi mondat pedig végképp rejtély, miért ilyen formában került be a törvénybe:

Ha ez a passzus így szólna: „Ha a településen két vagy több választókerület van, akkor minden választókerületben ki kell jelölni egy szavazókört, ahol az igazolással szavazók szavazhatnak.”, nagy valószínűséggel sok időt és összeesküvés-elméletet megtakaríthattunk volna. A leghosszabb ideig ugyanis olyan településeken vagy fővárosi kerületekben (Szeged, Pécs, XI. kerület, XIII. kerület, XIV. kerület) tartott a szavazás, ahol ha több választókerületbe is jelentkezhettek volna az igazolással szavazók, bizonyosan előbb végeznek, és még a mostaninál is kevésbé lenne megalapozott a bérszavazókkal való vádaskodás.

Végül pedig itt van a kampánycsend. Ha csak ettől a nyilvánvalóan értelmetlen és életszerűtlen intézménytől sikerült volna megszabadulnunk, már azzal is megelőzhettük volna azt a cirkuszt, ami este 7 és 10 között uralkodott el a választási műsorokon (és persze az Országos Választási Bizottságon).

A Fidesznek minden bizonnyal meglesz a kétharmados többsége. A választási rendszer problémáiról ismeretlen az álláspontjuk. Mivel azonban az elmúlt évek üres kisebbparlamentezése aligha teszi megkerülhetővé a legfeljebb kétszáz fős Országgyűlés megalkotását, az egész választási rendszert újra kell szabni. A kérdés az, hogy az új szisztéma képes lesz-e a régóta ismert problémákra megoldással szolgálni.