Az eredeti tervek szerint idén június 30-áig az erre létrehozott parlamenti albizottságnak el kellene készítenie az új választásitörvény-javaslatot. Hamar kiderült, hogy az érdemi kérdések nem ott, hanem a Fidesz berkein belül dőlnek el, és az is, hogy ősz előtt nem számíthatnunk eredményre. A késedelem legfőbb oka az lehet, hogy a Fideszben ellentétes vélemények törtek felszínre a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban. A tavaly őszig még viszonylag koherensen képviselt „állampolgárság igen, választójog nem” álláspont idén január 19-ére változott meg végérvényesen.

Ahogy várható volt, az önkormányzati választások után hamar beindultak a kreatív választási értelmezések. A csalódottak táborából sokan a kormány oktrojált választásirendszer-reformjára fogják az MSZP térvesztését, szinte tudomást sem véve a párt támogatottságának visszaeséséről. A diadalittasak pedig kínosan bagatellizálják a nyilvánvalóan a Fidesz érdekeit szolgáló rendszermódosítások jelentőségét. Szerencsésebb volna, ha mindkét fél vetne egy pillantást az érem másik oldalára is, és kiegészítené a maga féligazságát.

Trükkös választási szisztémánk arra is képes, hogy érvénytelen szavazást érvényesítsen, de elvben az is előfordulhat, hogy a szavazólapok nem készülnek el a választás napjáig. A struktúra veszélyeit vizsgáló Political Capital-sorozat záró elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

A zsigeri bizalmatlanság, az informatikai analfabetizmus és a kreatív törvénykezés együttesen vezetett odáig, hogy konzerválódtak az alkotmányos aggályok a külképviseleti szavazás körül. Tudjuk: a hétvégén 8800 választópolgár már voksolhat. Nem tudjuk viszont, hogy mennyien lehetnek, akik szeretnének, de nincs rá lehetőségük, mert rosszkor lesznek rossz helyen. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

A választókerületek között növekszik az aránytalanság. Ez az egyik legismertebb probléma azok közül, amelyek választási rendszerünket feszítik, de nemhogy megoldást nem talált rá a parlament, valójában soha nem is foglalkozott vele érdemben. Az ajánlószelvények rendszeréhez való ragaszkodással ellentétben ez nem magyarázható politikai érdekekkel, sőt! Elsősorban a Fidesz, másodsorban az MSZP hanyagolta el érdekeivel ellentétesen az alkotmányos aggályokat is felvető problémát. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

A hatodik parlamenti választás selejtező mérkőzései pontosan olyan sportszerűtlenül zajlanak, ahogyan a jelenlegi szabályozás mellett elvárható. Látjuk a feltört postaládákat, az álaktivistákat, az erőfölénnyel való visszaélést, a virágzó ajánlószelvény-feketepiacot, és nincs okunk feltételezni, hogy jóhiszemű állampolgárok százezreinek (talán millióinak) személyes adatai ne illegális adatbázisokban landolnának. Az ajánlásra épülő jelöltállítási rendszer tarthatatlansága választásról választásra egyre nyilvánvalóbb, a politikai ellenérdekeltség azonban mindeddig lehetetlenné tette a reformját. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

The first round of Hungary’s elections on April 11 will fundamentally change the country’s political landscape. The political dividing line may shift radically: Instead of a left-right split, politicians of all ideological stripes may find themselves making a common stand against right-wing radicals. Hitherto unthinkable cooperation between the governing Hungarian Socialist Party (MSZP) and the right-wing opposition Fidesz party may start taking shape as soon as the first round is over.

The closer we get to election day, the more we will hear about Fidesz’s chances of winning a two-thirds majority in parliament.  Fidesz’s rivals will try to spook voters with the spectre of party leader Viktor Orbán getting carte blanche to amend the Constitution.

Húszéves a Magyar Köztársaság. Vannak, akik szerint ez a két évtized az 1989–90-ben lerakott alapok értékállóságának bizonyítéka. Mások más véleményen vannak, és átírnák az alkotmányt. Sokan pedig az egész rendszerváltást újrakezdenék. A parlamentáris demokrácia azonban nem pusztán közjogi szabályok összessége: olyan építmény, amelynek léte és működése a választók bizalmán nyugszik.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető „kisebbparlamentezés”.