Az országgyűlési választási rendszer reformjáról való változó színvonalú diskurzus egyidős a rendszerváltással. Az 1989-ben megalkotott, ideiglenesnek szánt szisztéma segítségével, lényegi változtatás nélkül (a bejutási küszöb 1994-es 4-ről 5 százalékra emelését leszámítva) hat választást bonyolítottak le, pedig minden ciklusban – hol őszintén, hol csak politikai haszonszerzés céljából – megfogalmazódott az igény a reformjára. A politikai ellenérdekeltség nemcsak a megállapodást tette esélytelenné, hanem már az érdemi egyeztetést is. A Fidesz-KDNP 2010-es kétharmados győzelme azonban új helyzetet teremtett: megszűnt a kompromisszumkényszer, így lehetővé vált, hogy egyetlen politikai erő alkossa meg az új választási rendszert.

1990-2006

Az 1990 és 2006 közötti időszak reformtörekvéseit itt tekintheti át. Bár a különböző kezdeményezések rendre elbuktak, szórakoztató és tanulságos látni, hogyan igazodtak a rendszerrel kapcsolatos elképzelések az aktuális politikai érdekekhez. Az írás a legrészletesebben az 1999-2000-ben működő A Választási Rendszer Reformját Előkészítő eseti bizottság vitáit mutatja be, amelynek jegyzőkönyvei itt elérhetők:

• 1999. március 16.-ai ülés
• 1999. április 6-ai ülés
• 1999. április 27-ei ülés
• 1999. május 18-ai ülés
• 1999. június 8-ai ülés
• 2000. február 22-ei ülés
• 2000. április 12-ei ülés
• 2000. április 25-ei ülés
• 2000. május 16-ai ülés
• 2000. június 6-ai ülés
• 2000. szeptember 19-ei ülés
• 2000. október 10-ei ülés
• 2000. október 30-ai ülés
• 2000. november 21-ei ülés

Ekkor az MSZP rendelkezett a leginkább kidolgozott, a német mintát követő javaslattal; ez itt tekinthető meg, a bizottság jelentése pedig itt.

2006-2010

2006-os választási győzelme után az MSZP hamar benyújtotta új választásireform-javaslatát, annak elfogadtatása érdekében azonban keveset tett, miközben már világos volt, hogy a Fidesznek nem áll szándékában hozzányúlni a hatályos szisztémához. A kétharmados többséget összeadni képes két politikai erő (a Fidesz és az MSZP) így menthetetlenül beleragadt a kisebbparlamentezésbe: bár lépten-nyomon hangsúlyozták elkötelezettségüket a 200 fős parlament mellett, az Alkotmány módosítását is kezdeményezték (az indítványok elérhetők itt és itt), a megegyezés szándékának egyik fél sem adta jelét. A Fidesz egyáltalán nem rendelkezett reformjavaslattal, az MSZP pedig 2009-ben egy a választókerületeket kiiktató koncepcióval állt elő, amiről ránézésre lehetett tudni, hogy a pártstruktúráját épp az egyéni körzetekre építő Fidesz számára tárgyalási alapnak sem lehet elfogadható. Az álvita alacsony színvonalát jellemzi, hogy a szocialisták 199 fősre kalibrált javaslatának fő üzenete annyiban merült ki, hogy az még a Fidesz által következetesen sulykolt kétszáz fős keretszámánál is kisebb parlamentet eredményezne. Az SZDSZ és az MDF sem maradt tétlen: a megegyezés esélytelenségét demonstrálandó három – lazán kidolgozott – opciót is a parlament figyelmébe ajánlottak, amelyekben a kétszáz fős létszámon kívül nem sok közöset találni.

A megegyezésre való politikai akarat teljes hiányát a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet és a HVG reformjavaslata bizonyította be. Ha ugyanis a pártok valóban nyitottak lettek volna egy új választási rendszerre, akkor tárgyalási alapnak mindenképp alkalmas lehetett volna az egyik nagy párt érdekeit sem sértő koncepció. A kisebbparlamentező politikusok viszont valószínűleg érdemben át sem tanulmányozták a javaslatot, mivel az nem kétszáz, hanem 319 fős parlamentet eredményezett volna. A Medián-javaslat elemzéséről itt, a választási vita félrecsúszásáról itt olvashat bővebben.

2010-

A Fidesz-KDNP kétharmados győzelmével a körülbelül kétszáz fős parlament megvalósítása elől már nem lehetett kitérni, márpedig ez új választási rendszert követelt. Bár a sietséget semmi sem indokolta, a kormánypártok már 2010 májusában benyújtották a vártnál kidolgozottabb és a riválisok számára is viszonylag gáláns T/18-as törvényjavaslatot. A javaslat elemzése itt elérhető.

Mivel azonban a Fideszen belül is vita alakult ki a választási rendszerrel kapcsolatos elvárásokról (nehezítsék-e a kétharmad megszerzésének lehetőségét vagy a rendszer mozduljon el inkább a többségi logika irányába?), illetve be kellett látniuk, hogy 90-nél több egyéni választókerületre van szükség, a javaslatról nem kezdődött meg a parlamenti vita. Időközben a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban is megváltozott a Fidesz álláspontja, így a T/18-as javaslatot alapjaiban kellett újragondolni.

2010 júniusa és 2011 októbere között működött az Országgyűlési képviselők számának csökkentéséhez szükséges választójogi reformot előkészítő parlamenti albizottság; az ülések jegyzőkönyve itt elérhető:

• 2010. július 6-ai ülés
• 2010. szeptember 29-ei ülés
• 2010. október 26-ai ülés
• 2011. május 10-ei ülés
• 2011. június 7-ei ülés
• 2011. július 11-ei ülés
• 2011. szeptember 27-ei ülés
• 2011. október 11-ei ülés
• 2011. október 17-ei ülés

Az albizottságban zajló vitának azonban nem volt hatása az új választási rendszerre. A 2011. július 9-én Áder János EP-képviselő által váratlanul bejelentett elképzelések bizonyultak irányadónak. Ezek csak halványan körvonalazták az új szisztémát, az ősz folyamán azonban már egyre több lett a konkrétum, végül november 20-án vasárnap éjszaka Lázár János frakcióvezető nyújtotta be az új választójogi törvényjavaslatot, amelyet december 23-án számos – kizárólag kormánypárti – módosítás után fogadott el a parlament.

A választási eljárási törvény azonban még várat magára. Többek között olyan alapvető kérdések várnak tisztázásra, mint a külhoni magyarok szavazásának módja, az ajánlószelvény-gyűjtésre fordítható idő hossza, a választási szervek összetétele, a választójog esetleges előzetes regisztrációhoz kötése, az igazolással szavazás rendezése. Parlamenti bizottság hiányában a politikai egyeztetésnek a látszata sincs meg, az ellenzéki pártok és a nyilvánosság név nélküli forrásokra hivatkozó sajtócikkekből értesül a kizárólag a kormánypárt legbelsőbb fórumain zajló vitáról.

Az amúgy is mérsékelten kezdeményező ellenzéknek beszűkült a mozgástere. Az MSZP még 2010. május 17-én újra benyújtotta korábbi javaslatát, az LMP pedig 2011. augusztus 8-án állt elő a maga koncepciójával. Utóbbi jelentősége az újszerű intézményekre tett javaslatokban – mint a morális kaució, a Választókerületi Bizottság, a nemi kvóta vagy a pártlistára leadott szavazatok megszemélyesíthetősége – állhatott volna, ha lett volna igény az érdemi párbeszédre.  A választójogi törvényhez minden ellenzéki párt nyújtott be módosító indítványokat, mindhiába. Az eljárási törvényt felvezető vitaként értelmezhető, hogy az előzetes regisztráció bevezetésének fideszes ötletére az MSZP a választáson való kötelező részvétel belengetésével reagált.