Nem várt karriert futott be a választási létszámháború Magyarországon. Az elmúlt 12 évben az MSZP és a Fidesz képviselőcsoportjai tudták összeadni a kétharmados törvények változtatásához szükséges szavazatokat, de ennek inkább a fordítottja volt a fontos: mindkét párt egymaga is képes volt blokkolni azokat, függetlenül attól, melyikük volt épp kormányon. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mindkét fél a másikra tudta kenni, miért nincs előrelépés egyik vagy másik kétharmados döntést igénylő kérdésben.

Bár hamar cáfolható volt, hogy komolyabb szervezettség állna az igazolással szavazó sorban állók mögött, az e körül kialakult diskurzust szokás szerint a szekértábor-szemlélet határozta meg. A lényeg közben elsikkadt, pedig a múlt vasárnapi eseményeknek számos tanulsága volna.

Egyre többször kerül szóba, hogy a Fidesz, Orbán Viktor által történelminek nevezett győzelme számszerűen alig tér el attól, amit az MSZP és az SZDSZ 2006-ban közösen elért, mégis kétharmados felhatalmazást fog kapni, míg ez az előző koalíciónak nem adatott meg. A verdikt alapjául az szolgál, hogy idén a Fidesz listán 2706292 szavazatot szerzett, míg négy évvel ezelőtt a szocialisták és a szabaddemokraták 2688317-et.

Már a választás napja előtt terjedni kezdtek az igazolással lakóhelyüktől távol szavazók miatti összeesküvés-elméletek. Miközben vasárnap este a választási műsorok az OVB tanácstalanságát közvetítették, egyre nyíltabban merültek fel a szavazás megkérdőjelezésével kapcsolatos találgatások, a helyzetre Sólyom László köztársasági elnök is reagált. Érdemes megnézni közelebbről is a következő napok egyik slágertémáját, néhány olyan választókerületet, ahol látványosan magas lehetett a nem helyi szavazók száma.

A nyilvánvaló eredmények mellett kiemelkedő siker a választás első fordulójának eredménye a Fidesz-KDNP és az LMP javára. A választóit kevesebb, mint egy év alatt megduplázó Jobbik nem tudott második lenni, az MSZP viszont megmenekült a harmadik helyezéstől. A kétharmad biztos elvesztéséhez a Fidesznek a második forduló 57 egyéni választókerületéből 13 helyen kellene vereséget szenvednie, ha csak 9 egyéniben veszít, még mindig minősített többséget szerez.

Összegyűjtöttünk néhány fontos és/vagy érdekes adatot, amelyekre érdemes lesz visszatérni vasárnap este.
Első táblázatunkban azok az egyéni választókerületek szerepelnek, ahol az európai parlamenti választáson a Fidesz 51% alatt teljesített ÉS a Jobbik megelőzte az MSZP-t. (Az EVK-k sorrendje a Jobbik-MSZP különbség szerint.)

Három éve szajkózzuk, hogy az ajánlószelvény intézménye finoman szólva elfáradt, és emiatt sorozatos „kopogtatócédula-botrányoktól” lesz hangos a 2010-es választás. Szóltunk röviden, és hosszabban, szóltunk egyedül, majd más elemzőkkel együtt – olyanokkal, akik nem „rettegnek” attól, hogy kimondják: az ajánlószelvény-rendszer egyszerűen rossz, mert folyamatos visszaélésekre ad lehetőséget, illegális adás-vételi aktussá degradálja a jelöltállítást, adatvédelmi szempontból pedig tarthatatlan.

Orbán Viktor korábban a csoda kategóriájába sorolta a kétharmados többség megszerzését, az ismert Puskás-idézet szabad értelmezésével azonban (“kis különbség – kis változás, nagy különbség – nagy változás”) bejelentette igényét a minősített többségre, azt üzenve: csak a kétharmad birtokában lehet hatékonyan kormányozni, csak ily módon vihetők végbe nagy változások Magyarországon.

Kudarcosnak látszó jelentős politikai siker – így foglalható össze a Jobbik első fordulóban elért választási eredménye. Miközben ugyanis a 2006 óta meghétszereződött az akkor a MIÉP szövetségeseként induló párt szavazótábora, maguk a jobbikos politikusok sem mutatkoznak maradéktalanul elégedettnek.