„Az egyik aktivista végigkopogtat egy házat saját pártja nevében, és összeszed X számú ajánlószelvényt. Aztán az ugyanazon párthoz tartozó kollégája megy végig ugyanezen a házon, de már egy másik párt nevében. »Ne tessék bajlódni a kitöltéssel, csak tessék aláírni, majd mi megoldjuk a többit« – mondja a választópolgárnak, és máris a kezében van egy kincs, az aláírt ajánlószelvény, amit még bármelyik jelölt nevére ki lehet állítani” – ismerteti a képviselőjelölt-állítás egyik illegális, ám bevett módszerét László Róbert. Rádai Eszter interjúja.

The closer we get to election day, the more we will hear about Fidesz’s chances of winning a two-thirds majority in parliament.  Fidesz’s rivals will try to spook voters with the spectre of party leader Viktor Orbán getting carte blanche to amend the Constitution.

Húszéves a Magyar Köztársaság. Vannak, akik szerint ez a két évtized az 1989–90-ben lerakott alapok értékállóságának bizonyítéka. Mások más véleményen vannak, és átírnák az alkotmányt. Sokan pedig az egész rendszerváltást újrakezdenék. A parlamentáris demokrácia azonban nem pusztán közjogi szabályok összessége: olyan építmény, amelynek léte és működése a választók bizalmán nyugszik.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető „kisebbparlamentezés”.

Kudarcosnak látszó jelentős politikai siker – így foglalható össze a Jobbik első fordulóban elért választási eredménye. Miközben ugyanis a 2006 óta meghétszereződött az akkor a MIÉP szövetségeseként induló párt szavazótábora, maguk a jobbikos politikusok sem mutatkoznak maradéktalanul elégedettnek.

Nem tudják, de teszik – röviden ezzel a marxi bon mot-val jellemezhetnénk a magyarok választási rendszerrel kapcsolatos viselkedését. A Medián kutatása szerint a választók jelentős része a rendszer alapvető jellemzőivel sincs tisztában, és kétharmaduk mondta magáról, hogy nem vagy egyáltalán nem érti annak működését. Ennek ellenére, ha csak a leadott szavazatokat nézzük, úgy tűnik, hogy a választók viselkedése egyre jobban igazodott a rendszer logikájához.

Értetlenül állunk azelőtt, hogy a Magyar Nemzet 2008 novembere óta tendenciózusan félretájékoztatja olvasóit a választókerületek arányosítása érdekében elindított kezdeményezésünkkel kapcsolatban.

Vegyes érzelmekkel olvastuk Unger Anna cikkét (Tűz lesz, babám!, Magyar Narancs, 2008. december 4.), amelyben a Political Capital választási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezését bírálja. Egyfelől örültünk, hiszen a célunk az, hogy a parlamenti képviselőinket felrázandó közéleti vitát generáljunk a magyar választási rendszer problémáiról – ezek közül is elsősorban a választókerületi aránytalanságokról. Másfelől viszont elszomorítónak találtuk Unger néhol kioktatónak tetsző stílusát, amellyel mintha eleve lezárni igyekezne a diskurzust. Az alábbiakban csak azon állításaival vitatkozunk, amelyek tartalmi szempontból téves megközelítésről vagy tájékozatlanságról tanúskodnak.

Örömünkre szolgál, hogy a 2010-es választások megkérdőjelezhetetlen legitimitását célzó kezdeményezésünk elindította azt a diskurzust, amely elvezethet a választókerületek aránytalanságából fakadó alkotmányos probléma megoldásához. Szepes Zsolt publicisztikája (Védett körzetek, december 4.) is fontos állomása a széles körű párbeszédnek, már csak azért is, mert kiváló alkalmat ad arra, hogy eloszlassunk néhány félreértést, tévhitet.

Január 11-én időközi és alkotmányos szempontból kifogásolható országgyűlési választást tartanak Budapest 12. választókörzetében. Időközi, mert Gegesy Ferenc (SZDSZ) lemondott a mandátumáról.