The Archives
Megjelent a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretein belül 2013-ban alakult Választási Rendszerek Kutatóműhely első tanulmánykötete. A külhoni magyar állampolgárok választásának témakörében 11 tanulmány született BODNÁR ESZTER, CSERNY ÁKOS, HALÁSZ IVÁN, HORVÁTH ATTILA, KOVÁCS LÁSZLÓ IMRE, LÁSZLÓ RÓBERT, ORBÁN BALÁZS ANDRÁS, PÁL GÁBOR, POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN, SKUTA VIVIEN, TEMESI ISTVÁN ÉS TÉGLÁSI ANDRÁS tollából.
Ahogy az a fővárosi választási rendszer átalakításának bejelentése óta várható volt, 7 kerületről lemondott a baloldali ellenzék annak érdekében, hogy mindhárom formációnak lehessen kompenzációs listája, a maradék 16 kerületet pedig 6-5-5 arányban osztották szét egymás között. A végéhez közelítő, kínkeserves tárgyalási folyamat során többször olvashattunk arról, hogy a felek ezek közül 9 kerületet tartanak mindenképp nyerhetőnek, s hogy ezeket 4-4-1 arányban osztották el egymás között (az MSZP-nek és a DK-nak 4-4, az Együtt-PM-nek 1 jut). Nem világos, milyen metódus szerint jöttek ki ezek az értékek
Tavaly augusztus 29-én, az MSZP és az Együtt-PM által tető alá hozott koordinált indulásra vonatkozó megállapodásakor írtuk: „nem a mai megállapodás az ellenzék legnagyobb problémája, hanem az elmúlt csaknem egy év nyilvánosság előtt folytatott, imázsromboló egyezkedése”. Az azóta eltelt időszakban is a megállapodás kényszere bénította a baloldalt, három hónapjuk maradt az új, kibővített együttműködés tartalommal való feltöltésére.
Az októberi pártpreferencia-mérések a bizonytalanok csökkenését, a kormánypárt erősödését, és az ellenzéki erők közötti átrendeződést jelzik, mindegyiket szabad szemmel alig látható mértékben. Mandátumkalkulátorunk segítségével arra is becslés adható, hány további szavazóra van szüksége az ellenzéknek a szűk parlamenti többség megszerzéséhez: közel egymillióra.