A választókerületek között növekszik az aránytalanság. Ez az egyik legismertebb probléma azok közül, amelyek választási rendszerünket feszítik, de nemhogy megoldást nem talált rá a parlament, valójában soha nem is foglalkozott vele érdemben. Az ajánlószelvények rendszeréhez való ragaszkodással ellentétben ez nem magyarázható politikai érdekekkel, sőt! Elsősorban a Fidesz, másodsorban az MSZP hanyagolta el érdekeivel ellentétesen az alkotmányos aggályokat is felvető problémát. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

A hatodik parlamenti választás selejtező mérkőzései pontosan olyan sportszerűtlenül zajlanak, ahogyan a jelenlegi szabályozás mellett elvárható. Látjuk a feltört postaládákat, az álaktivistákat, az erőfölénnyel való visszaélést, a virágzó ajánlószelvény-feketepiacot, és nincs okunk feltételezni, hogy jóhiszemű állampolgárok százezreinek (talán millióinak) személyes adatai ne illegális adatbázisokban landolnának. Az ajánlásra épülő jelöltállítási rendszer tarthatatlansága választásról választásra egyre nyilvánvalóbb, a politikai ellenérdekeltség azonban mindeddig lehetetlenné tette a reformját. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

The first round of Hungary’s elections on April 11 will fundamentally change the country’s political landscape. The political dividing line may shift radically: Instead of a left-right split, politicians of all ideological stripes may find themselves making a common stand against right-wing radicals. Hitherto unthinkable cooperation between the governing Hungarian Socialist Party (MSZP) and the right-wing opposition Fidesz party may start taking shape as soon as the first round is over.

The closer we get to election day, the more we will hear about Fidesz’s chances of winning a two-thirds majority in parliament.  Fidesz’s rivals will try to spook voters with the spectre of party leader Viktor Orbán getting carte blanche to amend the Constitution.

Húszéves a Magyar Köztársaság. Vannak, akik szerint ez a két évtized az 1989–90-ben lerakott alapok értékállóságának bizonyítéka. Mások más véleményen vannak, és átírnák az alkotmányt. Sokan pedig az egész rendszerváltást újrakezdenék. A parlamentáris demokrácia azonban nem pusztán közjogi szabályok összessége: olyan építmény, amelynek léte és működése a választók bizalmán nyugszik.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető „kisebbparlamentezés”.

Örömünkre szolgál, hogy a 2010-es választások megkérdőjelezhetetlen legitimitását célzó kezdeményezésünk elindította azt a diskurzust, amely elvezethet a választókerületek aránytalanságából fakadó alkotmányos probléma megoldásához. Szepes Zsolt publicisztikája (Védett körzetek, december 4.) is fontos állomása a széles körű párbeszédnek, már csak azért is, mert kiváló alkalmat ad arra, hogy eloszlassunk néhány félreértést, tévhitet.

Dr. Lovas András Alkotmányvédő szerepben a Political Capital című publicisztikájában (Magyar Nemzet, 2008. november 14.), annak ellenére, hogy maga is megerősíti a Political Capital által felvetett probléma relevanciáját, abba a hibába esik, hogy a kezdeményezés célját a pártérdekek koordináta-rendszerében próbálja értelmezni, így nem meglepő, hogy mind érvelése, mind végkövetkeztetése félrevisz.

A közvélemény-kutatók jelenleg a Fidesz támogatottságát 2,4-3,4 millió fő között, míg a szocialistákét 900 ezer és 1,5 millió között mérik a teljes népességben. A számos eltérés mellett abban egyetértenek a különböző intézetek, hogy a Fidesz körülbelül két és félszer több listás szavazatra számíthat, mint az MSZP – a parlamenti mandátumarányokra azonban csak óvatosan lehet következtetni a kutatási eredményekből.

Hatvanból egy. Az Országos Választási Bizottság néhány héttel ezelőtti ülésén a beérkezett népszavazási beadványok közül 59-et elutasított, egyet viszont átengedett.