Az elmúlt napokban a legnagyobb izgalmakat az LMP és a Jobbik főpolgármester-jelölése hozta, s mivel mindketten 30 ezer fölötti szelvényt adtak le, biztosra vehetjük, hogy mind Jávor Benedeket, mind Staudt Gábort nyilvántartásba fogják venni. Ennél is fontosabb, hogy csak a parlamenti pártoknak lesz fővárosi listájuk, nem vakmerőség kijelenteni, hogy mind be is jutnak majd.

A rendszerváltás óta (az előtt meg még hosszabb ideig) nem volt jobboldali vezetése Budapestnek. Október harmadikán ez valószínűleg megváltozik: szinte biztosra vehetjük, hogy Budapest következő főpolgármesterét Tarlós Istvánnak fogják hívni. Ami bizonytalan, hogy meglesz-e mögötte a Fidesz (és a KDNP) biztos közgyűlési többsége.
A teljes cikket az FN.hu oldalán olvashatják.

Az új önkormányzati választási rendszerrel és annak politikai következményeivel kapcsolatosan számos tévhit jelent meg az utóbbi időben. Tegnapi és mai bejegyzésünkben ezek eloszlatására vállalkozunk. A jelöltállítás változásai radikálisan csökkentik a politikai kínálatot, az önkényes térképrajzolás lehetőségét viszont nem a Fidesz találta fel.

Az új önkormányzati választási rendszerrel és annak politikai következményeivel kapcsolatosan számos tévhit jelent meg az utóbbi időben. Mai és holnapi bejegyzésünkben ezek eloszlatására vállalkozunk: egyebek mellett kiderül, miért csalóka a várhatóan „narancssárgába boruló választási térkép”, hogy 45 és 30 között nem feltétlenül 15 a különbség, és hogy a Fidesznek nem kell új szavazókat megszólítani ahhoz, hogy a fővárosban is többséget szerezzen.

Önkormányzatipozíció-féltést eredményezett szocialista körökben a választókerületek régen ismert hiányos szabályozottsága: a kerülethatárok önkényes átrajzolását sérelmezik, a „szakmai” szempontokat beárnyékoló pártérdekeket kárhoztatják, ráadásul a megyei jegyző döntése ellen nincs is jogorvoslati lehetőségük. A probléma létezik, de nem sok köze van az új kormány területfoglaló politikájához.
A teljes cikket az FN.hu oldalán olvashatják.

Elfogadták az önkormányzati választási rendszer átalakítását. Mint általában, ennek vonatkozásában is igaz, hogy minden politikai szereplő a saját érdekeinek megfelelően interpretálja a változásokat. A legkülönbözőbb vélemények megjelentek már a témával kapcsolatban, olyan elemzéssel viszont mindeddig nem találkoztunk, amely konkrétan kiszámolta volna, pontosan mekkora létszámcsökkentéssel jár a Fidesz reformértékűnek nem nevezhető, de mégis jelentős változásokat hozó módosítása.

Átalakuló pártrendszer
A régió legtöbb országának pártszerkezetében látványos átalakulás zajlik. Magyarországon két rendszerváltó párt eltűnése mellett két új formáció jutott be a parlamentbe, a szlovákoknál is jelentős átrendeződés várható június 12-én, ami a hétvégi cseh választásokon már meg is történt.

Már korábban volt arról szó, hogy sokan azon keseregnek, miképp szerezhet egy párt kétharmados többséget nem egész 53%-os támogatottsággal. Ilyenkor rendre felmerül, hogy el kellene törölni az egyéni választókerületi ágat, és csak pártlistá(k)ra kellene voksolni. Az „arányosság kontra többségi”-vitát szakmai szempontok sosem fogják eldönteni, az mindig az aktuális politikai érdekek mentén fog zajlani (lásd. Nagy-Britannia), a tisztán listás rendszerek híveinek viszont érdemes lesz odafigyelni a péntek-szombaton esedékes cseh választásra.

A vártnál nagyobb részletességgel kidolgozott és szélesebb körű támogatottságra is esélyes választásireform-javaslatot terjesztett be a Fidesz a parlament elé. Mivel a párt az elmúlt években következetesen elhárította a kisebb létszámú parlament részleteire vonatkozó kérdéseket, az tűnt valószínűnek, hogy csak a 200 fős keretszámot kívánják most Alkotmányban rögzíteni, a szisztéma átalakításával pedig kivárnak. A tegnap beterjesztett törvényjavaslat azonban nem csak azért meglepő, mert az eddig vártnál több konkrétumot tartalmaz, hanem mert számos vonatkozásában nagyvonalúnak mondható a többi politikai erő irányába.

Harmadik és egyben utolsó koncepciónk egyfajta elegye az első kettőnek (ezek részletesen itt és itt), és egyben a leginkább rokon a húsz éve hatályos választási rendszerrel. Arról már volt szó, hogy egy kétszáz fő megválasztására kalibrált rendszerben indokolatlan volna három pillér fenntartása (egyéni kerületek, területi listák, országos lista), de a jelenlegi szisztémában egyszerre megjelenő többségi és listás szavazat megőrzése mellett nem megoldhatatlan, hogy megmaradjon a kompenzációs mechanizmus is. Más kérdés, van-e rá igény.