A választójogi reform tétje nagyobb annál, mint első látásra gondolnánk – hívtuk fel a figyelmet egy korábbi elemzésünkben. Nem pusztán arról van szó, hogy miként alakítja majd az új választási rendszer a szavazatokat mandátumokká, hanem arról is, hogy ez a szisztéma a képviseleti rendszer stabilitásának egészét meghatározza. Ebben az értelemben az új választójogi törvényhez vezető út során a következő öt szempontot tartottuk kiemelten fontosnak.
1. Mennyire felel meg az új választási rendszer a demokratikus jogállami követelményeknek?
Ebben a vonatkozásban felemás a helyzet. Az új választójogi törvény tiszteletben tartja a legfontosabb választási alapelveket …

Tanulságos elolvasni az elmúlt két évtized választójogi reformtörekvéseit dokumentáló jegyzőkönyveket, mivel ezekből is egyértelműen kiderül: a pártok választási rendszerrel kapcsolatos elképzelései törvényszerűen igazodnak az aktuális érdekeikhez.
1994-ben e szempont által vezérelve emelte fel a parlamenti bejutási küszöböt négyről öt százalékra az MDF és az SZDSZ. Öt évvel később pillanatnyi érdekeinek megfelelően érvelt a kisebb létszámú parlament ellen (!) az akkor még MDF-es Balsai István. A Fidesz pedig tetszetős elvszerű érvelést alkalmazva, de szintén pártpolitikai alapon vette védelmébe akkoriban azt a második fordulót, amelyet most éppen eltörölni kíván. És ez a sor …

Három éve szajkózzuk, hogy az ajánlószelvény intézménye finoman szólva elfáradt, és emiatt sorozatos „kopogtatócédula-botrányoktól” lesz hangos a 2010-es választás. Szóltunk röviden, és hosszabban, szóltunk egyedül, majd más elemzőkkel együtt – olyanokkal, akik nem „rettegnek” attól, hogy kimondják: az ajánlószelvény-rendszer egyszerűen rossz, mert folyamatos visszaélésekre ad lehetőséget, illegális adás-vételi aktussá degradálja a jelöltállítást, adatvédelmi szempontból pedig tarthatatlan.