A hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelemnek jelentős hangulatformáló hatása lehet hat héttel a parlamenti választás előtt, sok eddig inaktív Fidesz-ellenes választó kedvet kaphat a szavazáshoz, de csak akkor, ha az ellenzéki pártok hatékony és egységes kampányt tudnak építeni a történtekre. Ha befelé fordulnak és továbbra is egymásnak üzengetnek az összefogásról, akkor ezt az esélyt könnyen eljátszhatják. A Fidesz minden eddiginél erőteljesebb, hisztériakeltő kampányt fog folytatni, amivel igyekeznek majd megfélemlíteni az ellenzéki szavazókat, egyidejűleg mozgósítani a saját tábort. Könnyen lehet, hogy ez kontraproduktívnak bizonyul.

1. A korábban inaktív szavazók mozgósítására nincs ellenszere a Fidesznek

A jelentősebb időközi választások során 2015-ben Kész Zoltán volt az első (Veszprém, 2015. február 22.), akinek sikerült több választópolgárt megmozdítania, mint ahányan az őt támogató pártok listájára szavaztak az egy évvel korábbi általános választáson. Hét héttel később a jobbikos Rig Lajosnak is összejött a mutatvány (Tapolca-Ajka, 2015. április 12.): míg Kész 110%-os, ő 105%-os mozgósítási arányt produkált. Mindeközben a Fidesz 2014-es választóinak alig több mint felét tudta urnához vinni (52, illetve 53%).

Bár a három évvel ezelőtti két időközin még rendkívülinek számított, hogy egyáltalán meg lehet mozdítani több embert, mint egy általános választáson, Hódmezővásárhely egészen új nagyságrendet teremtett. A fideszes Hegedűs Zoltán 16%-kal szerzett több szavazatot, mint az általános önkormányzati választáson Almási István. Bár ez az érték veri mind Kész, mind Rig 2015-ös mozgósítási arányát, ezúttal ez nem hogy a győzelemhez, de még a tisztes helytálláshoz is kevésnek bizonyult. Márki-Zay Péter ugyanis több mint háromszor annyi szavazatot szerzett, mint 3,5 évvel korábban a Jobbik, illetve az MSZP-DK-Együtt színeiben induló két jelölt együttvéve. Ezen a bázison Márki-Zay mozgósítási aránya: 305%.

A Fidesz adatbázisai tehát továbbra sem teljesen elavultak, a saját szavazóikat nagyon is hatékonyan tudják mobilizálni. Amire nincs ellenszerük, az a kiábrándultnak tűnő tömegek – a kormányoldal minden elidegenítési erőfeszítése ellenére történő – reaktiválódása. Ha ez országosan is megtörténik, és az ellenzék mégis képesnek bizonyul ennek hatékony becsatornázására, a Fidesz közvélemény-kutatásokban mért relatív fölénye nem feltétlenül lesz parlamenti többségre váltható.

Emlékeztetőül: már a 2014-es választási adatokból is kiderült, hogy a kormánypárti fölény társadalmi-választói szinten kisebbséget jelent, mivel a kormányoldal 44%-os belföldi támogatottsága mellett együttvéve 52% szavazott a parlamentbe jutó ellenzéki erők listáira.

2. A korrupció lassú méregként hatott

A teljes ellenzék által támogatott, független Márki-Zay Péter győzelme azért különösen nagy meglepetés, mert Hódmezővásárhely a Fidesz egyik fellegvára, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hátországa volt. A szavazás feltehetően az ő személye ellen is szólt. A Fidesz vereségében szerepet játszhattak a Lázár Jánoshoz köthető, helyben jól ismert korrupciógyanús ügyek, valamint az, hogy az utóbbi hetekben ő is az egyik sokat emlegetett szereplőjévé vált a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődő Elios-botránynak, amelyet az OLAF jelentése szervezett bűnözői módszerekkel jellemezhető ügyként írt le. Lázár János politikai pozíciója a párton és a kormányon belül vélhetően gyengülni fog a vereség miatt.

3. Az ellenzéki pártok stratégiája megváltozhat

Eddig leginkább a kétharmad megakadályozása, a Fidesz-győzelem mértékének minimalizálása és az egyéni túlélési stratégiák határozták meg az ellenzéki pártok mozgását. Azzal, hogy hirtelen realitássá vált a kormány leváltása, hatékonyabb koordinációra lehet számítani az egyéni kerületekben. 106 összellenzéki közös jelöltre és közös listára továbbra sem érdemes számítani (már csak azért sem, mert a jelöltállítási időszak március 5-én véget ér), de a Jobbikkal való egyéni kerületi szintű visszalépkedés tabuja leomolhat. Az, hogy Hódmezővásárhely bevehetőnek bizonyult, azt is jelenti egyben, hogy az ellenzék egyetlen kerületre sem tekinthet esélytelenként. Amellett, hogy ez óriási lehetőség számukra, komoly kihívást is jelent: nem indíthatnak (és hagyhatnak állva) egy-két tucat kerületben egymás ellen jelölteket, csak azért, hogy mindannyiuknak kényelmesen meglegyen az országos listájuk. Az NVB néhány héttel ezelőtt még minimális jelentőségűnek tűnő állásfoglalása ezzel újra viták kereszttüzébe kerülhet.