Gyűlnek a nolimpiás aláírások, de senki sem tudja, hány kell belőlük, és azt sem, hogy kik (nem) írhatnak alá. Talán elég a 138 ezer szignó, talán nem. Talán beleszámolják a Budapesten csak tartózkodási hellyel rendelkezőkét, talán nem. A 24.hu-n próbáltunk rendet tenni a káoszban.

A kormány közeléből figyelmeztetés érkezett: lehet, hogy mégsem elég 138 ezer aláírás a Nolimpia népszavazási kezdeményezéshez. Az üzenet egyértelmű. Senki ne higgye, hogy a kormányoldal nem fog minden lehetséges eszközt bevetni annak érdekében, hogy megfúrja a referendumot.

A Momentum abban a meggyőződésben gyűjti az aláírásokat, hogy minden budapesti lakcímmel rendelkező választópolgár aláírhatja az ívet, legyen az állandó lakóhely vagy csak tartózkodási hely.

Mindezt többek között magára az Alaptörvényre alapozzák, amely világosan rögzíti:

„Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.”

Azt szintén az Alaptörvényből tudjuk, hogy minden magyar és európai uniós nagykorú állampolgár ebbe a kategóriába tartozik (sőt, még a Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyek is – de ez mellékszál). Most az a lényeges kérdés, hogy csak az állandó lakóhellyel, vagy rajtuk kívül a tartózkodási hellyel rendelkezők is aláírhatják-e a népszavazási kezdeményezést. (Spoiler: a cikk végén sem lesz egyértelmű a válasz.)

Még egy támpont az Alaptörvényből:

„A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja.”

Sőt, az önkormányzati választási törvény (Övjt) azon szakasza is segít, amelyik kimondja:

„A választópolgár lakóhelyén vagy – ha lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző 30. napig tartózkodási helyet is létesített – bejelentett tartózkodási helyén választhat.”

A választójoga tehát mindenkinek megvan, aki rendelkezik – ilyen vagy olyan – budapesti lakcímmel, amiből az is következik, hogy aláírhat bármilyen fővárosi népszavazási kezdeményezést. Ezt megerősíti a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) határozata is. Csakhogy.

Egy általános önkormányzati választáson egy választópolgár csak egy településen lehet választó. Egy másik törvény (a választási eljárási) pedig rögzíti, hogy alapértelmezetten minden választópolgár a lakóhelye szerinti településen szavazhat, átjelentkezhet viszont a tartózkodási helyére, és ott szavazhat. Egy általános önkormányzati választás esetén ez tiszta sor: egy Budapesten tanuló gyöngyösi diák nem szavazhat mindkét helyen, de eldöntheti, hogy melyik város ügyeibe kíván inkább beleszólni. Ha Budapestet választja, azt jeleznie kell a választási irodának előre. Az érintettek döntő többsége nem szokott bíbelődni ezzel: sokan nem szavaznak egyáltalán, mások tévesen azt gondolják, hogy csak az állandó lakóhelyükön tehetik meg, és persze vannak, akik veszik a nem túl nagy fáradságot, és átjelentkeznek a tartózkodási helyükre (2014 őszén ezt 5219-en tették meg Budapesten).

Közülük vélhetően kevesen tudják, hogy ha az ötéves ciklus során bármikor időközi választásra kerülne sor Budapesten (például a főpolgármester lemondása miatt), akkor ők is szavazhatnának. Mindez azért fontos, mert egy fővárosi népszavazás esetén először azt az adatot kell tudnunk, hogy hány választásra jogosult van Budapesten. Márpedig ebbe beletartoznak az itt állandó lakóhellyel rendelkezők mellett azok a fővárosi tartózkodási hellyel rendelkezők is, akik az általános önkormányzati választáson Budapesten szavaztak. A Nemzeti Választási Irodában legalábbis ez a gyakorlat alakult ki. Idén januárban ennek megfelelően 1385262 főben határozták meg a fővárosban népszavazásra jogosultak számát. Ebből az értékből keletkezett a kiíráshoz szükséges 138527-es aláírásszám.

Mi következik ebből? Az eddigiekből levezethető, hogy a 138527 aláíró csak abból az 1385262 választópolgárból kerülhet ki, akinek vagy lakóhelye van Budapesten, vagy már a 2014-es önkormányzati választás előtt kérte, hogy a budapesti tartózkodási helyének megfelelően szavazhasson. Mindazok, akik ezt nem kérték, és mindazok, akik csak később keletkeztettek budapesti tartózkodási helyet, lehetséges, hogy hiába írják alá az ívet, ajánlásuk érvénytelen lesz, mivel állandó lakóhelyük szerint más település névjegyzékében szerepelnek.

A népszavazást ellehetetleníteni akarók minden bizonnyal erre az érvelésre építik majd kifogásukat, az azonban megjósolhatatlan, hogy sikerrel járnak-e. A következtetés ugyanis ellentmond az Alaptörvény már idézett passzusainak, amelyek szerint a választópolgár a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerinti településen is választhat.

A jogszabályi környezet tehát ellentmondásos, az ajánlásra jogosultak tekintetében pedig alulszabályozott. A vonatkozó törvények egyértelműsítésére feltétlenül szükség volna, de ez, ha meg is történne, a most zajló aláírásgyűjtést már semmiképp sem befolyásolná.

A kaotikus helyzetben a következő kimenetelek lehetségesek a jogorvoslati folyamat lezárultával (az utolsó szó a Kúriáé):

1. Csak azokat az aláírásokat számítják be, amelyek az állandó budapesti lakóhellyel rendelkezők mellett olyan tartózkodási hellyel rendelkezőktől származik, akik már a 2014. októberi önkormányzati választás előtt átjelentkeztek a főváros valamelyik szavazókörének névjegyzékébe. Ebben az esetben 138527 érvényes, kizárólag ebből a választói csoportból származó aláírás szükséges. Ez a verzió azonban könnyen alaptörvény-ellenesnek minősülhet, és szemben áll az FVB határozatával is.
2. Minden budapesti állandó és tartózkodási hellyel rendelkező választópolgár aláírását érvényesnek fogadják el, ami azzal jár, hogy az eredetileg ismert 1385262 főnél többen számítanak bele az alapsokaságba, így az ebből számított tíz százalékos küszöb is magasabban, akár 150 ezer körül is alakulhat. Ez a verzió, ahogy arra a TASZ felhívta a figyelmet, a jogbiztonságot veszélyezteti. A Fővárosi Választási Iroda (FVI) ugyanis már januárban arról értesítette a szervezőket, hogy 138527 érvényes aláírás szükséges a népszavazás kiírásához, akik erre alapozva kezdték meg a gyűjtő munkát. Alkotmányos joguk gyakorlásának ellehetetlenítésének is minősülhet, ha a jogorvoslati szakaszban derülne ki, hogy rossz adatot kaptak az arra illetékes szervtől, és csak a később kalkulált kritérium el nem érése miatt nem sikerült a kellő számú aláírás összegyűjtése. Másrészt az is igaz, hogy az FVI által közölt számnak valójában nincs kötőereje.
3. Az eddig is ismert forgatókönyvet is helyben hagyhatja a Kúria: minden budapesti lakóhellyel és tartózkodási hellyel rendelkező állampolgár aláírása érvényes, és marad a 138527-es küszöb is. Ebben az esetben lehet, hogy a tízszázalékos kritérium torzítva érvényesül, de ez nem biztos, hogy probléma. Az általános önkormányzati választáson ugyanis a jelöltállításhoz szükséges ajánlások számát a választást megelőző 58. napi névjegyzékben szereplők száma alapján állapítják meg. Ettől még, ha az ezt követő napokban egy helyben tartózkodási hellyel rendelkező választó jelzi, hogy ott kíván élni választójogával, ő is ajánlhat jelöltet; nem okoz fennakadást, hogy az alapsokaságban ő még nem szerepelt. A helyi népszavazás esetében minderre nincs tételes szabályozás, de az ellenkezőjére sem. Éppen ezért lehet azzal érvelni, hogy analógiaként ezt a logikát lehet használni.

Elég magas tehát a bizonytalansági faktor. A Momentum nemigen tehet mást, mint hogy az utolsó pillanatig gyűjt, abban bízva, hogy bármelyik jogértelmezés is diadalmaskodik, elegendő érvényes aláírása lesz.

Távlatilag az volna a legfontosabb, hogy a vonatkozó törvényeket egyértelműsítsék. A kormányoldal azonban, úgy tűnik, inkább a tenyerét dörzsöli: alig várja, hogy az általa alkotott jogszabályi környezet hibáit kihasználva megtámadhassa a népszavazási kezdeményezést.