Nem annyira biztonságtechnikai, mint inkább politikai okokból látja aggályosnak az online szavazás lehetőségét REINER ROLAND, az Integrity Lab elemzője.

Naszódi Márton az online szavazás biztonságát alaposan körbejáró vitaindítója után joggal érezhetnénk, hogy a kérdés el is dőlt, interneten keresztül nem biztosítható az előválasztás hitelessége. Az előválasztással kapcsolatos viták során az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy miért nem fog működni: nem lesz elég választó, nem lesz elég jelölt, nem lesz rá pénz, nem állítható fel minden településen szavazókör, így bizonyos választók ki vannak zárva, a jobboldal meghekkeli, túlságosan kedvez a régi, stabil szavazókkal rendelkező pártoknak stb.

Mindez részben érthető: amíg a potenciális résztvevők maguk is bizonytalanok abban, érdemes-e részt venni, ráadásul a 2014-es összefogás-tárgyalásról a választóknak nincs jó emlékük, tulajdonképpen természetes, hogy azt nézik, miért nem kivitelezhető ez a rendszer. Miközben felmerülnek jogos kritikák és észrevételek, legtöbbször mégis azt tapasztaljuk, hogy olyan horrorforgatókönyvekig jutnak a kritikák, amelyek sokkal inkább szólnak a jelenlegi rendszer antidemokratikus voltáról, mint az előválasztásról magáról. Ezekben a forgatókönyvekben a kormánypárt (akár megnevezve, akár titokzatos külső szereplőként) könnyűszerrel avatkozik be a baloldal előválasztási folyamatába, hiteltelenítve, elrontva azt, esetleg szándékosan számára kedvező jelöltet támogatva – az, hogy ezzel a feltételezéssel ellenzéki szavazók tucatjai élnek, jól mutatja, hogy milyen alacsony a választások tisztaságába vetett bizalom bizonyos körökben.

Naszódi Márton cikkében is felfedezhető mindkét elem: a baloldali-liberális szervezők kompetenciájának megkérdőjelezése és egy olyan külső beavatkozás lehetősége, ami ellehetetleníti az előválasztást. Noha azt gondolom, mindkét esetben van alapja a kritikának és félelemnek, a gondolatmenet figyelmen kívül hagyja a politikai realitásokat. Egyrészt a szervezők esetén megvan a közös érdek és kölcsönös bizalmatlanság, ami ahhoz vezet, hogy az online szavazáshoz szükséges szoftver és hardver jól működjön: minden párt kijelölheti a saját szakértőit, bevonhatók független választási szakértők és informatikusok, akik biztosítani tudják, hogy egy olyan rendszer épüljön ki, amelyben az előválasztáson résztvevők bizalommal tudnak szavazni. Meglátásom szerint egy ilyen megállapodás nem különbözik attól, mint ha papír alapú szavazatok összeszámlálásán – és például adott esetben érvényességén – dolgoznának együtt a pártok képviselői.

Ami a külső beavatkozást illeti, a pontos technikai részletek ismerete nélkül is azt sejtem, hogy komoly anyagi befektetés lenne bárki részéről, hogy egy jól felépített rendszerbe betörjön, és úgy manipulálja az adatokat, hogy az ne tűnjön fel senkinek. Kérdéses ugyanakkor, hogy politikailag mit nyerhet ezzel mondjuk a Fidesz: ha nyilvánvaló a csalás, úgy még jobban megerősíti azt, hogy akadályozza a demokratikus választásokat, mely erősíthetné a vele szemben álló összes demokratikus erőt. Ha csak annyiban manipulálná a végeredményt, hogy egy neki kedvező jelölt fusson be, úgy a következő kérdés adódik: vajon képes-e valaki 2017 tavaszán (ami az előválasztás legvalószínűbb időpontja) látni azt, hogy ki az esélyes és ki a verhető jelölt egy egyéni körzetben vagy akár listavezetőként? Vajon 2013 tavaszán eldönthető volt, hogy Mesterházy vagy Bajnai lenne „jobb” a Fidesznek? Úgy gondolom, ilyen politikai előrelátással senki sem rendelkezik.

Tény ugyanakkor, hogy egy online szavazást nem profi módon is könnyebb meghekkelni, mint a személyes részvételhez kötöttet. Ebben az esetben ugyanis egy erősen jobboldali kötődésű emberről nehezen elképzelhető, hogy idejét és pénzét arra áldozza, hogy elmenjen egy jelölőgyűlésre, aláírjon egy értéknyilatkozatot, majd szavazzon egy baloldali jelöltre azért, hogy manipulálja az előválasztást. Ha azonban neki csupán a személyes adatait kell megadnia egy közvetítőnek, aki aztán regisztrál és online szavazhat a nevében, az már jóval kisebb költséget jelent, így könnyebben és gyakrabban előfordulhat. De még ebben az esetben is áll a politikai érv, miszerint igen nehéz megállapítani, ki lesz a jobboldal számára a verhetőbb jelölt. Akkora mértékű beavatkozást, ami egy kvázi ismeretlen jelölt győzelmét hozná el, nem tartok valószínűnek: ez egyből leleplezné a manipulációt.

Az online előválasztás véleményem szerint nem biztonságtechnikai okokból elvetendő – és nem ezért nem alkalmazzák máshol sem – hanem azért, mert az előválasztások szellemiségével ellentétes: kiiktatja a választó és a kampányoló politikus találkozását és nem követeli meg azt a tényleges, fizikai részvételt, amit a valódi választáson nem lehet elkerülni. Az előválasztás lényege a pártépítés, a választókkal való személyes kapcsolat felvétele, a meghallgatás és a meggyőzés. Egy néhány kattintásos szavazási procedúra növelheti a részvételt, ám ha az így elért csoportok később nem mozgósíthatók, úgy az előválasztás célja nem teljesül: nem azt a jelöltet találják meg, akire a legtöbb választó ténylegesen szavazna. Éppen a cikkben is említett fiatalok a legjobb példa erre: számukra teljesen természetes az online jelenlét, egy internetes előválasztáson alighanem sokan részt is vennének, miközben tényleges választási részvételük jóval alacsonyabb, mint idősebb társaiké.

A baloldal számára az előválasztás a vidéki szervezetek, a vidéki jelenlét újraépítését kell, hogy jelentse: enélkül 2018 nem nyerhető. A 2014-es választáson jól látszott, hogy Budapesttől, megyeszékhelyeken át, a kisebb települések felé közeledve hogyan zsugorodott a baloldali-liberális pártok tábora: a fővárosban közel egy szinten voltak a Fidesszel, az 5-10 ezer fő közötti településeken viszont már csak a Jobbikkal ért össze a támogatottságuk. Az előválasztás során ezekre a településekre (is) el kell jutniuk, vissza kell szerezniük szavazóikat: ha ez online módon lehetséges lenne, már sikerült volna.

Az online szavazással tehát elsősorban nem az a legfőbb probléma, hogy technikailag megvalósíthatatlan, hanem az, hogy éppen az előválasztás jelentette innovációt és újszerű motivációt iktatja ki, ami ahhoz vezetne, hogy a baloldal pártjai szervezetileg megerősödjenek és újraépítsék kapcsolatukat a választókkal.