Aránytalan önsorsrontás
Sok kiváló írás született arról, hogy arányos választási rendszerben nem történhetett volna meg, hogy egyetlen politikai erő kétharmados többséghez jutva kénye-kedve szerint alakítsa át a teljes közjogi berendezkedést. Ez szinte biztosan így van.
Történelmietlen, de egyáltalán nem érdektelen kérdés az sem, hogy vajon a magyar politikai közbeszéd akkor is ilyen végtelenül alacsony színvonalúvá vált volna mára, akkor is csak az ellenfelet megsemmisítő politika lehetne-e eredményes, ha a választási rendszer kevésbé lett volna többségi jellegű. A tisztán arányos rendszer ugyanis, mondják, együttműködést kényszerít ki a pártokból, ami az érdemi vitákat, a kompromisszumkeresést ösztönzi. Az utóbbi hetek sajtóvitájában ez a szempont vált meghatározóvá, s bár van az éremnek másik oldala is (a törékeny koalíciók miatt rendszeressé válhatnak az előrehozott választások, ami akár tartós politikai instabilitáshoz vezethet), nagy általánosságban elfogadható álláspont, hogy az arányos rendszerek jobban szolgálják az országok boldogulását.
A demokratikus immunrendszerében legyengült Magyarország azonban aligha ezen a ponton igényli a szikét. Ahhoz, hogy a mai hatalom ellenzékének valaha esélye legyen a beteg újraélesztésére – Orbán Viktort szavait idézve –, egyszer kell nyernie, de akkor nagyon. Márpedig ilyesmire éppen egy arányos rendszerben nincs esély, a jelenlegiben talán.
Az egyéni mandátumok nagy aránya, az egyetlen forduló, a győzteskompenzáció néven elhíresült hungarikum mind-mind a nyertes pártot erősítik. Nem a Fideszt, hanem a mindenkori nyertest. Épp ezek azok az elemek, amelyek abban segíthetnék a jelenlegi ellenzéki erőket, hogy orrhossznyi győzelem esetén kényelmesebb, jelentősebb előretörés esetén pedig akár kétharmados többséggel kormányozzanak.
A rendszer közben tele van a demokratikus versengést, az esélyegyenlőséget olyan mértékig aláásó elemekkel, amelyek ténylegesen megnehezítik, már-már ellehetetlenítik, hogy a Fidesz választáson vereséget szenvedjen. A kampány szinte minden egyes szabálya és szabályozatlansága a jelenlegi hatalomnak kedvez: korlátlanul ömölhet (és ömlik is) a kormánypropaganda nemcsak kampányidőszakban, hanem egyfolytában, miközben a kereskedelmi tévékből és rádiókból de facto kitiltották a politikai reklámokat, sikeresen távol tartva az ellenzéki üzeneteket a politikailag inaktívabb választóktól. Álcivilszervezetekhez bárki kiszervezheti a kampányát, de nyilvánvaló, hogy ezzel leginkább a kormányon lévők tudnak élni, mivel kedvükre lapátolhatják át hozzájuk a közpénzt.
A jelöltállítás évtizedek óta a választási csalások melegágya, amit tovább rontott a kamupártok burjánzását ösztönző kampányfinanszírozási rendszer. A kedvezményes nemzetiségi mandátumot úgy vezették be, hogy kódolták benne a visszaélési lehetőséget (2014-ben ez végül nem történt meg, ami semmit nem mond el az előttünk álló választásokról). Közismert, hogy a választókerületi térképet is úgy manipulálták, hogy a mindenkori jobboldalnak kedvezzen, más kérdés, hogy háromosztatú politikai térben kiszámíthatatlan a hatása, és eleve csak szoros választási eredmény mellett van bármilyen jelentősége. A külhoni magyar állampolgároknak megadott választójogból belátható ideig bizonyosan a Fidesz profitál, ráadásul ők jóval kényelmesebben, levélben szavazhatnak, míg a külföldön tanuló, dolgozó, nyaraló, de magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársaiknak be kell fáradniuk valamelyik külképviseletre. És akkor még nem említettük a kilenc évre bebetonozott, a népszavazási kezdeményezések elbírálása során leszerepelt Nemzeti Választási Bizottságot.
Bőven volna tehát mit követelnie az ellenzéknek a fair választás megteremtésének érdekében, de ha ezek helyett a rendszer teljes arányosítását tűzik a zászlajukra, azzal épp a saját választási győzelmi esélyeiket rontják. Vegyük például azt a ma teljesen elképzelhetetlen, leegyszerűsített helyzetet, hogy a balközép tömb 40 százalékot szerez, a Fidesz és a Jobbik pedig 30-30 százalékot. Egy tisztán listás rendszerben ehhez hasonló parlamenti arányok alakulnának ki, aminek két kimenetele lehet: egy Fidesz–Jobbik-koalíció, vagy a parlament feloszlatása és új választás kiírása. A hatályos rendszerben viszont egy országosan 40 százalékos támogatottsággal a baloldal az egyéni kerületek döntő többségét elhozhatná, a parlamentben stabil többséget szerezve.
A választási rendszer vázolt anomáliái, a kormányzat megfélemlítésre épülő politikája, illetve az ismert médiaviszonyok azok a tényezők, amelyek mellett nehezen képzelhető el, hogy egy ma ellenzéki párt ilyen támogatottságra szert tegyen – de ha mégis sikerülne, a többségi elemekből még profitálhatna is.
Az arányosítás fegyverét éppen a kormányoldal süthetné el abban az esetben, ha azt tapasztalná, hogy ellenzéke menthetetlenül erősödik. A leendő győztesek már viszkető tenyérrel készítenék elő a kétharmados törvények átírását, mikor a Fidesz előállna egy tisztán listás választásirendszer-javaslattal abban a reményben, hogy ezzel tompítani tudná vereségét, egyúttal jó eséllyel megakadályozná, hogy a baloldal nemhogy kétharmados, de abszolút parlamenti többséget szerezzen. Miközben az ellenzék támogatását kérné a módosítójához, ártatlan szemekkel kérdezné: de hát nem ezt akartátok?
Amíg viszont az ellenzéknek nem sikerül a jelenlegiek mellé további mintegy millió támogatót megnyernie, addig nincs létjogosultságuk az ilyen gondolatkísérleteknek. A Jobbikkal karöltve kivitelezendő bojkott ötlete sem helyettesítheti a politikai cselekvést: csak akkor volna komolyan vehető, ha választási győzelemre esélyes politikai erők kezdeményeznék, akiket ténylegesen csak a diszkriminatív választási rendszer akadályoz a hatalom megszerzésében. Mai állapotukban azonban könnyen rájuk lehet fogni, hogy csak azért nem akarnak elindulni a választáson, mert jól tudják, így is, úgy is veszítenének.
(A publicisztika eredetileg a 168 Óra 2016. június 23-ai számában jelent meg.)
Ezek mind nagyon fontos szempontok. Mindenekelôtt, csak a PR bevezetése nem vezet szabad választásokhoz. De nem jogos azt feltételezni, hogy a NER és a politikai korrupció tartós, valódi leépítése könnyebben elérhetô egy pusztán az aránytalan választási rendszernek köszönhetô, a társadalomban nem igazán népszerû parlamenti többség, mint a PR teremtette konszenzuskényszer által.
Tényleg kitűnő cikk, de, kifejezetten a NER ellenzéke szemszögéből nézve a dolgot, nem győz meg.
Egyrészt az a feltevés kérdéses szerintem, hogy egy aránytalan választási rendszer által mesterkélten létrehozott egy-a-zászló többség könnyebben tudná lebontani a NER-t (annak minden poltpéteri zárványa tevékeny ellenállásával szemben, feltehetőleg a formális jogon felülemelkedő igazságosztással, és egy továbbra is erős Fidesz utcai mozgósításával szemben), mint egy az arányos képviselet kikényszerítette sokszínűbb koalíció (arányos képviselet mellett a Fidesz és a Jobbik is könnyebben szakadhatna). A történelem demokratikus átmeneteinek eddig inkább az a tanulsága, hogy vannak a forradalmi utak (és akkor meg mindegy, mi volt az ancien régime választási rendszere), de azok kevésbé vezetnek jóra, meg van a lassú liberalizálás vagy a megegyezéses átmenet, mint maradandóbb eredményeket hozó megoldások. Utóbbi kettőt minden bizonnyal jobban szolgálná az arányos képviselet (ha netán tényleg bevezetnék az átmenet kezdeteként).
Másrészt ellentmond a NER egész eddigi gyakorlatának az a feltevés, hogy az ellenzék elköteleződése az arányos képviselet mellett pozitívan (nem pedig sehogy vagy éppen negatívan) befolyásolná annak valószínűségét, hogy a NER bevezesse az arányos képviseletet.
Harmadrészt az is megfontolandó, hogy hosszabb távon, egy ideális világban mit is szeretne az ember. Ha a rendszerváltás előtt/során nem köteleződnek el az arányos képviselet mellett a politikai szereplők, akkor, miként 1990 után is láttuk, az átmenetre opportunista módon összetákolt, de nagyjából értelmetlen és kártékony konstrukció nagyon sokáig fennmaradhat az átmenet után is. Azt pedig a cikked is – tényleg nagyon jól – összefoglalja, hogy az arányos képviselet alighanem jobb. Én hozzátenném azt is, csak az arányos képviselet egyeztethető össze az egy ember-egy szavazat elvvel, minden más választási rendszer valamilyen a demokráciától idegen elvet (az egyéni választókerületek a területi entitások képviseletének feudális logikáját) vezeti be.
Negyedrészt, a jelenlegi választási rendszer, mint azt nagyszerűen dokumentálta a PC, igazságtalan. De mi mást lehetne követelni vele szemben, mint az arányos képviseletet? A “maradjon a vegyes rendszer de ne legyen gerrymander” szerintem kivitelezhetetlen, és a NER-ben a kerületek újrarajzolása tényleg csak oda vezetne, hogy a Fidesz érdekei mentén lehessen felfrissíteni a határokat (mert 2018-ban már nem is lesznek annyira jók, lévén változik a világ, a legjobb gerrymander is tök elavul 10 év alatt). A „szűnjön meg a londoni magyarok elleni diszkrimináció” nagyon helyes felvetés, de a postai szavazás bevezetése következik belőle, ami szerintem félelmetes lehetőségeket adna a NER kezébe, amivel egy a mainál jobban megszorongatott helyzetben simán élnének is – az országhatárokon kívül, kicsiben, már eddig is nagyon cifra dolgok történtek. A „szűnjön meg a győzteskompenzáció” helyes elv, de olyan sokat nem oszt, nem szoroz, és ugyanaz az ellenérv adódik ellene, mint amit a cikkedben az arányos képviselet ellen felhozol.
A „legyenek szabad/tiszta választások” már sokkal jobb. A fentiekkel ellentétben, és az arányos képviselethez hasonlóan, ez olyan világos, értékeket és egy társadalmi ideált is közvetlenül implikáló követelés, amit tüntetéseken is lehetne képviselni (márpedig a cikked írása idején, tehát a 2016 első felében fennállt helyzethez képest fontos változás, hogy most van egy közhangulat, ami keresi az olyan skandálható rendszerváltó követeléseket, amik konkrétumként az átmenet felé egyengethetnék az utat, tehát a választási reformjelszavak most nem csak pártelitekkel vitatandók meg). Tartalmilag értelmesebb is lenne “szabad, tiszta választásokat” követelni arányos képviselet helyett, de ennek mik lennének a kézzelfogható konkrétumai? Államosítsák a Mediaworks-öt, az origo.hu-t, a TV2-t stb., és az MTI-vel meg az MTVA-val együtt kerüljenek valós közösségi kontrol alá? Ne legyenek illegális kampánypénzek? Ne tömjék ki pénzzel a CÖF-öt, illetve az ne kampányoljon? Osszák szét az összes induló párt között a Fideszhez közelálló zsebekben felhalmozott pénzeket? Ezek mind jó ötletek, de a teljesítésük végülis ellenőrizhetetlen vagy legalábbis sose lesz fekete-fehér kérdés, márpedig egy választási bojkott fenyegetése csak olyan követeléshez kapcsolható, amelynek betartása már jóval a választás előtt látható, feketén-fehéren.
Az arányos képviselet követelése megfelel ennek – teljesen tisztán persze semmi nem arányos, a holland rendszer sem, de politikai értelemben itt az számít majd elégségesen arányosnak, amire az ellenzék azt mondja, hogy az már elég arányos ahhoz, hogy ők elinduljanak a választáson.
Ezért szerintem az arányos képviselet követelése egy helyes és bölcs követelés ellenzéki követelés lenne (egyébként már 2012-ben is emellett érveltem a Milla egy rendezvényén, pedig az akkori közvélemény-kutatások, ahogy ezt majd valahol másutt bemutatom, reális esélyt mutattak arra, hogy 2014-ben legyőzhető lehet a Fidesz). Talán lehet ennél okosabbat, hatékonyabbat találni (tényleg nem látom, hogy miként lelkesedne be az ország népe az arányos képviselet követelésére, és miként érezné elég súlyúnak ahhoz, hogy az ellenzék ehhez kössön egy bojkott-fenyegetést), de én még nem látok ilyet. Viszont abból a fentiek szerint tényleg semmi baj nem származik majd, ha a tüntetők az arányos képviseletet kérik. Az azért hathat majd arra, hogy mondjuk húsz év múlva, egy NER utáni Magyarországon ne megint valami agyonbuherált, a nép által totálisan érthetetlen, az egy ember-egy szavazat elvet megcsúfoló, s ezért a tisztességesen megválasztott parlamentek és kormányok tekintélyét értelmetlenül romboló választási rendszer legyen. Én meg már amúgyis arra rendezkedtem be, hogy hosszútávra gondolkodunk (2018-ban egy az országot totálisan megosztó, baromi népszerűtlen, de minden ötödik választó által azért még megszavazott Fidesz 70% körüli parlamenti többségét várom a jelenlegi választási rendszer mellett).
I see you don’t monetize your blog, don’t waste your traffic, you can earn extra cash every month because you’ve got high quality content.
If you want to know how to make extra money, search for: Mrdalekjd
methods for $$$