A pártok közel 11 milliárd forintot költhettek kampányra 2014-ben és 2015-ben az országgyűlési és az önkormányzati választáson, illetve a veszprémi és a tapolcai időközi voksoláson. Ez derült ki az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország (TI) által végzett civil kampánymonitor vizsgálatból. A parlamenti pártok állami kampánytámogatása tavaly 3,4 milliárd forintot tett ki, miközben, a civilek becslése szerint, a kiadásaik 7,5 milliárd forintra rúgtak. Az együttműködő négy szervezet nyílt levélben fordult a parlamenti képviselőkhöz a kampányfinanszírozás rendbetétele érdekében.

Országgyűlési választás: négyszeres kormánypárti kampány-túlköltés

Az elmúlt másfél évben a 2014. tavaszi országgyűlési választásokat megelőző kampány bizonyult a legintenzívebbnek és a legdrágábbnak. A négy, összesen 11 milliárd forintot érő kampányból közel 8 milliárd forint ment el a parlamenti választásokra. A civil kampánymonitort működtető szervezetek már korábban bemutatták, hogy a kormányoldal országgyűlési kampánya közel 4 milliárd forintba került, a Jobbiké bő 1,2 milliárd forintba, a baloldali pártoké pedig majdnem 1,6 milliárd forintot ért. A törvény értelmében egy párt a parlamenti választási kampányára legfeljebb 995 millió forintot költhetett, és ebből legfeljebb 703 millió forint származhatott állami forrásból. Szoros értelemben véve a kormány pártjainak a parlamenti kampányköltései önmagukban közel  2,8 milliárd forintot értek. Ha ehhez hozzáadjuk a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a kormány által a Fidesz érdekében folytatott kampányt – ez a kettő együttesen mintegy 1,1 milliárd forintot tett ki – akkor jön ki a kormányoldal majdnem 4 milliárd forintos költése.

A civil kampánymonitor szerint a pártoknak az időközi képviselőválasztások alkalmával sem sikerült tiszteletben tartaniuk a törvényes költési küszöböt. A jogszabály értelmében egy párt a jelöltje időközi országgyűlési kampányára ötmillió forintot költhet. Ehhez képest a kormányzó Fidesz-KDNP Veszprémben 22 millió forintból kampányolt, Tapolcán pedig kis híján húszmillió forintot fordított a jelöltjére. A Jobbik veszprémi kampányának az értéke meghaladta a 9 millió forintot, míg Tapolcán megközelítőleg 14 millió forintot tett ki. Az LMP Veszprémben 3,3 millió forintért kampányolt, Tapolcán pedig 2,3 millió forintot költött. Kész Zoltán veszprémi kampánya 8,5 millió forintot ért, míg a baloldali pártszövetség Tapolcán 13 millió forintot költött el.  „A civil kampánymonitor alapján úgy néz ki, hogy a kormánypártok az időközi választások esetében is az általános országgyűlési választási kampány során már „bevált” négyszeres túlköltési arányt alkalmazták” – emelte ki Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója.

Az Állami Számvevőszék odacsaphatott volna – de nem tette

A parlamenti mandátumhoz jutott pártok önbevallásaikban azt állítják, hogy tiszteletben tartották a törvényi előírásokat. A Fidesz például 984 millió forintos kampányköltést ismert el, a baloldali összefogás 820 millió forintot kitevő kampányról számolt be, a Jobbik pedig kevesebb mint 840 millió forint elköltéséről adott számot. Egyedül az LMP esetében mondhatjuk el, hogy nemcsak saját maga szerint maradt a törvényes keretek között – a párt 716 millió forintos költésről számolt be – de a civil kampánymonitor alapján is. A TI tavaly júniusban hiába kérte arra az Állami Számvevőszéket, hogy vesse össze a pártok beszámolóit a valóssággal. Az Országgyűlés „legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve” a pártok tavalyi parlamenti kampányköltéseit csak betű szerint – és nem a valós költéseket vizsgálva – értelmezte. Így nem meglepő, hogy az ÁSZ idén márciusban közreadott jelentése szerint a mandátumot szerzett pártok „kampánytevékenységre fordított összes kiadásai nem haladták meg a törvényben rögzített értékhatárt.”

Kamupártok: törvényes közpénzszivattyú

A parlamenti választások másik nagy tanulsága az volt, hogy a kampánytámogatás megszerzésének vágyától vezérelt kamupártok büntetlenül csapolhatták meg az államkaszát. A listát állítani képes, zömében „bizniszpártok” és a jelöltjeik összesen 4,2 milliárd forintnyi közpénzhez jutottak, ebből 3,4 milliárd forintot készpénzben kaptak meg. Ezt a tetemes összeget elvileg a választók meggyőzésére kellett volna fordítaniuk, látható kampányt azonban nem vagy alig folytattak. A civil kampánymonitor számításai szerint a kamupártok együttesen mindössze 320 millió forintot költöttek a kampányukra. A hiányzó közel 4 milliárd forintnak nyoma veszett; az Állami Számvevőszék, bár formai szabálytalanságokat feltárt, nem találta meg a „bizniszpártok” bevallása és a kampányaik tényleges értéke közötti különbség fedezetét.

„A kampányfinanszírozási törvény szabályai és gyakorlati alkalmazásuk egyaránt elégtelenre vizsgáztak a 2014-2015-ös választási szezonban, vagyis okkal gondolhatjuk, hogy az elmúlt időszak választási kampányaiban virágzott a korrupció” – értékelte a helyzetet Ligeti Miklós. A kampányfinanszírozás rendszere nem ad választ arra, hogy a parlamentbe jutott pártoknak miből tellett az államtól kapott 3,4 milliárd forintos kampánytámogatást több mint kétszeresen meghaladó, összesen 7,5 milliárd forintba kerülő kampányra. A négy parlamenti párt összesen legfeljebb 4 milliárd forintot költhetett volna a kampányra, vagyis csaknem kétszeresen túllépték a kampánykiadások törvényileg megahatározott maximumát. A kamupártok esetében pedig azt nem lehet tudni, hogy mi lett a sorsa az államtól szerzett közel 4 milliárd forintnak.

Korrupció elleni kormányprogram: távol a valóságtól

Sovány vigasz, hogy a civil kampánymonitort működtető korrupció elleni szervezetek mindezt előre megjósolták. A Political Capital és a TI Magyarország már 2013 októberében jelezte, hogy a kampányfinanszírozási törvény lehetővé teszi a választási visszaéléseket és a közpénzek elcsalását. Ezért kezdeményezték a törvény módosítását, ám javaslataik süket fülekre találtak.

A civil szervezetek szerint a kormány, a 2014-es választások rossz tapasztalatai ellenére, nem hajlandó felszámolni a kampányfinanszírozási törvény teremtette korrupciós csapdákat. A május 27-én nyilvánosságra hozott Korrupció Elleni Nemzeti Programból csak az derült ki, hogy a kormány megítélése szerint „jelentős előrelépések történtek a pártfinanszírozás és a kampányfinanszírozás területén”. A civilek szerint a kormány indokolatlanul méltatja ezekkel a szavakkal a pártpénzügyekre vonatkozó szabályokat. A kampányfinanszírozási törvény a valóságban puha előírások gyűjteménye, így a pártoknak meg sem kell szegniük a szabályokat ahhoz, hogy ellenőrizetlen forrásból szabálytalanul költhessenek a kampányaikra. A helyzetet súlyosbítja az Állami Számvevőszék gyenge ellenőrzési teljesítménye. Így összességében Magyarországon immár több választási ciklus óta „jobban teljesít” a kampánykorrupció.

„Annak érdekében, hogy a 2018-as parlamenti választási kampány már ne a kamupártokról és a közpénzkorrupcióról szóljon, levélben fordultunk a parlamenti képviselőkhöz” – emelte ki László Róbert. A Political Capital választási szakértője elmondta, arra kérték a képviselőket, hogy a kampányfinanszírozási törvény módosításával jelentősen szigorítsák a pártok számadási kötelezettségeit, és tegyék nyilvánossá mind a pártok, mind az egyéni jelöltek kampányelszámolását.

Önkormányzati választások: szabályok nélkül

A lebukásnak még az elvi veszélye sem fenyegette a pártokat a 2014-es önkormányzati választások esetében, hiszen az önkormányzati kampányköltéseket egyetlen törvény sem szabályozza. Így a pártok semmiféle előírást nem szegtek meg, amikor a 11 milliárd forintos 2014-2015-ös összkiadásból majdnem 3 milliárd forintot fordítottak helyhatósági kampányköltségeikre. Amint a civil kampánymonitor már tavaly ősszel rámutatott, a Fidesz az önkormányzati kampány során is a túlköltés bajnokának bizonyult. A kormánypárt helyhatósági kampánya több mint 2 milliárd forintba került, ám ebből csak mintegy 1,1 milliárdot fizetett maga a párt. A fennmaradó nagyjából 900 millió forint értékű kampánnyal a kormány és kormánypárti önkormányzatok támogatták a Fidesz jelöltjeinek a győzelmét. A baloldali pártok (DK, Együtt, MLP, MSZP, PM) önkormányzati választási kampánya 418 millió forintot tett ki, a Jobbiké 280 millió forintot ért, míg az LMP 50 millióból kampányolt az önkormányzati választásokra.

Önkormányzati minimum: helyben a korrupció ellen

Számonkérhető jogszabályi előírások hiányában a tavaly őszi önkormányzati választások kapcsán arra hívták fel a civilek a képviselő- és polgármesterjelölteket, hogy csatlakozzanak az Önkormányzati Minimum-programhoz. A korrupció ellen küzdő szervezetek arra biztatták a helyhatósági jelölteket, hogy megválasztásuk esetén tegyenek lépéseket a közérdekű adatok jobb hozzáférhetősége és az önkormányzati átláthatóság érdekében. A kezdeményezéshez közel kétszázan csatlakoztak, az aláírók között valamennyi parlamenti párt önkormányzati politikusai megtalálhatók voltak. Az aláírók közül 43-an jutottak mandátumhoz, egyikük, Zuglóban, polgármesteri tisztséget nyert. Az aláírók vállalták, hogy a megválasztásukat követő 100 napon belül fellépnek azért, hogy az önkormányzatok honlapján elérhető és elektronikusan kereshető legyen az önkormányzat közérthető költségvetése, valamint az önkormányzati testületi és bizottsági ülések napirendje a kapcsolódó előterjesztésekkel és jegyzőkönyvekkel. Az átláthatóság-párti politikusok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy nyilvánosságra hozzák az önkormányzati szerződéseket és ezek összefoglaló listáját, továbbá a képviselők és más helyi vezetők vagyonnyilatkozatát.

Eddig 20 képviselő-testület tűzte napirendre a vállalások teljesítését és 9 önkormányzat fogadott el átfogó átláthatósági szabályokat. „A program jól mutatja, hogy egyszerű lépésekkel nagyon sokat lehet tenni helyi szinten is az átláthatóságért, amennyiben van erre valódi akarat” – nyilatkozta Koncsik Anita, a K-Monitor jogi vezetője. Az önkormányzati minimumprogramot kidolgozó szervezetek közvetlenül is segítették a helyi képviselők munkáját és az átláthatósági tervezetek kidolgozását. „A jövőben azokra a településekre összpontosít a program, ahol eddig nem történtek megfelelő lépések” – emelte ki Koncsik Anita, hozzátéve, hogy továbbra is várják a helyi közügyek átláthatósága iránt elkötelezett települések csatlakozását.

Tényfeltárás a településeken

Az Átlátszó 2013-ban indult „A helység kalapácsa” sorozatával kezdte feltérképezni a helyi média és a települések vezetőinek kapcsolatát, aminek szerves folytatása volt az önkormányzati választások körüli anomáliákat kutató projekt. A tényfeltárók számos helyen tapasztalták, hogy – településtípustól függetlenül – egy-egy polgármester, jegyző, helyi politikus a pozíciójából következő formális jogköröket messze meghaladó informális hatalommal rendelkeztek. A nagyobb településeken ennek egyik megnyilvánulása az a kapcsolati háló, amely az adott személy körül kialakult: jellemzően rokonok, barátok és üzleti partnerek irányítják a város vagyonával és pénzével gazdálkodó cégeket. A hátrányos helyzetű térségek kisebb településein ezt a helyi jelenséget kiegészíti az alacsonyabb státuszú, alapvetően közmunkából élő lakók teljes kiszolgáltatottsága. A négy együttműködő szervezet közös projektjének keretében készült, A Szegények voksa című tanulmány azt állítja, hogy a közmunkaprogramok politikai fegyverként szolgálhatnak a helyi, illetve az országos vezetők kezében. A közfoglalkoztatottak létszámára vonatkozó adatok és bizonyos politikai erők (zömében a kormánypártok, de helyenként a Jobbik és a baloldali pártok) kiugró választási eredménye közötti szoros összefüggés a választási visszaélések gyanúját is felveti.