Az önkormányzati választási rendszer elsősorban a fővárost érintő átszabását kezdeményező kormánypárt hat nap alatt két módosítással igyekezett orvosolni az általa generált alapjogi aggályokat. Hogy sikerült-e, legalábbis véleményes.

Kormánypárti képviselők múlt pénteken kezdeményezték az önkormányzati választási törvény módosítását, amellyel kapcsolatban több alapjogi aggály is felmerült. Ezekre reagálva már hétfőn befutott az új módosító, de az még csak félmegoldással sem szolgált ezekre. Csütörtökre érett meg a mentőötlet, az úgynevezett kettős többség bevezetése: a közgyűlési szavazásoknál nem lenne elegendő, ha a 33 képviselőből 17-en igennel szavaznak, a határozathozatal csak úgy lenne eredményes, ha egyidejűleg a 23 kerületi polgármesterből legalább annyian szavaznának igennel, amennyien képesek lefedni a budapesti összlakosság több mint felét.

Így tehát kiegyensúlyozható az a választójog egyenlőségét sértő helyzet, hogy a különböző kerületek polgármester-képviselői mögött jelentősen eltér a képviselt budapestiek lélekszáma. Kérdés, hogy ez felszámolja-e az alapjogsérelmet. Ha a döntéshozatal mögött meglévő legitimáció felől közelítünk, a válasz: igen. A kettős többség bevezetésével ugyanis nem születhet olyan döntés, amely mögött a fővárosiak kisebbsége áll csupán (figyelmen kívül hagyva természetesen a választópolgárok önálló elhatározásának következtében kialakuló eltérő részvételi arányt). Érvelhetünk azonban úgy is, hogy a választójog olyan alapjog, amely számára a döntéshozatali mechanizmustól függetlenül, kizárólag a szavazás és a mandátumkiosztás tekintetében is biztosítani kell az egyenlőséget. Innen közelítve már nem biztos, hogy sikerült semlegesíteni az alapjogi problémát. A módosító akár eljut az Alkotmánybíróságra, akár nem, akár megsemmisítik, akár nem, ez a sajátos megoldás bizonyosan elhúzódó értelmezési vita tárgya lesz, nem kizárólag alkotmányjogászok körében.

A kormánypártban nyilvánvalóan hamar észlelték, hogy eredeti formájában nem lesz életképes a javaslat, ezért gyors kármentésbe kezdtek; van rá esély, hogy alkotmányosan védhető megoldást találtak. A másik problémáról (ti. a választójog közvetlenségének vélt sérüléséről) viszont tudomást sem vettek, aminek két oka lehet. Vagy bizonyosak benne, hogy helytelen a kritikusok álláspontja, vagy abban bíznak, hogy az esetleges előzetes normakontroll során kizárólag a feltűnőbb probléma, a választójog egyenlősége kerül terítékre.

Ha ez utóbbi a helyzet, akkor a Fidesz hazárdjátékot folytat, amiből akár győztesen is kikerülhet. Ha viszont az első verzióval járunk közelebb az igazsághoz, az azt jelenti, hogy a kormánypárt jogászai határozottan azt állítják, hogy a kerületi polgármester közvetlen megválasztása egyben a fővárosi közgyűlési képviselő közvetlen megválasztását is jelenti, ezért nem sérül az alapjog. Még ha lehet is ezzel érvelni, a választó szabad választását mégiscsak korlátozza, hogy egyetlen szavazatával két különböző testületbe, két különböző súlyú pozícióba küldhet polgármestert / képviselőt. Hipotetikusan elfogadva, hogy az új megoldás a szavazás közvetlenségét nem sérti, a választói akarat szabad kifejezését (ami az Alaptörvénynek ugyanabban a 35. cikkében szerepel) mindenképp korlátozza, hogy a választópolgárnak két eltérő, egymással nem feltétlenül összeegyeztethető logika mentén kell döntését meghoznia. Gondoljunk például arra az esetre, ha a választó egy független polgármestert szeretne a kerülete élén látni, a Fővárosi Közgyűlésben viszont elő kívánja segíteni valamelyik politikai erő többségét. A választónak ez esetben abszurd döntést kell hoznia: mi a fontosabb, a kerülete polgármestere, vagy Budapest vezetésének politikai csapásiránya?

A szorító határidők, a választás közelsége, az ötletszerű törvényhozás, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság aktivitásának kiszámíthatatlansága okán jóformán bármi lehet még ebből a javaslatból.

Mivel azonban a versenyfeltételek megváltoztatására vonatkozó politikai akarat szemmel láthatóan erős, az eleve rendkívül összetett önkormányzati választási rendszer legkönnyebben érthető elemét minden bizonnyal felváltja majd egy a korábbiaknál is bonyolultabb, a választópolgárok számára tökéletesen átláthatatlan választási szisztéma.

Címlapfotó forrása: Business Insider