A márciusi közvélemény-kutatások szerint a Fidesz fölénye továbbra is stabil, a pártot választani tudó biztos szavazók 47-55 százaléka voksolna a kormánypártra. A baloldali pártszövetség a februári mérésekhez viszonyítva gyengült, a támogatottságát 20 és 31 százalék között mérik. A Jobbik erősödése folytatódott, 18-21 százalékra mérik a pártot. Az LMP pedig 3-5 százalékon áll. A Medián szavazólapos mérése azt mutatja, hogy a kispártok (főként a megtévesztő elnevezésű Együtt 2014 Párt) felkerülése a szavazólapra a „Kormányváltók” esélyeit ronthatja.

Ha hiszünk a kutatásoknak – márpedig másból nem lehet kiindulni –, a kormánypárt választási győzelme biztosnak tűnik. Nyitott kérdés ugyanakkor a kétharmados többség megszerzése. A minősített többség megtartásának esélyét csökkentheti az MSZP-Együtt-PM-DK-MLP szövetség vártnál jobb szereplése (a biztos szavazó pártválasztók körében esetükben láthatjuk a legnagyobb eltérést a különböző intézetek által mért adatok között), az LMP parlamentbe kerülése, illetve a magas részvételi arány.

A Jobbik esetében teljesen egyértelműen folytatódott a januárban kezdődött erősödés; ez mind a négy intézet adataiban megjelenik. Jelenleg 15-21 százalék között mérik a pártot, ami a 2010-es listás eredményhez közeli, vagy azt kissé meghaladó végeredményt valószínűsít.

Az LMP bejutása továbbra is kétséges a kutatások szerint. A biztosan szavazó pártválasztók 3-5 százaléka voksolna a pártra. Bár ez inkább a bejutási küszöb alatti eredményt sugall, fontos tudni, hogy a kisebb pártok szavazóit általában nehezebb elérni a felmérésekben. Ezt figyelembe véve tehát az LMP-nek jó esélye van az ötszázalékos küszöb átlépésére, és a párt számára valószínűleg kedvezőbb lenne, ha a részvételi arány a várakozásoknál magasabban alakulna.

Kérdés persze a közvélemény-kutatások megbízhatósága. Az utóbbi időben ugyanis számos aggály merült fel – főként ellenzéki oldalról – a felmérésekkel kapcsolatban. Ezek közül az alábbiak érdemelnek figyelmet.

• A Fideszt az utolsó három parlamenti választáson rendre felülmérték az intézetek.
• Sajtóhírek szerint a kutatóknak egyre több embert, háztartást kell felkeresniük ahhoz, hogy összegyűljön az általában 1000-1500 fős minta, azaz csökkent a válaszadási hajlandóság. Ez mind a személyes, mind a telefonos interjúkra igaz, bár utóbbiaknál erősebben jelentkezik. A kutatásban való részvételt elutasítókról, politikai álláspontjukról, szavazási hajlandóságukról semmit sem lehet tudni. Állítólag a kutatóknak az 1000 fős mintához 4000-4500 személyt kell megszólítaniuk. A témában kiadott Tárki-közlemény is a válaszadási hajlandóság romlásáról számol be, bár esetükben kisebb az elutasítás (1800 embert kell felkeresni az 1000-es mintához). A Medián szerint pedig az ezzel kapcsolatos hírek eltúlzottak. A romlás tényét ugyanakkor nem tagadta senki, és ez valóban bizonytalanságot kelt az adatokkal kapcsolatban.
• Ezt a bizonytalanságot tovább erősítheti, hogy amennyiben a kutatásokban megkérdezettek egy része bizonyos okokból nem a tényleges pártpreferenciáját mondja meg, az döntően a kormánypárt javára torzít.
• Végül pedig fontos az is, hogy a kis pártok támogatottságát általában alulmérik az intézetek.

Ha ezek az aggályok valóban jogosak, a választási végeredmény szorosabb lehet annál, mint ami ma a kutatásokból látszik. Egy teljes fordulat így sem tűnik elképzelhetőnek, ahhoz ugyanis a Fidesz mért fölénye túlságosan nagy – arról nem is beszélve, hogy a kormánypárt érdekeihez szabott választási rendszer miatt a baloldali ellenzéknek jelentős különbséggel (200-300 ezer szavazattal) kellene legyőznie a kormánypártot ahhoz, hogy parlamenti többséget szerezzen.