A januárban és februárban készült közvélemény-kutatások bár jelentős eltéréseket mutatnak, a kormánypárt fölényét tekintve továbbra is teljes az egyetértés. Közvélemény-analízis.

A mért pártpreferenciák esetében látható nagy eltéréseket részben az intézetek által alkalmazott eltérő adatfelvételi módszerek okozhatják: a Századvég telefonos, az Ipsos, a Medián és a Tárki pedig személyes interjút készít. Utóbbiaknál eltérő a pártpreferencia vizsgálata: a Medián és – február óta – a Tárki választási szimulációt alkalmaz, azaz a megkérdezettek egy szavazólaphoz hasonló papíron, zárt borítékban adják oda a kérdezőbiztosnak pártválasztásukat. E két intézet – a Jobbikot leszámítva – hasonló támogatottsági adatokat mért január végi, illetve februári kutatásában. A Tárki módszertani váltása miatt az utolsó két mérésük összehasonlításából nem lehet megbízható következtetéseket levonni, ezért ezt nem is jelenítettük meg a lenti táblázatban.

Annak ellenére, hogy a Fidesz támogatottságára a választókorúak körében viszonylag nagy eltéréseket mutatnak a mért adatok, a biztosan szavazó és pártot választani tudók körében szinte teljesen egyező arányokat mértek a kutatók. Ezek alapján a párt megszerezné a szavazatok 51 százalékát, ami szinte biztosan újabb kétharmadhoz juttatná a Fideszt.

Kérdés azonban, hogy a kutatók kiket érnek el, illetve, hogy a megkérdezettek mennyire őszinték a közvélemény-kutatókkal. Arra sincs megbízható válasz, hogy a bizonytalanok körében mennyi tartaléka lehet még az egyes pártoknak, így a választások tényleges kimenetele akár el is térhet a jelenlegi felmérések alapján adható becslésektől. Ez a bizonytalanság látszik abból is, hogy a különböző intézetek adatai jelentősen eltérnek az összes választókorú körében mért pártpreferenciákat illetően.

A felmérések alapján ugyanakkor még abban az esetben is egyértelműnek látszik a kormányoldal fölénye, ha azt feltételezzük, hogy a Fideszt jelentősen felül-, az ellenzéket pedig alulmérik a közvélemény-kutatók.

Az ellenzéki pártok közül ugyanis az Összefogásra a választókorúak 20-23 százaléka szavazna. Ez azt jelenti, hogy a Fidesznek legalább 600 ezerrel több szimpatizánsa van, de ez a szám elérheti az 1,3 milliót is. Korábbi becslésünk szerint legalább 300 ezer belföldi szavazattal kell többet szereznie a baloldali ellenzéknek a Fidesz-KDNP-nél ahhoz, hogy megszerezze a parlamenti többséget. Ez a mostani mérési adatok alapján szinte elérhetetlennek tűnik.

A Jobbikra a megkérdezettek 9-15 százaléka voksolna most, ami 0,8-1,2 millió szimpatizánst jelent. Kérdés, hogy ebből hányat tud a párt szavazatra váltani. 2010-ben a Jobbik-lista 855 ezer voksot kapott, ami 16,67 %-os szavazatarányt jelentett.

Az LMP bejutása továbbra is kétséges. Míg a Tárki és a Századvég a bejutási küszöb felett mérte a pártot a biztosan szavazó pártválasztók csoportjában, az Ipsosnál és a Mediánnál csupán 2 százaléknyi voksot kapnának.