A május 18-án benyújtott – és a május 27-én már módosítóval is ellátott – kampányfinanszírozási törvényjavaslat kapcsán – túl azon, hogy az évtizedes korrupciós gyakorlat felszámolása felé alig érzékelhető lépést tesz csupán – felmerül a kérdés, hogy mennyiben könnyíti vagy nehezíti a két fő ellenzéki együttműködési stratégia közötti választást. Az állami támogatás minden komoly forgatókönyv szerint 700 millió körül alakulhat, koordinált indulás esetén azonban másfélszer annyi legális kampánypénzt költhet a két párt, mint közös listás indulás esetén.

Közös jelöltek és közös lista

Az ellenzéki kooperáció legegyszerűbb és legközérthetőbb módja, ha mind a 106 egyéni kerületben közös jelöltet állítanak, minek következtében az országos listás szavazólapon is egyetlen pártlistán osztozna az MSZP és az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért választási szövetség (E14-PM). A Fidesz-kormányt leváltani kívánók széles körében elvárt összefogás ezzel látványosan megvalósulna. A résztvevők számára ez a forgatókönyv azért volna kedvező, mert az egyéni, illetve a listás jelöltek (és nem mellesleg a közös miniszterelnök-jelölt) megnevezése után a személyi kérdések lezárulhatnának, a kormányváltásra készülő politikai erők pedig egységes stratégiával vághatnának neki a kampánynak.

A korteskedésre fordítható állami támogatás elérné az egy jelölőszervezet által lehívható csúcsértéket: az összes egyéni jelölt után járna 1-1 millió forint, ami azt is jelenti egyben, hogy a maximális, 597 milliós listás támogatást is megkapnák (összesen tehát 703 millió forintot). Mivel a teljes – legális – kampányráfordítás nem haladhatná meg a 995 millió forintot, az állami támogatáson felül legfeljebb további 292 milliót ölhetne a pártszövetség a szavazatvadászatba.

Koordinált indulás

Van azonban hátránya is a nagy összeborulásnak. Nem tudni, hogy pontosan hányan, de bizonyosan több százezren vannak, akik bár elégedetlenek a kormánnyal, nem volnának hajlandók olyan pártlistára szavazni, amelyen az általuk elutasított párt politikusai is szerepelnek. Választék hiányában ők nagy valószínűséggel inkább otthon maradnának. Ha viszont legalább a pártlisták szintjén több lehetőség közül is válogathatnak, akkor nagyobb eséllyel aktivizálódnának.

Ez a szempont sarkallhatja koordinált indulásra a feleket, amelynek mibenlétét 2011 októberében elsőként vázoltuk fel. A stratégia szerint önálló listán indulnának a pártok, aminek feltétele, hogy legalább 27 egyéni jelöltje (Budapesten és minimum kilenc megyében szétszórva) mindegyiküknek legyen. Az egyfordulós rendszer miatt azonban, ha több komoly jelölt is ringbe száll, az egyéni kerületi mandátumszerzés esélytelen. A forgatókönyv szerint az együttműködő feleknek abban kell megegyezésre jutniuk, hogy a 106 körzet közül melyekben indul MSZP-s jelölt és melyekben E-14-PM-es. A választó tehát minden egyes szavazókörben találkozna mind az MSZP, mind az E14-PM listájával, a másik szavazólapon viszont – a korábbi második fordulóban megszokottakhoz hasonlóan – csak az egyikük jelöltjét találná.

A koordinált indulás hátránya ugyanaz, ami a közös jelöltekre és listára épülő stratégia előnye. Nagyban megnehezíti a közös kampánystáb felállítását, s kiélezheti a feszültségeket, ha bizonyos körzetekben MSZP-s aktivistáknak kell E14-PM-es jelöltek mellett kampányolniuk, és viszont – ráadásul úgy, hogy az illető neve mellett csak az egyik politikai erő logója jelenik meg. A választóknak is nehezebb elmagyarázni az „úgy fogtunk össze, hogy nem is teljesen fogtunk össze” stratégia lényegét, arról nem is beszélve, hogy önálló pártlistákkal sajátos volna közös miniszterelnök-jelöltnek kampányolni.

Kampányfinanszírozás

A számtalan mérlegelési szempont mellé a kampányfinanszírozási törvényjavaslat, úgy tűnt, újabbakat hoz be. Bár elsőre nem volt világos a kampánypénzek kiszámolásának módja, egy bizottsági módosító javaslat kitisztította a képet. Ha és amennyiben a jelenleg ismert normaszöveg emelkedik törvényerőre, ugyanakkora költségvetési támogatásra számíthat majd a két párt közös listás, illetve koordinált indulás esetén is.

Míg az első esetben összesen 703 millió forintos közös állami támogatás fölött diszponálna a pártszövetség, a másodikban már külön kapnák a pénzt: 54-54 jelölt esetén 352,5-352,5 milliós, 80-27 jelölt esetén 527,75-176,25 milliós megoszlásban.

Azért ezt a két példát érdemes vizsgálni, mert a támogatási sávok 27, 54 és 80 jelöltnél lépnek magasabb támogatási kategóriába.* Ezek a sarokszámok azt is megkövetelik a pártoktól, hogy néhány egyéni kerületben egymás ellen is indítsanak egyéni jelöltet, de biztosan vesztes körzetekben ezt különösebb áldozatvállalás nélkül meg lehet lépni.

Nem elhanyagolható ugyanakkor az sem, hogy míg közös listás indulás esetén csak összesen 995 millió legális forintot költhet a két párt kampányra, addig a koordinált indulás esetén közel másfél milliárdot, igaz, ehhez a „maradék” mintegy 760 milliót más forrásból kellene előteremteni.

Az ellenzéki erők számára tehát már eddig is rengeteg volt a mérlegelnivaló, az újból megnyitott választási eljárási törvény és a friss kampányfinanszírozási törvényjavaslat végleges formájának ismerete nélkül azonban nem várható, hogy nyélbe üssék a megállapodást.

A választási matematika túlértékelt hatásait (mint a töredékszavazatok hasznosulása, a mandátumkiosztási mechanizmus) szándékosan nem elemeztük, de egy későbbi bejegyzésben meg fogjuk tenni.

Egyéb forgatókönyvek

A könnyebb érthetőség kedvéért a dilemmát csak a két nagyobb balközép politikai szereplő mozgásán keresztül mutattuk be, de az adatokban elmélyedni vágyók kedvéért a DK részvételével végzett számításokat is közöljük.

Ha közös listás indulásról van szó, és ahhoz csatlakozna a DK is, akkor az első táblázat összegeinek tekintetében nincs változás, csak nem két, hanem három párt gazdálkodna ugyanabból a keretből. Ha azonban a DK külön indul (és sikerül 106 egyéni jelöltet állítania), míg az MSZP és az E14-PM közös listán, akkor Gyurcsány Ferenc pártja egymaga 703 milliós állami támogatásra számíthat, és összesen ugyanúgy 995 milliót költhet, mint az MSZP és az E14-PM közös listája.

A koordinált indulás már jóval bonyolultabb három párt esetében. A jelöltek pontos számától függően a három párt ugyanazt a bő 700 milliós támogatást kapná, és mindennel együtt sem költhetnének kétmilliárdnál többet. Mivel 27 jelölt nélkül egyikük sem szállhatna ringbe, a jelöltek számának pártok közötti eloszlása olyannyira nem tükrözné a tényleges erőviszonyokat, hogy ez a verzió aligha képezheti tárgyalások alapját.

* A törvényjavaslat szerint minden pártlistát állító párt a választásra összesen fordítható összeg

a) 15%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább huszonhét,

b) 30%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább ötvennégy,

c) 45%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább nyolcvan,

d) 60%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha minden

egyéni választókerületben jelöltet állított.

(Kép forrása: Young PR Kenya Blog)