A kormánypárt a Tárki által mért februári nagy ugrása után márciusban az Ipsosnál rugaszkodott el hat százalékponttal. A balközép ellenzéki oldalon leginkább egymás között figyelhető meg átjárás, a passzívakat továbbra sem sikerült megszólítani. 

Márciusban folytatódott a kormánypárt térhódítása: míg az Ipsosnál hat százalékpontos ugrás következett be márciusra, a Tárkinál az azonos mértékű februári fellendülés után lefelé korrigált a párt támogatottsága. A választásra jogosultak mintegy negyede voksolna most a Fideszre.

Az Ipsos adatainak legszembetűnőbb változása, hogy a bizonytalanok és a választ megtagadók aránya 55-ről 44%-ra esett vissza; a választói öntudatra ébredésből a Fidesz mellett – kisebb mértékben – az MSZP és az Együtt 2014 is profitált. Ellentétes mozgást regisztrált a – pontosan ugyanazokban a napokban mérő – Tárki: náluk a bizonytalanok aránya 5 százalékponttal nőtt, leginkább épp a szocialisták kárára, akiknek támogatottsága egyszámjegyűre csökkent (az elmúlt öt évben csak a Századvég mért hasonlóan alacsony értéket 2009 utolsó két hónapjában).

A Jobbik tábora nem változott érdemben, továbbra is a felnőtt lakosság 9 százaléka adná rá szavazatát. Folytatódott a kettészakadt LMP szimpatizánsainak fogyatkozása (a kutatói konszenzus szerint 2 százalék maradt a pártnál), de az Együtt 2014 felé kevesen áramlottak; Bajnai Gordon mozgalmának egyik intézet szerint sincs az összes választójogosult 6 százalékánál több támogatója. A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció pedig a mérhetőség határán egyensúlyoz, a felnőtt lakosság 1 százaléka, mintegy 80 ezer szavazó választaná a pártot.