A ma benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat véglegesíti, hogy a soron következő választáson a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok számára nem lesz regisztráció, megszünteti a kampány- és a közvélemény-kutatási csendet, nem oldja fel azonban a választás tisztaságát leginkább fenyegető faktort, a levélben szavazók névjegyzékének titkosságát, a választási kampányt pedig egészen hajmeresztően erőszakolja meg.

Regisztráció

Az indokolással együtt 16 oldalas módosító jelentős része az előzetes regisztrációt gyomlálja ki a törvényből; továbbra is a választási irodák feladata lesz tehát a választási névjegyzékek elkészítése (a kormánypárti politikusok által korábban megbízhatatlannak minősített lakcímnyilvántartás adatait is felhasználva). A külhoni magyarok állampolgároknak viszont regisztrálniuk kell ahhoz, hogy gyakorolhassák választójogukat. Az eredeti tervekhez képest változás, hogy ezt nem kell minden egyes választás előtt megtenniük: egy regisztráció tíz évre szól, sőt, minden egyes választáson való részvétel újraindítja az órát.

A külhoni magyarok számára a feliratkozási időszak 2013. november 1-jével kezdődik (de már augusztus 1-jétől kezdve küldhetik a kérelmüket levélben), és a választás előtti 15. nappal zárul le. Bővül a regisztrációs csatornák száma is: nem csak levélben, hanem az ügyfélkapun keresztül, a választások hivatalos honlapján, vagy akár személyesen is feliratkozhatnak.

Névjegyzékek nyilvánossága

Ahogy tegnapi bejegyzésünkben írtuk, titkosított névjegyzékkel elképzelhetetlen a tiszta választás. Márpedig a mai módosító csomag hallgat a levélben szavazók névjegyzékének nyilvánosságáról. Ha nem tudhatjuk, hogy a határon túlról 50 ezren vagy másfél millióan jelezték választási szándékukat, senki nem fogja tudni ellenőrizni, hogy a szavazatszámlálás során az urnából előbukkanó borítékok valóban mind hús-vér választóktól származnak-e.

A korábbi szabályozáshoz hasonlóan bekerül viszont a törvénybe a magyarországi névjegyzékek nyilvánossága.

A névjegyzékek rengetegéről és nyilvánosságának szükségességéről további információk a tegnapi bejegyzésben.

Csendtelenítés

A módosító ténylegesen megszünteti a kampánycsend és a kutatási csend intézményét. A szándék már tavaly ősszel megfogalmazódott, az eredeti eljárási törvénybe mégis bekerültek az idejétmúlt és részben már korábban alkotmányellenesnek minősített korlátozások, hogy aztán az Alkotmánybíróság újra kimondja összeférhetetlenségüket az Alaptörvénnyel (is). Az információhoz jutás alapjogát korlátozó idejétmúlt és életszerűtlen szabályozástól, ha sok éves késéssel is, de örömteli, hogy végre megszabadulunk.

Kampány

A módosító legmeghökkentőbb pontja a kereskedelmi rádiókban és tévékben való reklámokra vonatkozó AB-határozat kicselezése: úgy teremt esélyegyenlőséget, hogy diszkriminálja a politikai szereplőket. Az AB ugyanis kimondta (és a módosító csomag indokolása is hivatkozik rá), hogy „a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulását akadályozza az a rendelkezés, amely a legszélesebb körben eljutó médiatípus – a kereskedelmi médiaszolgáltatók – esetében tiltotta meg a tájékoztatást is megvalósító politikai reklámok közzétételét”. A törvényhozó ezért mégis lehetővé teszi ezekben a médiumokban a politikai reklámok (ingyenes) elhelyezését, de miközben hangsúlyozza, hogy csak az esélyegyenlőség biztosításával lehet ezt megtenni, kizárólag az országos listával nem rendelkező jelölőszervezetek, illetve a független jelöltek számára biztosítja ezt a lehetőséget, az országos listát állító pártok csak a közszolgálati rádiókban és tévékben jelenhetnek meg. A nyilvánvaló esélyegyenlőtlenséget és életszerűtlenséget várhatóan azzal magyarázzák majd, hogy a tehetősebb politikai erők számára megfizethetők lesznek a nyomtatott és az online médiumok, illetve a köztéri hirdetéseket tarifái, és ezt kívánják azzal ellensúlyozni, hogy kizárólag a kisebb politikai erőknek és a független jelölteknek biztosítják a kereskedelmi tévékben és rádiókban való jelenlétet. Egy alkotmánybírósági kontroll során azonban (amire csodálkoznánk, ha sor kerülne), a gyengébbek ilyen radikális pozitív diszkriminációja aligha bizonyulna szükségesnek és arányosnak.

A politikai motiváció vélhetőleg az ellenzék további aprózása oly módon, hogy esélytelen politikai formációk is csatasorba állhassanak, csak azért, hogy a kereskedelmi médiában ingyenes felületeken megjelenve tegyenek szert országos ismertségre, elvéve a teret a komolyan vehető pártok elől.

A helyenként túlírt törvény továbbra is rendkívül szűkszavú a kampány szabályozásának tekintetében. Nem az esélyegyenlőséget szolgálja, hogy a köztéri plakáthelyeket továbbra sem egységes és nyilvánosan közzétett áron kell értékesíteni, ellentétben a nyomtatott és online médiumokkal. A kampány finanszírozásáról továbbra sem tudunk semmit, pedig legkevesebb tizenöt éve ez az egyik legnyilvánvalóbban korrupt eleme az egész hazai közéletnek.

Kodifikációs hibák

A már több mint fél éve formálódó választási eljárási törvény legfrissebb módosításába is becsúszott legkevesebb két kodifikálási hiba.

1. A 123. § a 2. mellékletre hivatkozik, pedig nyilvánvalóan a 3. mellékletre utal.

2. A 355. § (2) bekezdésének egésze valószínűleg csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkezőkre vonatkozik, de ezt csak a második mondatban rögzítették. Azért problémás a megfogalmazás, mert jelen állapotában ellentmondásban áll ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdésével: az egyik szerint a magyarországi lakcímmel rendelkezők 2013. november 1-jétől, a másik szerint 2014. január 1-jétől kérhetik bizonyos adataik rögzítését.

(Kép forrása: Coachholmogran)