A választási eljárási törvény korrupciós kockázatai
A választási eljárási törvénynek az Alkotmánybíróság határozata által nem érintett részei további korrupciós csapdákat rejtenek; ilyen lehet például a politikai pártok érdekében kampányoló civilszervezetek tevékenységének a szabályozatlansága. A kampányköltségek plafonjának eltörlése is komoly korrupciós kockázattal jár. A Tranparency International Magyarország állásfoglalása.
A Transparency International Magyarország (TI) már számtalanszor felhívta a figyelmet a kampányfinanszírozást jellemző korrupcióra. A korrupciós kockázatokat átfogóan elemző Nemzeti Integritás Tanulmány feltárta, hogy Magyarországon a politikai pártok és az üzleti szektor képesek a legkevésbé ellenállni a korrupciónak. E két, az integritás szempontjából önmagában is gyengén teljesítő alrendszer összefonódása meghatározó tényezőként játszik közre a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlanságában. A TI arra is rámutatott, hogy Magyarországon az elmúlt években a korrupció új minőségének a kialakulása figyelhető meg. A magán- és a csoportérdekek a közérdeket kiszorítva, megelőzve érvényesülnek a közhatalom gyakorlása során, vagyis a korrupció foglyul ejtette a közhatalmat. Ennek az ún. state capture jelenségnek a nyomai megfigyelhetőek a választási eljárásról szóló, az Országgyűlés által 2012. november 26-án elfogadott törvényen is.
Az Alkotmánybíróság (AB) 1/2013. számú határozata alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az új választási eljárási törvény számos rendelkezését (a megsemmisített rendelkezések korrupciós kockázatairól lásd a keretes írást). A kampányrendelkezéseknek és a regisztráció eredeti szabályozásának az AB általi megsemmisítése fontos állomás a kampánykorrupció elleni fellépésben is (erről bővebben itt és itt). Az AB határozata rászorítja a kormányzatot a választási eljárási törvény módosítására. Így újabb lehetőség adódik arra, hogy a pártok végre érdemben fellépjenek a kampánykorrupció ellen. Ha erre nem kerül sor, Magyarországon továbbra is azzal kell számolni, hogy korrupt módon finanszírozott pártok illetéktelen előnyhöz jutnak a politikai versengésben. A korrupció következtében nem teljesül az az alapvető elvárás, hogy minden résztvevő számára egyenlő esélyeket biztosító megmérettetés eredményeként lehessen felhatalmazást nyerni a közhatalom gyakorlására.
A regisztráció és a kampányeszközök alkotmányossági szempontú újraszabályozása kevés lesz a kampánykorrupció kiküszöbölésére. A választási eljárási törvénynek az AB határozata által nem érintett részei ugyanis további korrupciós csapdákat rejtenek.
Ilyen csapda például a politikai pártok érdekében kampányoló civilszervezetek tevékenységének szabályozatlansága. Az új választási eljárási törvény a jelölő szervezetek kampánytevékenységét korlátok közé szorítja. Meghatározza, hogy ezek mely eszközökkel és mikor kampányolhatnak, ötvennaposra rövidítve a kampányidőszakot. Azt azonban nem tiltja, hogy civilszervezetek a pártok számára tilalmazott időszakban is és akár a pártok által nem használható eszközöket igénybe véve pártkampányt folytassanak. A pártközeli civilszervezetek korlátozások nélkül, tetszőleges eszközökkel kampányolhatnak a preferált párt választási sikere érdekében. Ezzel a törvény lehetővé teszi a pártoknak, hogy kampánytevékenységük egy részét outsourcing keretében a kampányszabályok által nem korlátozott, baráti egyesületekre bízzák. A kampányszabályok alól biztosított könnyű kibúvás pedig újabb lehetőség az ellenőrizetlen pénzköltésre és a szabályozatlan kampánytevékenységre.
Az is komoly korrupciós kockázatokat rejt, hogy a választási eljárási törvény magát a kampányfinanszírozást nem szabályozza, miközben eltörli a kampányköltség plafonját. Ez a jelenleg még hatályos 1997. évi választási eljárási törvény azon szabálya, miszerint képviselőjelöltenként legfeljebb egymillió forint költhető a kampány során. Az még persze nem korrupció, ha törvényes forrásból származó és a nyilvánosság előtt elszámolt módon a pártok sokat költenek a kampányaikra. Az elfogadott választási eljárási törvény azonban nem kíváncsi a korlátlan kampányköltések forrására és nem követel hatékony elszámolást sem, így átláthatóság helyett csak drágaságot teremt.
Ez a törvény tehát a belföldi szavazókra kötelező regisztráció és az önkényes kampányszabályok nélkül is fenntartja az átláthatatlan és kontrollálatlan pénzköltés rendszerét, ahelyett, hogy felszámolná a kampányfinanszírozást a rendszerváltozás óta meghatározó korrupciót.
A korrupcióval szemben elutasító közélet érdekében a választójogra vonatkozó szabályozásnak azt kell biztosítania, hogy a politikai szereplők átlátható forrásból származó és számon kérhető módon felhasznált pénzből finanszírozzák a kampányaikat. Amint láttuk, a kampányszabályoknak és a regisztrációra vonatkozó előírások többségének a kiiktatása még nem jelenti azt, hogy a választási eljárási törvény megfelelne ennek a követelménynek. Továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy az ehhez szükséges erőforrásokkal rendelkező politikai szereplők tisztázatlan eredetű pénzeket ellenőrizhetetlen módon fordítsanak kampánycélokra. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, megfelelően szabályozni kell a civilszervezetek által folytatott pártkampányokat is. A kampányköltéseket pedig mind a bevételi, mind a kiadási oldalon teljes körűen átláthatóvá kell tenni. A TI emlékeztet arra, hogy a parlamenti pártok 2012 áprilisában nyilatkozatot írtak alá az átlátható kampányszabályozás alapelveiről. E vállalásokra is figyelemmel a TI szerint a kampányfinanszírozás korrupciójának felszámolása érdekében a szabályozásnak az alábbiakat kell megvalósítania:
- Be kell vezetni a kampányszámla intézményét, vagyis a pártok a kampánnyal kapcsolatos kiadásaikat az Állami Számvevőszéknél (ÁSZ) vezetett számláról fizessék, a számlaadatokat pedig tegyék közzé az ÁSZ honlapján. A pártok kampányait segítő különféle civilszervezetek (egyesületek, alapítványok), sőt a pártokat támogató magánszemélyek és a cégek is legyenek kötelesek ilyen módon elszámolni. A költési és az elszámolási szabályok megsértőit fenyegesse elrettentő erejű szankció.
- Átlátható helyzetet kell teremteni a médiakampányok területén. A médiumok által a politikai szereplőknek adható kedvezményeket egységesen kell szabályozni, vagy a kedvezményeket teljesen meg kell tiltani. Minden médiatarifát nyilvánosságra kell hozni az ÁSZ honlapján. A politikai hirdetésnek helyt adó médiumoknak a választás napját követő harminc napon belül jelentsék be az ÁSZ-nak az ilyen forrásból származó bevételeiket. Az ÁSZ ezeket az adatokat is hozza nyilvánosságra a honlapján.
- A pártok valódi ellenőrzésére van szükség, ami úgy valósítható meg, ha az ÁSZ a pártok üzleti vállalkozásait, a pártalapítványokat, az ifjúsági szervezeteket és a pártokat támogató különféle civilszervezeteket is ellenőrzi. Az ellenőrzés komolysága érdekében meg kell teremteni a soron kívüli vizsgálat lehetőségét és nem szabad a pártokat a vizsgálat előtt egy hónappal értesíteni.
- Annak érdekében, hogy az ötvennaposra rövidített kampányidőszakra vonatkozó szabályok ne legyenek kijátszhatóak, a hivatalos kampányidőszakon kívül minden, pártokhoz kapcsolódó hirdetést, reklámot tiltani kell.
- A pártok bevételeinek átláthatóvá tétele érdekében továbbra is fenn kell tartani a pártok költségvetési támogatását, emellett lehetőséget kell adni arra, hogy mind magánszemélyek, mind jogi személyek is nyújtsanak támogatást a jelölteknek és a jelölteket állító intézményeknek. Cégek azonban egy kampányban maximum ötmillió forintot, magánszemélyek maximum kétmillió forintot költhessenek kampánytámogatásra.
- Végül a politikai kampányt folytató szervezetek pénzügyeire a pártokra, jelölő szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályok legyenek érvényesek.
Ha a jogalkotó nem így jár el, legyenek az új választási eljárási szabályok mégoly alkotmányosak is, mégsem fogják tudni megakadályozni, hogy példának okáért valamelyik civilszervezet a kampányidőszakon kívül a hozzá közel álló párt érdekében kampányoljon. Ha óriásplakátokon vagy az AB döntése nyomán mégis elérhető elektronikus kereskedelmi médiumokban hirdet, még a költségekről sem kell számot adnia. Annak sincsen akadálya, hogy a közpénzből bőven részesülő, a kormánypártokhoz közel álló óriásplakát-üzemeltetők visszaosszanak olyan civil szervezeteknek, amelyek aztán ebből majd a kormánypártok érdekében kampányolnak, akár kormányközeli óriásplakátokon, akár kereskedelmi adókon. Így bezárul a kör: a kampányszabályok kijátszása egyszersmind a közpénzek korrupt felhasználását is leplezi.
Az AB a választási eljárási törvény eredeti kampányszabályainak és a regisztrációra vonatkozó előírásoknak a többségét semmisítette meg azért, mert az Alaptörvény rendelkezéseibe ütköztek. Az AB természetesen nem antikorrupciós szempontból vizsgálta az előzetes választói feliratkozás szabályait, ezért érdemes röviden rámutatni arra, hogy a regisztrációnak a törvény eredeti szövege szerinti rendszere milyen korrupciós veszélyeket hordozott. A regisztráció tényleges bevezetése esetén a választásokon csak az a politikai erő tudott volna sikerrel szerepelni, amelynek a szimpatizánsai minél nagyobb számban regisztráltatták magukat. A regisztrációra ösztönzés kizárólag kampányeszközök alkalmazásával lehetett volna sikeres. A választójog gyakorlásának a regisztrációhoz kötése tehát valójában regisztráció iránti kampány kialakulásához vezetett volna. A törvény a regisztrációs kampányt azonban semmilyen módon nem szabályozta, így annak során bármely befolyásolási eszköz igénybe vehető és korlátlan mennyiségű pénz elkölthető lett volna. Semmi nem tiltotta, hogy a regisztráció iránti kampány keretében is ténylegesen választási kampány folyjék. Így a regisztráció iránti kampány címén akár folyamatosan zajló kampánytevékenységre is lehetőség nyílt volna. Az egymásra torlódó kampányok pedig jelentősen továbbnövelték volna a kampánykiadásokat, ami a politikai szereplőket újabb, átláthatatlan forrásból származó pénzek ellenőrizetlen elköltésére sarkallta volna. A regisztráció tehát valójában a választási kampányra vonatkozó korlátozások megkerülésének eszköze lett volna, ami költséges politikai kampányok sorozatához és még nagyobb kampánykorrupcióhoz vezetett volna.
A megsemmisített kampányszabályok korrupciós kockázatait is célszerű bemutatni. Emlékeztetőül: az AB a kampányeszközökre vonatkozó szabályozást nagyrészt az indokolatlan és önkényes megkülönböztetés tilalma miatt semmisítette meg. Az önkényesség több szinten is tetten érhető volt. Önkényes volt az, hogy a választási eljárási törvény a kereskedelmi hirdetések piacáról kirekesztette az elektronikus médiumokat, miközben a szintén a kereskedelmi hirdetési felületek közé tartozó óriásplakátok megengedett kampányeszközök maradtak. Az is önkényes volt, hogy az elektronikus médiaeszközök közül csak a közszolgálati eszközökben történő hirdetés lett volna megengedett. Ésszerű indoka annak sem volt, hogy a nyomtatott kampányfelületek közül csak az írott sajtó politikai reklámtarifáit kellett bejelenteni az ÁSZ-nak, míg a sokkal költségesebb óriásplakátok árai rejtve maradhattak volna.
Ezek a kampányszabályok leplezetlen módon felszámolták volna az esélyegyenlőséget a politikai versengésben. Egyértelmű, hogy a jelenlegi kormánytöbbségnek kedvezett volna az, hogy a számára könnyebben hozzáférhető, hozzá lojális szerkesztők által meghatározott elektronikus közmédiumokban lehet választási kampányt folytatni, a kereskedelmi televíziókban azonban nem. A törvény megmagyarázhatatlan elfogultsága az óriásplakátok javára szintén a most kormányzó pártok érdekét szolgálta, mert tudott, hogy ezen a kevéssé ellenőrizhető, ám nagyon drága hirdetési piacon a hozzá közel álló szereplők meghatározó befolyással bírnak (erről bővebben itt és itt). A rejtve maradó reklámtarifák pedig további ellenőrizetlen pénzköltésre is ösztönöztek volna.
[…] A regisztráció és a kampányeszközök alkotmányossági szempontú újraszabályozása kevés lesz a kampánykorrupció kiküszöbölésére. A választási eljárási törvénynek az AB határozata által nem érintett részei ugyanis további korrupciós csapdákat rejtenek. A bejegyzés itt folytatódik. […]