Az Alkotmánybíróság (Ab) a választási eljárási törvény – a kormány számára – legfontosabb tartópilléreit lőtte ki, ami gyökeresen más kampányt vetít előre, mint amilyet kiötlői eredetileg terveztek. Az Ab indokolása a regisztrációt alátámasztani igyekvő kormánypárti hivatkozásokra is érdemben reagál.

Áder János indítványával „részben hivatkozási alapot, részben menekülési utat is biztosított az Ab-nak” – írtuk közvetlenül az után, hogy a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért a választási eljárási törvény több paragrafusára. A testület az első opcióval élt.

Bár az államfő – mivel akkor még hatályban voltak az Alaptörvény azóta megsemmisített átmeneti rendelkezései – nem vizsgálta a regisztráció szükségességét, határozathozatalakor az Ab felhasználta Áder János érvelését és útmutatását, amely kimondva-kimondatlanul a mai döntés irányába mutatott. A testület részben a felelősséget is levette az államfő válláról, leszögezve, hogy „az Alkotmánybíróság egyébként sem csak a köztársasági elnök indítványa alapján, hanem hivatalból is vizsgálhatja, illetve az Alaptörvény védelmében a jogbiztonság elvére tekintettel vizsgálnia kell a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezéseit”.

Szükségesség és arányosság

Néhány hónapja még nem volt egyértelmű, hogy az Ab csak a regisztrációval járó jogkorlátozás arányosságát vagy szükségességét is vizsgálni fogja-e. A testület a bátrabb hozzáállást választotta, amit így támaszt alá:

„Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltak értelmében az alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Bár a köztársasági elnök indítványában kifejezetten – az önkéntes feliratkozás lehetőségének indokolatlan szűkítése miatt – csak a választójog korlátozása arányosságának a vizsgálatát kérte, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a szabályozásnak az Alaptörvény XXIII. cikkel való összeegyeztethetősége, s e körben szükségességének vizsgálata megkerülhetetlen.”

Ezzel a szerepfelfogással az Ab már nem juthatott más következtetésre, mint hogy nincs semmiféle szakmailag komolyan vehető indok, ami alátámasztaná a regisztráció szükségességét. Ha lett volna ilyen, azt a kormány politikusai következetesen hangoztatták volna, ennek hiányában viszont csak sűrűn változó álszakmai érvekre futotta.

Nemzetközi példák és a megszüntetendő központi lakcímnyilvántartás

A nemzetközi példákra való üres hivatkozás az egész törvényalkotási folyamat során sántított, a mai határozatból pedig kiderül, az Ab-t sem győzte meg:

„Önmagában az a tény, hogy egy jogintézmény, szabályozási megoldás egy vagy több külföldi (akár európai demokratikus) országban létezik, az Alaptörvénnyel való összhang megítélése szempontjából nem bír döntő jelentőséggel, így Magyarország Alaptörvényében biztosított jog korlátozásának elégséges indoka sem lehet.”

A központi lakcímnyilvántartás esetleges megszüntetésére tett kormánypárti nyilatkozatok általános megrökönyödést keltettek, s bár ennek kivitelezhetetlensége mindvégig világos volt, a határozatban az Ab ennek anakronisztikusságára is kitér:

„A Törvény 105. §-a és 3. számú melléklete értelmében a szavazóköri névjegyzék mindazonáltal nemcsak a központi névjegyzékben szereplő adatokat tartalmazza a választópolgárokról, hanem más olyan személyes adatot (pl.: lakcím) is, amihez a Nemzeti Választási Iroda eleve csak a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásból jut hozzá. A Nemzeti Választási Irodának tehát a szavazóköri névjegyzék összeállításánál – a nyilvántartásban szereplő választópolgárokat illetően – mindenképpen fel kell használnia a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartást (…).”

„Tudatos” választók és az ombudsmani jelentés

A regisztrációs vita hónapjai során slágertémává nőtte ki magát a tudatos választók mítosza is, bár arra senki nem számíthatott komolyan, hogy a tudatosnak mondott – valójában pártelkötelezett – szavazók pozitív diszkriminációja alkotmányosan legitim érv lehet. A későbbi félreértések elkerülése végett a határozat ezt a kérdést is tisztába tette:

„Az Alaptörvény alapján a felelős, tudatos állampolgári magatartás állami elősegítése önmagában nem lehet a jogkorlátozás kellő súlyú legitim indoka, így nem szolgálhat a választójog korlátozásának alapjául sem. Az Alkotmánybíróság tehát a fentiek értelmében azért állapította meg a Törvény 82. § (2) bekezdése és 106. §-a  alaptörvény-ellenességét, mert e rendelkezések a választójog gyakorlását általánosságban kérelem alapján történő névjegyzékbe vételtől teszik függővé.”

Végül, de nem utolsósorban, az alapvető jogok biztosának jelentésére alapozott kormánypárti hivatkozásokat sem hagyja szó nélkül az Ab. Tény, a jelentés megállapította, hogy a „lakcímnyilvántartás gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy valósághű módon tájékoztatást adjon a polgárok lakó- illetve tartózkodási helyéről”. Szabó Máté ezt annak kapcsán állapította meg, hogy „2011. március 4-én 19.763 polgár szerepelt bejelentett lakóhely nélküli, tartózkodási hellyel rendelkező személyként a nyilvántartásban. Ugyanakkor 32.677 db olyan érvényes lakcímigazolvány van a polgárok birtokában, amely lakcímadatot nem tartalmaz.” Mint minden folyamatosan változó adatbázisban, természetesen a lakcímnyilvántartásban is keletkezhettek hibák, nagyságrendjük azonban világosan mutatja, hogy a helyzet nem tarthatatlan, sőt, a jelentés jó alapot szolgáltat a nyilvántartás tökéletesítésére. Az előzetes regisztráció viszont bizonyosan nem oldotta volna meg a problémát, amit az Ab indokolása is megerősít:

„Tekintettel arra, hogy a központi névjegyzék alapvetően e nyilvántartásra épül, a fentiek értelmében az állam választójoggal kapcsolatos intézményvédelmi kötelezettségének körébe tartozik az alapvető jogok biztosa által feltárt probléma orvoslása. Az adott problémát a központi névjegyzékbe vétel iránti kérelem bevezetése önmagában képtelen orvosolni, hiszen e kérelem a Törvény 94. §-a szerint a lakcímet nem tartalmazza, tehát a lakcím – pontosabban a Törvény 2. számú mellékletének c) pontja alapján a lakóhely és a tartózkodási hely – nem a kérelem, hanem az előbbi nyilvántartások révén válik a központi névjegyzék részévé.

Az Alkotmánybíróság a fentiekben már kimondta, az állam intézményvédelmi kötelezettsége körébe tartozik, hogy minden választójogosultsággal rendelkező személy számára biztosítsa a választójogban kifejeződő döntési szabadság érvényre juttatását.  A polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartás célja pedig – az Alkotmánybíróság által vizsgált rendelkezések vonatkozásában – alapvetően nem más, mint a választójog gyakorlásának lehetővé tétele, illetve elősegítése. Ennek megfelelően tehát a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartás megbízható működése szolgálja az Alaptörvény XXIII. cikkében foglalt jog gyakorlását, és nem fordítva. Nem válhat ezért a választójog gyakorlását érintő korlátozás legitim indokának a nyilvántartás javítására irányuló törekvés, mert a választójog gyakorlásának az előbbiekből következően éppenséggel előfeltétele magának a nyilvántartásnak a megbízható működése.”

Nemzetközi szerződések

Bár Rogán Antal rögtön az Ab-döntés után bejelentette a kormány megváltozott álláspontját, miszerint 2014-ben nem kell regisztrálniuk a magyarországi lakóhellyel rendelkező polgároknak, az elvi lehetőség továbbra is nyitott volna arra, hogy a parlament kétharmados többsége az Alaptörvényben rögzítse a múlt héten az átmeneti rendelkezésekből törölt passzusokat, majd visszacsempéssze az eljárási törvénybe a regisztrációt. Ahogy arra korábban felhívtuk a figyelmet, erre jóval kisebb eséllyel kerülhetne sor, ha az Ab Magyarország által is ratifikált nemzetközi szerződésekkel való ütközésre (is) hivatkozva semmisítette volna meg az előzetes feliratkozás intézményét. A testület azonban, bár indokolásában több ilyen egyezményre is felhívta a figyelmet, érdemben nem vizsgálta, hogy azokkal ütközik-e a regisztráció.

„Az Alkotmánybíróság e határozatát az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatra figyelemmel hozta meg. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem tartotta szükségesnek a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát lefolytatni, mivel a jelen ügyben az Alaptörvény alapján egyértelmű döntést tudott hozni.”

Kampányszabályozás és véglegesítés

Minden bizonnyal a kormány valóban elengedi a regisztrációt, a választási eljárási törvény kodifikálásának viszont távolról sincs vége. Szabályozni kell a névjegyzék összeállításának régi-új módját, ami bonyolultabb feladat az 1997-es eljárási törvény passzusainak átemelésénél, már csak azért is, mert a külhoni magyar állampolgárok feliratkozási kötelezettsége továbbra is fennáll.

A regisztráció eltörlésével nem lesz megspórolható, hogy az utolsó pillanatig küzdjenek a pártok a nem elkötelezett választók kegyeiért; mi sem természetesebb ennél egy demokráciában. A kampányszabályozást pedig teljes egészében újra kell gondolni. A hevenyészett módosító indítványok formájában benyújtott passzusok jelentős részét szintén kilőtte az Ab, így a Fidesz kampányminimalizálási elképzeléseinek is valószínűleg búcsút mondhat. Kereskedelmi rádiókban és televíziókban, mozikban várhatóan mégis lehet majd hirdetni, és az utolsó napokban sem lesz mód sem a kampány, sem a közvélemény-kutatások nyilvánosságának korlátozására.

A Fidesz megspórolhatta volna magának ezt a fiaskót, ha több nyitottsággal viszonyult volna az övétől eltérő vélemények meghallgatására. A kampány újraszabályozása (és finanszírozása) további aknákat rejt, amelyeket kizárólag szélesebb körű szakmai és politikai párbeszéddel hatástalaníthat.

A választási eljárási törvény az Alkotmánybíróság által 2013. január 4-én megsemmisített passzusai:

82. §

(2) A központi névjegyzék annak a választójoggal rendelkez ő, valamint választójoggal a nagykorúság hiánya miatt nem rendelkező, de a tizenhetedik életévét betöltött polgárnak (e fejezetben a továbbiakban együtt : választópolgár) az adatait tartalmazza, akit kérelmére a központi névjegyzékbe felvettek .

88. §

(1) A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár a lakcíme, illetve a 89. § (2) bekezdése szerinti esetben a tartózkodásának helye szerinti jegyzőhöz

a) személyesen,

b) az ügyfélkapun keresztül

nyújthatja be .

92. §

A Magyarországon élő, lakcímmel nem rendelkező választópolgár névjegyzékbe vétel iránti kérelmére és a névjegyzékbe vételére a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

106. §

(1) A választáson az a választópolgár szerepelhet a szavazóköri névjegyzékben, aki a legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján szerepel a központi névjegyzékben.

(2) A 85. § (1) bekezdés szerinti választás évének január 1. napját követő napra kitűzött választáson az a választópolgár szerepelhet a szavazóköri névjegyzékben, aki legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján az új központi névjegyzékben szerepel.

151. §

(1) A kampányidőszakban kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatásban tehető közzé politikai reklám, az országgyűlési képviselők választásán országos listát állító jelölő szervezetek, illetve az európai parlamenti képvisel ők választásán listát állító jelölő szervezetek számára azonos feltételekkel . A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.

(2) A politikai reklám közzétételéért a közszolgálati médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el.

(3) A szavazást megelőző 48 órában közszolgálati médiaszolgáltató politikai reklámot nem tehet közzé.

(4) Az (1) bekezdés szerinti valamennyi lista nyilvántartásba vételét követően a jelölő szervezetek politikai reklámjait kötelesek a közszolgálati médiaszolgáltatók a Nemzeti Választási Bizottság által meghatározott időtartamban és meghatározott számú alkalommal közzétenni. Az erre felhasználható műsoridőt – amelynek tartama nem lehet több, mint 600 perc, európai parlamenti képviselők választása esetén 300 perc– médiaszolgáltatónként és a jelölő szervezetek között egyenl ő arányban kell felosztani . Amennyiben az országos listát az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011 . évi CCIII. törvény 8 . § (2) bekezdése, valamint az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003 . évi CXIII. törvény 5. § (1) bekezdése alapján két vagy több párt állította, e közzétételi kötelezettség pártonként nem, csak a közös pártlista tekintetében áll fenn.

(5) Az audiovizuális médiaszolgáltatásban közzétételre szánt politikai reklám megrendelője köteles a reklám feliratozásáról vagy jelnyelvi tolmácsolással való ellátásáról gondoskodni.

(6) A politikai reklám közzétételére egyebekben az Mttv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) Az (1) bekezdésben meghatározott médiaszolgáltatáson kívül más médiaszolgáltatásban, a szolgáltatók internetes honlapján, képújságában és teletextjében politikai reklám és politikai hirdetés közzététele a kampányidőszakban tilos.

152. §

 (5) Filmszínházakban politikai hirdetés közzététele a kampányidőszakban tilos.

154. §

(1) A kampányidőszak utolsó hat napján – beleértve a szavazás napján annak befejezéséig tartó időszakot is – a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredménye nem hozható nyilvánosságra.

(2) A szavazás napján a közvélemény-kutatást végző személy abba az épületbe, amelyben a szavazóhelyiség van, nem léphet be, a választópolgárokat semmilyen módon nem zaklathatja, és csak az épületből kilépőket kérdezheti meg. Az ilyen módon készített közvélemény-kutatás eredményét (exit poll) is csak a szavazás befejezése után szabad nyilvánosságra hozni.

353. §

(4) Az országgyűlési képviselők e törvény hatálybalépését követő első általános választását megelőző bármely választáson az Alaptörvény Átmeneti rendelkezései 23. cikk (3) bekezdése szerinti névjegyzékbe vétel megvalósítására a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény IV. Fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.