Az Országgyűlés honlapjára kedd este felkerült, a választási eljárási törvény legfrissebb módosító javaslatai sajátos kísérletet tesznek a kampány szabályozására. A magyar demokrácia alapos körültekintést, széleskörű, átgondolt egyeztetést igénylő kihívását a kormány sebtében összedobott módosító javaslatokkal kívánja orvosolni. Az újdonság nem is ez, hanem hogy két különböző csomag is a parlament elé került, mindkettő egy-egy képviselő előterjesztésében. A Puskás Imre, illetve a Vas Imre által jegyzett dokumentumok részben azonosak, részben pedig ellentmondanak egymásnak – mintha egy készülő egyetemi dolgozat két különböző, félkész fázisát látnánk. Aligha ezek közül kerül ki a végleges verzió.

Egyik javaslat sem szól a kampány- és a pártfinanszírozásról, így a kampányszámla esetleges bevezetéséről, a hónapokkal ezelőtt belengetett egyénijelölt-támogatásról továbbra sem tudunk részleteket.

A szöveg(ek)ben megjelenő információkat nem érdemes készpénznek venni, a kampányt szűkítő szándék azonban így is tetten érhető.

A javaslatok szerint az országos kereskedelmi tévékben és rádiókban megszűnik a politikai hirdetés lehetősége. A kormány tehát nemcsak a választójoghoz (előzetes regisztráció), hanem az információhoz való hozzáférést is szűkíteni igyekszik. Hogy a helyi és körzeti médiumokkal mi lesz a helyzet, még nem tudni, a két módosító ugyanis ellentmondásban van egymással:

„A helyi és körzeti médiaszolgáltatásban kizárólag az annak vételkörzetében induló jelöltet vagy jelölő szervezetet népszerűsítő politikai reklám tehető közzé. Helyi és körzeti médiaszolgáltatásban politikai reklám ellenszolgáltatás fejében is közzétehető.” – Puskás-féle verzió

„A körzeti és helyi médiaszolgáltatóknál valamint a kereskedelmi médiaszolgáltatóknál, azok internetes honlapján, képújságában és teletextjében politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos.” – Vas-féle verzió

Utóbbi ennél továbbmegy, kizárná az online hirdetést is:

„Az internetes sajtótermékek és hírportálok útján politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos.”

Puskás Imre ennél megengedőbb, az általa jegyzett szövegben nincs feketelistán az online média.

Valószínűleg a „baráti” áron történő hirdetéseket hivatott kiküszöbölni a következő – Vas-féle – passzus:

„Amennyiben nyomtatott sajtótermék politikai reklámot kíván közölni, a választás kitűzését követő 5 munkanapon belül az Állami Számvevőszékhez eljuttatja hirdetési szolgáltatásainak árjegyzékét, amelyet az nyilvántartásba vesz, és honlapján közzétesz. A sajtótermék ugyanezt az árjegyzékét a honlapján közzéteszi.”

Puskás verziójában kicsit más a megfogalmazás, az ötlet átgondoltságáról és egyeztetettségéről azonban ennél is többet mond el, hogy ő nem az ÁSZ-t, hanem a Nemzeti Választási Irodát vonná be ugyanebbe.

Örömteli, hogy papíron megszűnik a kampánycsend, de számos korlátozás várhatóan továbbra is érvényben marad az utolsó napon.

„A szavazás napján 0 órától a szavazás befejezéséig nem tehető közzé magyarországi választással kapcsolatos politikai reklám és a választópolgárok választói akaratának befolyásolására alkalmas egyéb információ.” – Puskás-féle verzió

„Internetes sajtótermék és lekérhet ő médiaszolgáltatás esetén az (1) bekezdésben meghatározott időpont előtt már közzétett, és azt követően is elérhető politikai reklám és más médiatartalom nem minősül jogsértőnek, feltéve, hogy a szolgáltatás kezdőlapjáról (nyitó oldaláról) közvetlenül nem érhető el.” – Puskás-féle verzió

„A szavazás napján választási gyűlés nem tartható” – Vas-féle verzió

Magyarán a hírportáloknak továbbra is tartaniuk kell magukat a főoldal-tisztítás álszent gyakorlatához, és ami ennél is nagyobb probléma, hogy nem számolhatnak be a választás napján történő, akár a választók aktivitására és pártpreferenciájára is hatással bíró eseményekről. (Ha például egy az őszödi beszédhez hasonló jelentőségű hírről szereznek tudomást, csak törvénysértés árán láthatják el tájékoztatási feladatukat.) Mindez sérti az információ-hozzáféréshez való alkotmányos jogot – épp ennek korrigálása miatt volna értelme a kampánycsend teljes körű eltörlésének, ahogy arra már hat évvel ezelőtt is felhívtuk a figyelmet.

„Nem minősül választási kampánynak (…) az állampolgárok, mint magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, tartalmától és formájától függetlenül.” – Puskás-fél verzió (hasonlóan megjelenik a Vas-félében is)

Ez a gumiszabály szélesre tárja a kaput a kreatív jogértelmezés előtt: bármely személyes, az állampolgár által nem kívánt kampánycélú kontaktus védhető lesz azzal, hogy nem mint jelölt / aktivista / politikus, hanem mint magánszemély közelítettek a választópolgár felé.

„A kampányidőszak utolsó hat napján — beleértve a szavazás napján annak befejezéséig tartó időszakot is – a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredménye nem hozható nyilvánosságra.” – Vas-féle verzió (a másikban is azonos tartalommal, más megfogalmazással szerepel)

A kodifikációs munka összecsapottságára jellemző, hogy az indokolásban nem hat, hanem nyolc napról esik szó. Az igazi probléma azonban nem ez, hanem hogy tökéletesen értelmetlenül lépünk vissza a múltba, miközben a választási rendszert 2010 előtt ért kevés pozitív fejlemény egyike volt, hogy a nyolcnapos kutatási moratóriumot a kampánycsend idejére szűkítették. Nem mellesleg egy alkotmánybírósági határozat mondta ki a kutatási csend alkotmányellenességét, annak újraélesztése tehát aligha menne át az Ab szűrőjén.

Az indokolásban Vas Imre hivatkozik is erre a határozatra, de sokadik olvasásra sem érthető, hogyan jut arra a következtetésre, hogy szükség van a kutatási csend rehabilitálására:

„A Javaslat úgy rendelkezik, hogy választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét s kampányidőszak utolsó 6 napján nem lehet nyilvánosságra hozni. Az előterjesztő a szabályozás során figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 6/2007. (II.27 .) AB határozatára. A hivatkozott határozatában az AB a 8 napos tilalmat alkotmányellenesnek találta, és javasolta, hogy „ a közvélemény-kutatási felmérések nyilvánosságra hozatali tilalmára – mint jogintézményre a kampánycsend szabályai” legyenek irányadóak. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a kampánycsend intézményét megszüntetni kívánja, szükségessé vált a közvélemény-kutatási eredmény nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan új határidőt megállapítani.”

Csak mellékesen, Vas Imre a választójogi törvényhez is benyújtott egy módosítót: ha átmegy, mégsem lesz elég kétszáz ajánlás, ötszázat kell begyűjteni a jelölteknek, ami csak azért furcsa, mert a jelöltállítás jelentős megkönnyítésével úgy tűnt, a Fidesz az ellenzék elaprózását kívánja ösztönözni, a nehezítés mögött pedig a keménykedésen kívül nem látszik a politikai cél. Az indokolás különösen megmosolyogtató:

„Tekintettel arra, hogy ajánlást nemcsak a feliratkozott, hanem valamennyi választópolgár adhat, indokolt a jelöltállításhoz szükséges ajánlások számának megemelése.”

(Kép forrása: Szkeptikus blog)